Az album egyike a sűrű Djabe-nyár fontos eseményeinek. A jövő pénteken, 18-án pedig élőben is hallhatja egyebek között a zenekart a közönség az óbudai Fő téren, az Óbudai Nyár fesztivál keretében, ahol két, immár állandónak tekinthető vendégükkel, Gulli Briem ütőssel (Mezzoforte) és Steve Hackett gitárossal lépnek fel.
Égerházi Attilával, a Djabe vezetőjével, gitárosával beszélgettünk.
-Zenétekben egyre inkább kiteljesül a kelet és a nyugat, a kortárs zene, az etno, a jazz egysége.
-Tudatos volt a címválasztás, hogy „előre” haladunk. Akárcsak az előzőnél, amelynek Down and Up (Lent és fent) volt a címe. A zenekart is megtépázta a 2008 utáni időszak, de aztán sikerült talpra állnunk. Majdnem négy év telt el akkor az utolsó, a Take On óta. Nemcsak azt akartuk jelezni, hogy tovább léptünk abból az állapotból, hanem a Miskolci Szimfonikus Zenekar bevonása is új színnel, új térrel gazdagította a lemezt. Mindig figyelünk arra, hogy amit a Djabe eddig képviselt, az maradjon meg, de jöjjenek az új dolgok! A kompozíciók eleve úgy készültek, hogy nagy teret adjunk a szimfonikusoknak. A lemez bevezetőjének egy részében csak ők játszanak.
-Akadnak további kedves vendégek is.
-Nagyon szeretjük azerbajdzsáni barátunkat, Malik Manszurovot, aki az ősi, gitárszerű hangszerének, a tarnak legnagyobb mestere. Én leginkább John McLaughlinhoz hasonlítanám őt zenei világában és virtuozitásában – Steve Hackett szerint Malik McLaughlin és Ravi Shankar keveréke – egyértelmű volt, hogy ő fontos szerepet kap a lemezen. Annál is inkább, mert Steve is jelezte, hogy szeretne dolgozni vele, ezért úgy szerveztük, hogy itt, a mi Gramy stúdiónkban készítettük a felvételeket a saját és az ők lemezükhöz egyaránt. Hackett már megszokott vendég, ezúttal neki kevesebb jutott, de őt most nagyon leköti a Genesis Revisited turné. Amikor azonban ráér, akkor többet tudunk játszani azokból a darabokból, amelyekben benne van. Megjelenik a korábbi Djabe-hangzás is, mert jelentős teret adtunk ezúttal annak a gitár alapú vonalnak is, amelyből annak idején a zenekar elindult. Mindenki nagy kedvvel dolgozott benne. A nagyzenekari részt Barabás Tamás komponálta, Kovács Zoli vezényli.
-Érdekes, hogy minden lemezetek más és mégis mindig van benne valami, amiről azonnal felismerhető a Djabe.
-Annak idején Sipivel (a 2007-ben elhunyt Sipos Andrással) kezdtük, és az ő ütőhangszereinek ritmikáján alapuló gitárjátékomra építettük fel a Djabe zenéjét. Abból a formációból már csak én maradtam, de mindig vannak saját kompozícióim, amelyeket rendszerint Tamás fejez be. Ő kezdetben basszusgitárosként került hozzánk, de amikor kiderült, hogy hangmérnök a végzettsége, elhívtam a stúdióba dolgozni. Remek szimbiózis lett ebből. Tamás elkezdett az én darabjaimhoz írni, majd saját kompozíciókat készíteni. Ez az Update című lemeznél csúcsosodott ki, ma már elmondható róla, hogy kezébe vette a zenekar arculatát.
