Kádár János már hét hasábot sem kapott

Publikálás dátuma
2014.07.04. 12:00
Fotó: Népszava-archívum
Ha van a történelmi sorsnak keze, akkor az Magyarországon 1989. július 6-án nyilvánult meg. Ezen a napon döntött úgy a Legfelsőbb Bíróság, hogy Nagy Imre egykori miniszterelnök és társai nem követtek el bűncselekményeket 1956-ban.  És ugyanezen a napon halt meg 77 éves korában Kádár János, aki 33 éven át Magyarország első számú vezetője volt. A nap e két híre együtt zárt le egy korszakot az ország történelmében. 

Alig telt el egy év azóta, hogy Kádár Jánost felmentették a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkári tisztségéből, és másfél hónap azóta, hogy a megromlott egészségű politikusnak már hatalom nélküli, pártelnöki megbízatását is visszavonták. Alig három héttel korábban, 1989. június 16-án még megérte Nagy Imréék újratemetését. 1989. július 6-án pedig – legalábbis egy városi legenda szerint – a Legfelsőbb Bíróság ítélethirdetése közben egy papír járt körbe a jelenlévők között, amelyre az volt írva: „Meghalt Kádár János”.

A Népszava másnapi számában címlapon szerepelt Kádár János halálhíre, egyik legismertebb hivatalos fotója kíséretében, de az elhunyt pártvezető már nem kapta meg a hét hasábot. A címlap jobboldalát egyéb fontosnak ítélt események – köztük Mihail Gorbacsov szovjet államfő strasbourgi beszéde, George Bush amerikai elnök július 11-én kezdődő magyarországi látogatásának programja – töltötték ki.

A Kádár-megemlékezést a címlapon a hivatalos gyászjelentés és az MSZMP nekrológja töltötte ki.    Ez utóbbinak utolsó két bekezdését idézzük:

„A haza szeretete vezette tetteiben. Egy olyan korszakban vállalt emberfeletti közösségmentő feladatot, amikor erre nemigen akadt más vállalkozó. Sosem tagadta meg önmagát. A tisztességes politikus kompromisszumokban is képes gondolkodni. A történelem ítélőszéke előtt azonban az elvek megőrzésének hatékonysága és a kompromisszumok időlegességének aránya dönt.

Halála óráján ne féljünk elismerni érdemeit. Ne féljünk vitatkozni örökségével, s elvetni belőle azt, ami nem bizonyult időtállónak. De ne féljünk tovább folytatni arra érdemes politikai gondolatait. A mai és a jövendő társadalmi közmegegyezéshez csakis a vitákban kialakuló egyetértés útján juthatunk közelebb. Őszintén hisszük, hogy az a Kádár Jánost megillető igazi kegyelet, a reá váró méltó emlékezés, ha szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel.”

A nekrológ aláírói Nyers Rezső, a párt elnöke, Grósz Károly főtitkár, Németh Miklós miniszterelnök, a Politikai Bizottság tagja és Pozsgay Imre (PB-tag) voltak.

A lap 3. oldalát szenteli teljes egészében Kádár Jánosnak. A legnagyobb terjedelmű a Népszava saját méltatása. Figyelemre méltó, hogy már ebben figyelmeztetés hangzik el a történelemhamisítás veszélyére Kádár megítélése kapcsán. „Tapasztalni, hogy olykor a korból, az akkori történelmi körülményekből kiragadva, a mai viszonyok alapján kapnak minősítést évekkel, évtizedekkel ezelőtti intézkedései, állásfoglalásai.” 

A búcsúztató többször is említi Kádár elvhűségét, a magyar nép iránti elkötelezettségét és felelősségét, a nemzeti közmegegyezés lehetőségeinek keresését. Idézi azt az intelmét, mely szerint „a nép javáért nem lehet a nép ellenére dolgozni”, amelyet „a hatalom igézetének élőknek” szánt. A méltatás ugyanakkor elismeri, hogy „kikerülhetetlen azoknak a Kádár-korszakban született döntéseknek a bírálata, amelyekről ma már egyértelműen beigazolódott, hogy megalapozatlanok, elsiettettek, vagy éppenséggel elkésettek voltak.”

Kádár János életútját az MTI alapján ismerteti a lap, és bőségesen idéz a nemzetközi értékelésekből. Az AFP szerint „a kádárizmus a realitásokból való kiindulás művészete” volt, az AP szerint „amíg hatalmon volt, felváltva volt békülékeny és kegyetlen, miközben konszenzust keresett a pártban.” Különösen érdekes a UPI véleménye: „Képes volt megnyerni a magyarok számára legalább egy részét annak, amiért 1956-ban harcoltak, és ezzel hosszú távon sokakat arról győzött meg, hogy mégsem árulta el a forradalmat.”  A BBC úgy emlékezett meg róla, hogy „Kádár gazdasági reformja a Gorbacsov-korszak előfutára volt.”Több idézett hírügynökség emlékeztetett azonban a Magyarországot sújtó gazdasági válságra és arra, hogy Kádár a 80-as évektől már a reformok kerékkötőjévé vált.

