Miért szurkoljunk a németeknek?

Tegnap, a német-brazil meccs után egy Facebook-os ismerősöm némi pikirtséggel megjegyezte, hogy lám (hogy ne mondjam, Lahm), hogy elszaporodtak hirtelen a német-drukkerek. Még azt is hozzátette, hogy jó magyar szokás szerint a győztesek mellé állunk (ami mellesleg, mint tudjuk, történelmileg nem is igaz…).

Itt most a nyilvánosság előtt kijelentem, hogy én is a németeknek szurkoltam, bár ez alapvetően nem jellemző rám, de miután sajnos a valódi kedvenceim már régen kiestek, úgy döntöttem, hogy azért fogok szorítani, aki a legjobb, legszebb focit játssza. És mivel e követelményeknek ezúttal nem a sokszor megcsodált brazilok tettek eleget, hanem a Nationalelf, így örültem a sikerüknek. Azt pedig különösen tiszteletre méltónak tartottam, hogy 5-0 után sem álltak neki szórakozni, hanem minden támadásukban benne volt a gól.

Őszinte leszek: bíztam az európai döntőben, hiszen a hollandok bebizonyították, remek csapat, ráadásul értenek a látványos támadó játékhoz, ezt igazolták még a Costa Rica elleni 0-0-as meccsen is. Még azt sem tartottam kizártnak, hogy ugyanúgy meg fogják leckéztetni az argentinokat, mint a németek a házigazdákat.

Sajnos, láttuk, mi történt. Az antifutball diadalmaskodott, a kék-fehérekben minden idők egyik leggyengébb vb-döntős csapatát tisztelhetjük. Hogy juthattak mégis a fináléba?

Roppant egyszerűen. A hollandok saját magukat verték meg. Mindenekelőtt azzal, hogy a sokszor megcsodált Louis Van Gaal alaposan eltaktikázta magát. Érthetetlen, hogy miért kellett bevinni középre Robbent, akinek a legnagyobb erőssége a szélről való beindulás. A kopasz szélvész végig kínlódta a meccs nagy részét, alig tudott meglódulni, szinte csak a hosszabbításban volt erre lehetősége, amikor Van Persie helyére Huntelaar jött be. Ez a másik tévedés volt, jóval előbb be kellett volna őt küldeni a gyengén játszó Robin helyett, így ideje sem volt bemelegedni. És ha már cserék: miért maradt kispadon olyan gyors, agresszív játékos, mint Depay vagy Lens, akik szintén meg tudták volna húzni az argentin védelmet? Ehelyett a narancsosok belementek az argentinok csapdájába, amelynek lényege az ellenfél játékának megölése volt. Kétségtelen, hogy Messinek alig volt említésre méltó megmozdulása, de ettől még a hollandok játszhatták volna azt, amit a legjobban tudnak. A focigyilkossághoz viszont az argentinok jobban értenek. Érthetetlen volt az is, hogy miért erőltették a beíveléseket – ráadásul ezzel Sneijder és Kuyt rengeteg labdát szórt el – miért nem a földön próbálták megverni a dél-amerikaiakat. Így jutottak el a 11-esekig, ahol ráadásul naggyá tették az eddig kifejezetten rossz benyomást keltő Romerót: nem azért, mert az argentin kapus akkorát javult volna, hanem mert Vlaar és Sneijder is pocsékul rúgták a büntetőket.

Argentína elérte célját: úgy lett döntős, hogy egyetlen jó meccse sem volt. Valószínűleg ugyanezt a taktikát fogja követni a németek ellen is. Csak remélni lehet, hogy Joachim Löw csapata átlát ezen a szitán. A szép, eredményes, nézőbarát futball érdekében.

Ezért szurkoljunk vasárnap a németeknek.