Építkezésünk, a zeneírás, a hangszerelés, a zenekari tagok tudatos alkalmazása adja együtt a Djabe sajátos hangzását. A „tudatos alkalmazáson” azt értem, hogy kezdetben elkészültek az alapok és például kitaláltuk, hogy oda jó lenne egy trombita szóló. Így került be a zenekarba Kovács Feri. Amikor azonban már néhány éve együtt játszottunk, Tamás számára világossá vált, hogy melyik tagnak mi a jó ebben a zenei közegben. Így aztán úgy írtuk meg a számokat, hogy azokban mindenki jól érezze magát. Baráti közösség vagyunk, szinte családias a viszony közöttünk, akkor sincs baj, ha sokáig nem találkozunk, akkor sincs, ha sokáig vagyunk együtt. Tudunk együtt gondolkodni. Kovács Zoli még sosem volt ennyire lelkes, igaz, neki a fejében van az egész lemez, mint zeneszerzőnek, mindenkinek a szólamát le tudja játszani. Mindenkinek elegendő teret adtunk. Ennyire „otthon” még nem készült lemezünk. Aki tehette, otthon dolgozott a maga részén, nem a stúdióban szülte meg az eredményt, hanem akár hosszabb ideig is próbálgathatta a saját variációit. Ránk nem az jellemző, hogy bejövünk a stúdióba és egyszerre feljátszunk mindent. A számoknak megszületik az alapszerkezete, a harmóniákkal, a témákkal, utána válnak a zenészektől élővé. Nagyon szerencsés eset, hogy azok a részek, amelyeket Tamás gépen ír meg, teljesen passzolnak a szólisták vagy a dobos stílusához. Furcsának tűnhet, hogy minden külön van felvéve, de amikor meghallgatod, mégis egyben van....
Steve Hackett a Djabe vendégeként 2012. decemberében - Fotó: Hackettsongs.com - Vicedomini
-Az igazi próba azonban az élő előadás.
Amikor a dalok megszólalnak a koncerten, és kiderül, hogy melyek azok, amelyeket szeret a közönség, akkor lép igazán előtérbe a zenekar. A folyamatos játékkal, próbákkal a zenekar egyfajta magasabb szintre tudja helyezni a zenét. Ezért szeretek ennyi élő anyagot kiadni, mert hiába vettünk fel egy darabot stúdióban, koncerten más dimenzióba kerül, minden előadás hozzátesz valamit. Így lesz a mostani koncerten is: Gulli Briem most már inkább ütős nálunk, mint dobos, kicsit pótolja azt, amit Sipivel elveszítettünk, Steve is jól beilleszkedett, elég sokat játszunk az ő anyagából. De hangsúlyozom, ő vendég nálunk és ezt ő is fontosnak tartja. Sajnos a koncertszervezők hajlamosak arra, hogy a közös fellépéseinket Steve Hackett-koncertként adják el. Aki viszont eljön ezekre a koncertekre, sokat kap a Genesis-korszakból, Steve szólómunkáiból és a Djabéból is. Az új lemezről is játsszunk, de Gullit sem szorítjuk háttérbe, ő több, mint egy "egyszerű" ütős…
-És a folytatás?
Folyamatosan dolgozunk, szívesebben lennénk sokkal elfoglaltabbak, de azért nem panaszkodom. Végül is nagyon jól hangzik, hogy 42 országban jártunk már és ez nem 42 koncertet jelent. Az új lemeznek megjelenik a dupla vinil változata. A negyedik oldal csak a szimfonikusokból összerakott anyag. Már az elején éreztük, hogy az önmagában is megállja a helyét….
-Ezek szerint Ti is hisztek a vinil visszatérésében.
-Szerintünk ez menti meg a zeneipart. Most már a fiatalokat is elkapta ez a láz. Ha egy zenét igazán szeretek és meg akarom venni, akkor vinilt veszek. Jellemző, hogy nekünk két és fél hónapot kellett várnunk a lemezgyárra, hogy megjelenjen a Djabe-album. A gyártó kapacitás lassabban bővül, mint amekkora igény van rá. A vinil mellett DVD audiót is készítettünk. Imádjuk a surround hangzást, most ezzel kicsit megszenvedtünk, mivel a szimfonikus zenekar is önmagában nagy teret kiíván.. Rajta lesz továbbá a lemez analóg felvétele is, amelyet magnóra vettünk fel, és csak utána digitalizáltuk. Így össze lehet hasonlítani, mindenki maga döntheti el, hogy melyiket szereti. Általában az analóg szokott győzni. Ami az egyéb terveket illeti, megyünk Vancouverbe, majd az amerikai Sziklás-hegységbe egy három napos fesztiválra, ahol három koncertünk lesz. Ezután vár minket egy balatoni, majd a Savaria fesztivál, ősszel a pozsonyi jazz-fesztiválra megyünk és tárgyalunk még további helyszínekről is.