A Népszava 1989. július 7-i számának 5. oldalán jelent meg a Legfelsőbb Bíróság döntéséről szóló tudósítás.

A július 8-i, szombati számban még további nemzetközi értékeléseket közöl a lap 6. oldalán, míg az 5. oldalon „Egy életút képekben” címmel közöl fotó-összeállítást. E képek közül csak kettőnek van leírt dátuma: az 1933 júniusi rendőrségi nyilvántartási fotónak, valamint az 1986-as budapesti szocialista pártfőtitkárok találkozójának, ahol Kádár János Mihail Gorbacsov és Wojciech Jaruzelski között áll.  A július 14-i temetésről szóló beszámolók, valamint az elhangzott gyászbeszédek a Népszava másnapi számának első négy oldalát teljes egészében megtöltötték.

Még a július 16-i, hétfői szám vezércikke is Kádár János örökségével foglalkozott. Szathmári János Az utolsó út után című írásában figyelmeztet: a „nemzeti kiegyezés szelleme ne csak egyetlen napig hasson, hanem tartósan,” továbbá arra is, hogy „a történelmi igazság, nemzeti érdekünk követeli, hogy őszintén, tárgyilagosan nézzünk szembe a Kádár-korszak tanulságaival és tapasztalataival. Anélkül, hogy glóriát vagy töviskoszorút tennénk a fejére.”

„Adja meg nekünk, jobbra, boldogságra vágyó magyaroknak a sors, hogy az utána az ország élére kerülő politikusokban legyen annyi szerénység, és emberség, annyi realitásérzék és rugalmasság, annyi hivatástudat és felelősségérzet, annyi bölcsesség és emberi emelkedettség, mint amennyi Kádár Jánosban volt” – olvasható végül a vezércikkben.

 

 

Szerző
Frissítve: 2014.07.04. 19:07

Ismeretlen fotók az atomcsapás utáni Nagaszakiról

Az Egyesült Államok nemzeti archívumában mintegy 30 eddig ismeretlen, színes fotót fedeztek fel Nagaszaki japán városról. A felvételek a második világháború végén, 1945 augusztusában végrehajtott atomtámadást követő időszakban készültek.

A város a kerek évfordulóra készülve felhívást adott ki, arra kérte a lakosságot, hogy gyűjtsenek az atomrobbantással kapcsolatos fotókat és írásos anyagokat, mivel csak nagyon kevés korabeli dokumentum áll a város rendelkezésére.

E kampány keretében bukkantak az eddig elő sem hívott filmtekercsre. A városi hatóságok szerint ezzel hirtelen duplájára nőtt a színes fotók száma a tragédia utáni időszakról, számolt be róla a Mainichi című lap. 

Találtak egy felvételt az Urakami katedrális romjairól. Az 1914-ben befejezett katedrálistól, Kelet-Ázsia legnagyobb katolikus templomától alig 500 méter távolságra volt a robbanás epicentruma. A katedrális összeomlott.

A fotók valószínűleg 1945-46-ban készülhettek, több képen a romeltakarításon dolgozó munkások láthatók, s három légi felvétel is készült a japán városról. Nagaszakit 1945. augusztus 9-én másodikként érte az amerikai atomtámadás. Az első atombombát Hirosimára dobták le, 1945. augusztus 6-án.

Szerző

Barátságtalan román gesztus

Publikálás dátuma
2014.07.04. 10:45
Fotó: nepszava.hu / Forrás: Thinkstock/Getty Images
Értetlenül áll a magyar diplomácia Bukarest döntése előtt, ugyanis a román fél elutasította a magyar külügyminisztérium tavalyi megkeresését, amelyben engedélyt kért két konzuli iroda megnyitására Nagyváradon illetve Marosvásárhelyen.

Nagy Anna külügyi szóvivő úgy nyilatkozott, hogy Románia érdemi magyarázat nélkül utasította el Magyarország több mint egy éve benyújtott igényét, noha korábban Titus Corlăţean külügyminiszter az új magyar kormány felállása után kifejezetten pozitívan nyilatkozott a magyar-román kapcsolatok építéséről.

A szóvivő hozzátette, reméli, hogy a román külügyminiszter kezdeti pozitív hozzáállása valóban őszinte volt, és ő nem tud erről "az érthetetlen és egyébként az európai gyakorlattal is teljesen szembemenő" döntésről. Magyarország soha nem korlátozta más ország ilyen irányú szándékát.

