A "kérés"

A Fidesz parlamenti frakciója "kéréssel fordult" a kormányhoz, hogy még a rendkívüli ülésszak vége előtt nyújtsa be a törvényjavaslatot a devizahitelesek megsegítésére. Gondolom, szép fejléces levélpapíron. Mert - mint azt már sokan megállapították -, nálunk nem a frakciónak van kormánya, amit arra utasít, amire akarja, hanem a Főnöknek van parlamenti frakciója, ami tiszteletteljes kéréssel fordul a kormányhoz!

Érdekes, ehhez nem elég az önálló képviselői törvényjavaslat, mint a reklámadóhoz? De a kérésben az is benne van, hogy bármit beadhat a kormány, azt 24 órán belül meg fogják szavazni, mielőtt véget érne az ülésszak! Pedig Orbán már egyszer "megoldotta" a devizahitelesek problémáját, úgy hívják, hogy 215./2010. (XII, 15.) Korm. rendelet, aláírta Orbán Viktor miniszterelnök.

Ez a tette lehetővé "a hitelszerződésben előírt kamat egyoldalú módosításának lehetőségét", vagyis a rendelet hatalmi erővel szólt bele egy polgári jogi kölcsönszerződés feltételeibe! A rendelet (4.) pontja szerint: "A kamat ügyfél számára kedvezőtlen módosítására a hitelkockázat változásai esetén is sor kerülhet."

Vagyis: ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért! Így aztán az én 1996-ban felvett svájci frankos devizahitelem kamata is szépen felment a 2007. februári 3,89 százalékról 2011. novemberére 6,2 százalékra. Miközben a svájci frank banki alapkamata 1,25 szaázalék volt! Akkor kié volt a bankár-kormány?

Nagyjából ugyanilyen megoldásra számíthatunk most is, hogy a kecske is (a bankok) jóllakjon, meg a káposzta is (a hiteladósok) is megmaradjon. Pedig lenne a bedőlt hitelek felszámolására egy egyszerű megoldás: a bank viheti a jelzálog ingatlant, ha az eddig befizetett tőketörlesztést (a kamatokat nem!) visszafizeti, de az adósnak ezzel megszűnik minden kötelezettsége! Sokkal kevésbé lenne népszerű az adósok kilakoltatása.

A bankok villámgyorsan megegyeznének az adósokkal, hogy maradhatnának bérlőként továbbra is a régi lakásukban!