Az uniós választásokat meggyőző többséggel megnyerte a Fidesz, Budapestet azonban "konvencionális" eszközökkel eleddig nem sikerült bevennie. A budapestiek 46 százaléka ugyan a kormányzó pártszövetség listájára szavazott, az ellenzéki pártok együttvéve 54 százalékot szereztek. Vagyis a fővárosban a voksok abszolút többségét manapság mégiscsak a széttagolt, erősen megosztott ellenzék "birtokolja". Ez nyilván nem jó ómen a helyhatósági választások küszöbén. A kormányerők épp ezért harcmodort váltottak: egyetlen tollvonással eltörölték a bejáratott arányos választási rendszert.
Ez a törvény arról szól, hogyan lehet a kisebbségből többséget csinálni - protestál a baloldal, no meg a civil jogvédők. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet egyenesen megkérdőjelezi az őszi önkormányzati választások legitimitását. Szó, ami szó, számos alkotmányos aggály hozható fel azzal szemben, hogy a Fidesz a 23 kerületi polgármesterek kezébe tette le a főváros sorsát. Csakhogy az ellenzék hiába fanyalog, eszi, nem eszi, nem kap mást...
Ám a kerékbe tört törvény kapcsán nem érdektelen felhívni a figyelmet a szabályozás további fontos, de talán kevésbé látványos "újításaira". Nevezetesen arra a fejleményre, hogy a Fidesz a fővárosban szemmel láthatólag kezdi elereszteni korábbi édes gyermeke kezét… Félreértés ne essék, nem Tarlós Istvánra célzok, mindössze egy jogintézményre. A kerületi polgármesterek tervezett "konföderációjaként" működő főváros közjogi kereteinek egyébként is kiválóan megfelelne egy gyenge főpolgármester. A minden gyanú fölött álló "győztes kompenzáció" fölött viszont a jelek szerint eljárt az idő, ezért az új törvényből is kihagyták. Mellőzése jelzésértékű.
Eredendően a választójogi javaslat előkészítő munkálatait végző Áder János (törvény)írói munkássága részeként bukkant fel a vitatott jogi megoldás. Amit utóbb - a maga módján - a taláros testület is védelmébe vett. Mert tagadhatatlan: mindig jól jön egy kis prémium-szavazat az egyéni mandátumot elnyert képviselőt indító pártoknak. Ez elvben növeli az "önkormányzás" stabilitását is. Csakhogy, úgy tűnik: az idei harmadik menetre a fővárosban elfogyott a muníció. Itt többé a kormányzat sem lehet biztos a dolgában. Ha pedig nem vág elébe az eseményeknek, épp közjogi édes gyermeke erősítheti ősszel az ellenzéki pártokat.
Aki tehát ma Budapesten "betlire" játszik, annak törvényszerűen búcsút kell vennie a "győztes kompenzációtól". Persze, csak a nyertes megjutalmazásától, nem magától a kompenzációs listától! Ezért aztán kézenfekvő az új regula: "Töredékszavazatnak minősül a fővárosi kerületekben a jelölő szervezet polgármesterjelöltjére leadott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek polgármesteri mandátumot. A töredékszavazatok a jelölő szervezet fővárosi kompenzációs listájára kerülnek".
Meglehet, a parlamenti választási törvényünk egyelőre kitart a "győztes kompenzáció" teóriája mellet, a főváros már az új, kettős hatalom kísérleti terepe. Ahol a közvélemény-kutatás mindenkori állása szerinti érdekek mentén akár urnazárásig újratölthető a "vesztes kompenzáció", a magyar választójog új csodafegyvere!...
