Hiába David Cameron, Fredrik Reinfeldt, no és Orbán Viktor ellenállása, az EU-csúcson Juncker lesz az egyedüli jelölt. A volt luxemburgi miniszterelnök nemcsak Angela Merkel és több más, a konzervatív Európai Néppárt (EPP) pártcsaládjához tartozó miniszterelnök támogatását nyerte el, Párizsban egy sor balközép miniszterelnök is kiállt mellette.
A napokban Juncker kinevezése mellett foglalt állást a konzervatívok közül egyebek mellett Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök, illetve Donald Tusk lengyel kormányfő. Igaz, ez utóbbinak jelenleg nem az okozza a legnagyobb fejfájást, hogy kit neveznek ki José Manuel Barroso utódának.
Cameronnak már előre magyaráznia kellene vereségét választói előtt. Mert hogy Juncker megválasztásának következményei lesznek a brit belpolitikában, s a kormányfő heves támadásoknak lesz kitéve hazájában, az egészen biztos. A miniszterelnök veszélyes helyzetbe sodorta nemcsak magát, egész Európát a Junckerrel szembeni konok ellenállása miatt.
A brit közvélemény számára ugyan nem mond sokat a volt luxemburgi miniszterelnök neve, politikai pályafutása alighanem a britek nagy része számára jószerivel teljességgel ismeretlen, most ő testesíti meg mindazt a rosszat, amit a britek nem szeretnek az EU-ban.
Nevezetesen túl központosítottnak tartják, és meglátásuk szerint Brüsszel túlzottan beleszól a tagországok belügyeibe.
Cameron már-már szabadságharcos hevülettel vetette bele magát a volt luxemburgi miniszterelnökkel szembeni kampányba, s erőfeszítéseit átmenetileg politikai konszenzus is kísérte, hiszen a Munkáspárt, sőt az európaiság gondolatát legjobban támogató liberális demokraták is támogatták küzdelmében.
Még az euroszkeptikus konzervatívok is egy időre letették a fegyvert. Ez a brit belpolitika szempontjából akár ideálisnak nevezhető helyzet azonban minden bizonnyal csak a ma kezdődő uniós csúcstalálkozóig tart, utána Cameron kap otthon hideget-meleget. Hogy mennyire veszélyes stratégiát követett, ezt az Opinium ügynökség felmérése is alátámasztja. Eszerint 48 százalékra nőtt azon britek aránya, akik el akarják hagyni az EU-t, 37 százalék maradna az unióban.
Ha azonban Cameronnak sikerülne keresztülvinnie akaratát, megakadályozná az euróövezeti csoport volt vezetőjének kinevezését, s még engedményeket is kicsikarna Nagy-Britanniának, ennél szűkebb, 42 százalékkal 36 ellenében vezetnének a kilépést támogatók. Igaz, a britek mindössze 18 százaléka bízik csak abban, hogy a brit kormányfő végül győztesen kerül ki a vitából.
Cameron súlyos hibát követett el azzal is, hogy közös európai parlamenti frakcióba hívta a német euroszkeptikus pártot, az Alternatívát (AfD) - emlékeztet a Guardian.
A párt ugyanis a német kancellár-vezette CDU riválisa, így Merkel ezt igen barátságtalan lépésnek tekintette a brit miniszterelnök részéről.
Annál is inkább, mert a CDU-n belül is létezik egy irányzat, amely szerint szövetkezni kellene az AfD-vel.
Merkel hevesen ellenez mindenfajta az euroszkeptikusokhoz való közeledést, ugyanakkor Cameron épp ezt a csoportot erősítette azzal, hogy együttműködést
kínált az AfD-nek. A kancellár ugyan sokáig habozott, Juncker vagy Cameron mellé álljon-e, a brit miniszterelnök lépésével a kocka el volt vetve. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke hétfőn utolsó kísérletet tett arra, hogy meggyőzze Cameront, a brit kormányfő azonban kitartott addigi véleménye mellett, mely szerint Juncker nem tudná hitelesen véghezvinni az Európai Unió reformját, A Downing Street ura alighanem úgy vélte, politikai megítélésének csak jobban árthatna, ha az utolsó pillanatban megfutamodik.
Cameron alighanem úgy érzi, többen cserben hagyták. George Osborne brit pénzügyminiszter szerint egyes kormányfők "átverték", mást mondtak neki négyszemközt, azzal kecsegtették, támogatják a Juncker elleni harcában.
Később azonban alávetették magukat a többség akaratának. Bár Osborne neveket nem mondott, minden bizonnyal Angela Merkelről és Matteo Renziről van szó. Az olasz miniszterelnök háromszor is változtatott véleményén.
Bizalmas információk szerint a német kancellár nemrégiben jelezte, belpolitikai okok miatt döntött Juncker támogatása mellett. Nem akar szembekerülni saját pártjával. A CDU szintén az Európai Néppárt tagja, így EP képviselői is a volt luxemburgi kormányfő kinevezésének hívei. Másrészt Merkel számára az sem mindegy, miként reagál döntéseire a koalíciós partner SPD. A Downing Streetet mindenesetre kellemetlen meglepetésként érte Merkel véleményének megváltozása.
Franciaország ugyan eleinte saját jelöltjét látta volna szívesen az Európai Bizottság elnöki tisztségében, Francois Hollande azonban annyira népszerűtlen hazájában, hogy az külföldi megítélésére is kihat: Párizs nemzetközi súlya már messze nem a régi.
A francia köztársasági elnök mindenesetre ügyesen előre menekült azzal, hogy múlt szombaton az európai szociáldemokrata kormányfőket hazájába invitálta, s együttesen kiálltak Juncker jelölése mellett. Hollande ugyanis ezzel elkerülte azt, hogy a vesztes oldalára kerüljön az EU-csúcson. A másik célja pedig az volt, hogy mentse a menthetőt, s javítsa hazája tárgyalási pozícióit a további uniós posztok elosztását illetően.
Ugyan előzőleg Svédország is a "Juncker-ellenes front" tagja volt, Stockholm nem akar szembekerülni Berlinnel, így várhatóan Reinfeldt is beadja a derekát, s nem ellenzi Juncker kinevezését. Hasonlóképpen gondolkodhat Mark Rutte holland miniszterelnök is. Merkel közvetlen köre arra számít, hogy végül Orbán Viktor is tartózkodik - írta e heti kiadásában a Der Spiegel.
Cameron számára mindenesetre már az is komoly sikerrel érne fel, ha elérné a bizottsági elnök személyéről való szavazás elhalasztását. Erre látszik is némi esély. Merkel ugyanis nem akarja elveszíteni Cameron bizalmát, így esetleg hajlik az égető kérdések megválaszolásának elodázására.
A kancellárnak szüksége is van a szövetségesekre, hiszen egyre komolyabb fenyegetést érez Sigmar Gabriel részéről. Az SPD elnökét idegesíti az, hogy a német közvélemény szerint minden az Európa-politikát érintő kérdésben Merkel dönt. Az alkancellár ezért mind nagyobb befolyásra törekszik e téren is.
