A Garbo Kiadó gondozásában megjelent verseskötet előszavát jegyző Pomogáts Béla irodalomtörténész szerint Mészáros Sámuel célja, hogy legyőzze a rohanó időt. "Idős költőnek lenni nem rang, költőnek lenni viszont igen: ha valaki a versben talál védelmet, menedéket és vigasztalódást a gyorsan múló idővel szemben (és az idő nyolcvanéves kor körül már igen gyorsan múlik!), az bizonyára jó helyen keresi az elmúlással folytatott küzdelem lelki fegyvereit" - írja Pomogáts. A nem szokványos kötet szerzője, Mészáros Sámuel valóban a száguldó idő ellen kezdett írni, pontosabban a gyász feldolgozása miatt ragadott tollat 2012-ben, nem sokkal azt követően, hogy elhunyt felesége.
Az 1929-ben Diósgyőrben született, és félévszázadon át Miskolcon élt költő korábban soha nem írt, még az asztalfióknak sem. Első verseit 2012 januárjában jegyezte le, azóta egészkötetnyire duzzadt a művek száma. 2012-ben jelentek meg először nyomtatásban versei a David Arts irodalmi társaság ünnepi kötetében, a rákövetkező évben pedig egy újabb versgyűjteményt színesítettek költeményei. Mivel korábbi irodalmi szárnypróbálgatás nélkül nyolcvan év felett még senki sem kezdett el publikálni Magyarországon, Mészáros Sámuel megkapta a Magyar Rekordoktól a Magyarország legidősebb pályakezdő költője címet, később egy irodalmi elismeréssel is kitüntették.