Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit teszek - nyilatkozta korábban Orbán Viktor. Ez a már-már klasszikussá vált mondása a német Bildben megjelenő két részes interjú kapcsán jutott eszembe, amelyben a magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy mennyire csodálta Horn Gyulát a nyugati kapunyitás miatt.
Manapság divat a történelmet hol erről, hol arról az oldalról alakítgatni, attól függően, kinek, melyik változata tetszik jobban. A német lapnak adott interjúban a miniszterelnök - nem kis szerénytelenséggel - magának tulajdonítja, hogy "ő ütötte ki az első téglát a kommunizmus falából", amikor a szovjet csapatok kivonulását követelte emlékezetes beszédében. Fiatal volt és bátor - nyilatkozta -, mert "az ifjúság megveti a tabukat". Akkor még nem lehetett tudni, miként reagál Moszkva a felszólításra, jegyzete meg az újságíró, mire Orbán"megnyugtatta": valóban nem lehetett látni, de "készen álltunk arra, hogy szabadságunkat szükség esetén az utolsó leheletünkig védelmezzük. Nem volt visszaút számunkra".
A mindenit! Eddig szó sem volt róla, hogy a békés átmenet helyett voltak, akiknek a fejében egy újabb 1956 véres felkelése is megfordult. Ám az is bátor dolog - még így utólag is - azt gondolni, hogy más sem kellett a szovjet hadseregnek, mint meghallgatni egy lánglelkű fiatal egyetemista szavait, és máris csomagolni kezdtek a laktanyákban, üzemanyaggal töltötték fel a tankokat, pakolni kezdtek a tisztfeleségek a laktanyákban, hogy aztán alig egy hónap múlva elhúzzon az utolsó katona is, mint a vadliba.
Akkor persze, a nagy visszhangot keltő beszéde után, gondolhatta, hogy így történt, de 25 évvel később? Gondokban megőszült, harmadik terminusát kezdő miniszterelnökként, talán mégsem kellett volna ezt mondania a Bildnek. Talán valami olyasmi helyén való lett volna, hogy "addigra már az akkori kormány vezetői megállapodtak Gorbacsovval", meg "az én bátorságom mit sem ért volna, ha a diplomaták mindezt nem tisztázzák előre".
Mint már említettem, ne arra figyeljünk, amit mond, ám ebben az interjúban azt is kifejtette: "El kell ismernem: ellenfeleinknek volt tehetségük a hatalmuk megtartásához, (...)Húsz évembe került, mire végleg legyőztük őket". Csak így, múlt időben közölte a német lappal, országgal-világgal, hogy a baloldalnak, mindenkinek, aki az ellenfele - annyi. Mert a tettek az érdekesek, a húsz kemény év munkája kellett ehhez: a karaktergyilkosságok sora, a gyújtogatni, kukákat borogatni utcára küldött "csuklyás tüntetők" , s a kétszer kétharmados (na jó, egyszer némi játékszabály-módosítással) megszerzett győzelem is, hogy mindez "örökre" szóljon.
A baloldal pedig nyugodtan csomagolhat, akár anno az orosz katonák. Mert ő már akkor is megüzente…
