Van min gondolkodni a baloldalon, de különösen a szocialista pártban. Nem pusztán a két választási kudarc miatt, hanem a legfrissebb felmérés okán is. Közhely már persze, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást, de ez utóbbi nem nagyon sikerült, tehát érdemes figyelni a véletlenszerűen kiválasztott ezer ember véleményére is. Ez pedig arra utal, hogy az MSZP tábora az európai parlamenti választás óta is jelentősen csökkent. S bár a szocialisták még megelőzik a Demokratikus Koalíciót és az Együtt-PM-et, sőt velük együtt annyi támogatójuk van, mint a Jobbiknak, azért büszkének minderre nem kell lenni. Sőt.
Hol vannak már azok az idők, amikor a baloldali pártok a bizonytalanok megszólítását tűzték ki célul. Néhány röpke hónap alatt teljesen megváltozott minden. A jelek szerint a szocialisták már a sajátjaikat sem nagyon képesek megszólítani. Pedig igazán küzdenek értük, most például a tisztújítással vannak elfoglalva, de úgy látszik, a maradék híveknek ez sem elég. Megérthetnék ugyan, hogy egyszerre nem lehet mindent megcsinálni, csak szép sorban, tehát ki kellene várni a júliust, amikor megalakul az új vezetőség, de a baloldali emberek türelmetlenek. Horn Gyula idején, de még később, egészen Gyurcsány Ferenc fénykoráig nem ezt szokták meg. És most nehéz beletörődni abba, hogy ez a párt már nem az a párt. Semmiképpen.
Még akkor sem, ha már Lendvai Ildikó is megkapta a választ kérdésére. A pofont nem halott kapta. Ennél tovább azonban egyelőre nem jutottak. És ha így folytatják, egyenes úton menetelnek a szép halál irányába. Rá kellene jönni, hogy annak, akinek a mindennapi megélhetés a fő gondja, hiába beszélnek az emberi jogokról. De vele is meg kellene értetni magukat. Minderről még az országgyűlési választás után beszélt Hiller István, aki egyéni választókerületben győzött, azóta pedig a parlament szocialista alelnöke lett.
Egyúttal azt is szorgalmazta, hogy olyan modern hálózattá szervezzék át a baloldalt, amely igazodik a hétköznapi élethez. És még megjegyezte, ehhez az új szociáldemokrata networkhöz nem kellenek ilyen-olyan ideológiai alapok. Szavai egyelőre a pusztába vesztek. Akárcsak Lendvai Ildikóé, aki úgy vélte, nem egyszerűen személyek cseréjére van szükség, hanem a modellére. Főképpen azért, mert ezzel érhetnék el a társadalom minél szélesebb rétegeit, ráadásul ami most van, az "egy ponton túl a pártnak okoz bajt".
Távol álljon tőlem, hogy rosszat akarjak Hillernek vagy Lendvainak, amiért velük példálózom, mondván, bezzeg ők megmondták. De úgy érzékelhető, hogy az MSZP-nek azok a régi "motorosai" hajlandók és képesek momentán távlatokban gondolkodni, akik a most lemondott vezetés egyik tagjától április 6-ika után azt kapták, hogy "a nénik és bácsik kritizálnak". Noha az életkor mit sem számít, amikor az egész ház készül éppen ráomlani az ott élőkre.
Meglehet, a szocialistáknál nem ismerik azt a régi viccet - vagy csak nem emlékeznek rá -, ami még Leonyid Brezsnyev idején volt aktuális. A vicc szerint feltámad Lenin és ha már ott van, megkérik, elemezze a helyzetet, mondja meg, esetleg rosszul csinálnak-e valamit. Lenin kap egy szobát a Kremlben, de másnap hiába várják őt. Betörnek a szobába, a nagy vezér sehol, csak egy cetli az asztalon: "Visszamentem Svájcba, mindent elölről kell kezdeni".
A Jókai utcában, az MSZP székházában nem kellene megvárni, amíg Lenin feltámad.
