A 2008-2010-es világválság óta gyakran megfeledkeznek a kormányok arról, hogy a gazdasági folyamatok alakulását ismét jelentős mértékben befolyásolják a rendre vissza-visszatérő gazdasági ciklusok. A válságot megelőző időszakhoz képest azonban nem elhanyagolható különbség az, hogy a fejlett országokban a növekedés üteme csekélyebb, mint korábban, és nem alaptalan abban reménykedni, hogy a visszaesések mértéke is mérsékeltebb lesz.
Ami Magyarországot illeti, a nyers adatok szerint 2014. első negyedévében, a KSH nyers adatai szerint - egy éves távlatban - 3,5 százalékkal emelkedett a GDP, ez az Eurostat számításai szerint 3,2 százaléknak felel meg. Ha csak az első négy hónapot vesszük figyelembe, akkor a növekedés mértéke 1,1 százalékos volt. Katona Tamás, a KSH egykori elnöke hívta fel a figyelmet arra, hogy a növekedés dinamikáját papíron fokozta, hogy a szokásos módszertani felülvizsgálat során a korábbi indexet lefelé módosították, vagyis a tavalyi első negyedévre vonatkozó növekedést - az előző év azonos időszakához képest - 1,1 százalékról 0,8 százalékra csökkentették, ami komoly változtatás.
Nem csak Magyarországon tapasztaltak azonban az első negyedévben régóta nem észlelt növekedési ütemet, hanem az Orbán-kormány tagjai által gyakran válságos állapotúnak tartott euróövezetben is. Oszlay András, a Takarékbank Zrt. osztályvezetője tegnapi tájékoztatójukon azonban megjegyezte: azóta itt lelassulást figyelhetünk meg. Geopolitikai kockázatok között nem elhanyagolható az orosz-ukrán konfliktus is, aminek hatása ma még nem jósolható meg. Magyarország szerencséje az, hogy Ukrajnával - a Richter Nyrt. gyógyszergyár kivételével - csekély a kereskedelmi forgalmunk, nem így Lengyelországnak, vagy a kis balti államoknak, amelyeknek számottevő a kitettségük.
Németországban még csak a vállalati hangulatindex csökkenésében érződik, hogy kontinensünk keleti felében tartósnak tűnő bizonytalan gazdasági helyzet alakult ki. Magyarország számára ugyanakkor kedvező, hogy az eurózóna konjunkturális ciklusai a járműgyártást nem érintik, itt inkább a globális ciklusok érvényesülnek, amelyek most jónak mondhatóak. Oszlay András legfontosabb megállapítása az volt, hogy Magyarország - reálértelemben - 2015-ben el fogja érni a 2008-as GDP szintet, vagyis - hét esztendő múltán - akkor mondhatjuk majd el: a gazdasági válság hazánkban véget ért.
Ehhez arra volt szükség, hogy a magyar növekedést nagyban segítsék az uniós források, amelyek - a Takarékbank szakértőjének szavaival - "inkább egyedi lökést adott", és a következő években gyengülni fog ennek a külső finanszírozásnak az ereje. A bázishatás is mostantól kezd majd el kifutni, mindezek közép távon a növekedési ütem mérséklődése felé mutatnak. Katona Tamás ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: Az elmúlt évben véget ért hét éves támogatási ciklusban az Orbán-kormány komoly elmaradást halmozott fel, miután 2010-ben leállította a programokat, amelyeket másfél évig nem volt képes elindítani, és ezt követően is sok rögtönzéssel hátráltatta a megvalósításukat.
Az idő szorításában a múlt évben felgyorsultak a programok, ennek hatása még ebben az évben érzékelhető - fejtette ki véleményét a közgazdász professzor. Ezért emelkedett az idei első negyedévben csaknem egynegyedével a beruházások volumene, amely még így is a tíz esztendővel ezelőtti szinten van - tette hozzá.