Csütörtökön Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár Navracsics Tibor miniszter döntése alapján bekérette hivatalába Románia budapesti nagykövetét, Alexandru Victor Miculát, akivel szóbeli jegyzéket váltottak.

A helyettes államtitkár jelezte a román nagykövetnek: a magyar fél értetlenséggel fogadta a román döntést, s azért is barátságtalannak tartja a román fél lépését, mert a két külügyminiszter már többször egyeztetett arról, hogyan lehet a két ország kapcsolatát tovább fejleszteni. Kérte, hogy a román fél gondolja át még egyszer az elképzeléseit.

Budapest a szóbeli jegyzékben arra is felhívta a román fél figyelmét, hogy nem két új főkonzulátus megnyitásához kért engedélyt, hanem a már működő - kolozsvári és csíkszeredai - főkonzulátusok konzuli irodáinak engedélyezését. 

Ám Bukarest is meglepődött.  "Meglepődve" fogadta a magyar külügyi szóvivő csütörtöki nyilatkozatát, miután döntése okairól kedden kihallgatáson tájékoztatta Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövetet.

A kolozsvári Transindex megkeresésére a román külügyminisztérium cáfolta, hogy ne adott volna magyarázatot az elutasításra. A román külügyminisztériumi válasz szerint "meglepődve értesültünk a magyarországi Külgazdasági és Külügyminisztérium szóvivőjének kijelentéséről, mert közöltük a magyar féllel döntésünk okait: Zákonyi Botondot, Magyarország romániai nagykövetét június 2-án, a Román Külügyminisztérium székházában egy audiencia keretében tájékoztattuk.

A Bécsi Egyezménynek a konzuli kapcsolatokra vonatkozó előírásai szerint Romániának szuverén joga, hogy egyetnemértését fejezze ki egy konzuli hálózat területén történő terjeszkedésével kapcsolatosan. A döntés azt követően született, hogy a román hatóságok megvizsgálták a Magyarország irányából érkező kérést. Figyelembe vettük azt, hogy Magyarország jelenleg is jelentős külképviseleti hálózattal rendelkezik Románia területén, a kölcsönösség és az arányosság elvének pedig érvényesülnie kell a kétoldali kapcsolatok és a külképviselet terén" –  áll a válaszban.

Eközben mindkét fél hangsúlyozza, hogy a két ország közötti Stratégiai Egyezmény szellemében elkötelezett a kétoldali kapcsolatok konszolidálása, a jószomszédi viszony fejlesztése és az együttműködés mellett. 

Az újabb román-magyar diplomáciai súrlódás azonban azt mutatja, amit az előző négy év is igazolt – ez a stratégiai viszony inkább csak már papíron létezik. Az Orbán-kormány nem folytatta a közös magyar-román kormányülések gyakorlatát és a magas szintű kapcsolatok mélypontra süllyedtek.

A két konzuli iroda megnyitásának elutasítása nem volt meglepő. Bukarest ugyanis először a sajtóból értesült a magyar fél szándékáról, miután azt már Budapesten Martonyi János külügyminiszter kész tényként bejelentette.

Magyarországnak a bukaresti nagykövetség és konzulátus mellett két külképviselete működik még Romániában – a kolozsvári illetve a csíkszeredai főkonzulátus. Mindkettő megnyitása komoly diplomáciai és mindenekelőtt politikai fegyvertény volt, hosszú évek szakmai és politikai előkészítő munkájára volt szükség megnyitásukhoz. Nem technikai értelemben, hanem abban, hogy ténylegesen megteremtődjön valamiféle bizalom a felek között és az "új szakasz" részeként Bukarestben elfogadják ezt az igényt.

Ma ez a bizalom hiányzik, már a Fidesz-Basescu állítólagos jó viszony sem létezik, s időközben a román belpolitika is átrendeződött. Romániában a szocialisták kormányoznak, Traian Basescu államfő nemcsak hogy távozóban van, hanem eléggé látványosan eltávolodott egykori magyarbarát szerepkörétől. Az államfő politikai befolyása is lecsökkent, pártja szétszakadt, új formációja még erőtlen. A Fidesz pedig  nem épített ki érdemi kapcsolatot más markáns jobboldali szereplővel- szereplőkkel, a szocialistákkal meg végképp nem. 

A Bécsi szerződés szerint egyébiránt Romániának valóban nincs indokolási kötelezettsége, minthogy szuverén államként maga dönteni el, engedélyezi-e külképviseletek nyitását a saját területén vagy sem. Nem tudni milyen indokkal terjesztette elő Budapest ezt az igényt, de ha a kettős állampolgárokra hivatkoztak, mint leendő ügyfelekre, akkor meg nem kell csodálkozni a válaszon. Más indok viszont nem igen létezik, konzuli forgalmi szempontok nem indokolják a nyitást.

Szerző