Az alapítvány a speciális, konzerváló dobozokban őrzött anyagokhoz a költő nagy szerelmének, Matilde Urrutiának a halála után, 1987-ben jutott. Mappák, kézzel irt füzetek sokasága, az egész életműve került így birtokába.
Az évek során az anyagot rendezték,osztályozták, fénymásolták, szkennelték és 2011 óta olyan szempontból nézik át az egészet, hogy mi volt belőle publikálva és mi nem. A munkát eddig egy ember végezte az alapítvány könyvtárának megbízásából, aki a sziszifuszi munka során arra a megállapításra jutott, hogy “ Neruda továbbra is kimeríthetetlen költő.”
A munkát most megosztották az alapítvány és a Seix Barral kiadó között, amely 2014 végén jelenteti meg az eddig ismeretlen szerelmes verseket Latin-Amerikában és 2015 elején Spanyolországban. A munka befejezése után valószínűleg további művek, versek, prózai írások kerülhetnek nyilvánosságra.
A versek között, amelyeket Neruda egyszerű másoló papírra irt, vannak egészen rövidek és 7-8 oldalasak is, de mind tanúskodnak a költő képzelő erejéről, kifejezésbeli gazdagságáról, erotikus és szerelmi szenvedélyéről. A szerelem volt a menedéke, az inspirációs forrása a számkivetettségben és azokban az években, amikor visszatért Chilébe, amikor elvált második feleségétől és találkozott Matilde Urrutiával, élete nagy szenvedélyével.
„Nagy felfedezés ez, nemcsak azért, mert eddig még ismeretlen okból nem kerültek bele a korábban megjelent könyvekbe, hanem azért is, mert ezek a versek nagyon jók.” - nyilatkozta a kiadó igazgatónője,aki elárulta,hogy a kiadásra kerülő kötetet jegyzetekkel, magyarázatokkal egészítik ki.