Szikszai Rémusz (rendező): Az olvasópróbán felolvastam a darabot, mondtam róla pár szót, és megmutattam a díszletet. Tükörfalak vannak benne, tükörkeretek. Lipótmezőt vagy más, kastélyból lett bolondokháza érzetét keltik, és a benne lévő tárgyak is erre utalnak, hiszen a darabnak ez az alaphelyszíne, de nem annyira konkrét, mint inkább egy elvont tér. Ez pedig jól passzol az emlékezéshez, hiszen Salieri visszaemlékezései adják a történetet.
A hatalom és a művészet viszonya az Amadeusban is ott van. Ott van II. József figurája, aki nagyon fontos szereplője ennek a történetnek. Érdekes a művészek kiszolgáltatottsága. Ez tényleg az a kor, amikor vagy van mecénás, aki eltartja a művészt, vagy ha nincs, akkor az éhen hal. Ekörül is zajlik a cselekmény, de a darabnak a fősodra mégiscsak az, hogy van egy tehetséges ember, aki felméri, hogy van egy nálánál jóval tehetségesebb, és ezt nem bírja elviselni.
Nem a zsenit vádolja, hanem Istent. Vele fordul szembe, mert azt érzi, hogy ez méltánytalan. Beethoven mondta már érett zeneszerzőként, hogy Mozart után már nem lehetett harmóniában gondolkodni. Muszáj volt szétszedni, diszharmóniát keresni a zenében, mert az, amit Mozart megírt, azt már nincs hová fejleszteni.
Kulka János (Salieri): A próba során a munka jelentős részét az töltötte ki, hogy ízlelgettük, forgattuk a jeleneteket, változtattunk a szövegen, ha kellett. Abban nagyon hasonlítunk Rémusszal, hogy ő sem csak a leírt szavaknak hisz. A színházban az igazság nem a kimondott szóban van, hanem mögötte. Egy kép, egy tárgy több értelmet, érzelmet tud hordozni, mint nyolc viszonylag fölöslegesen elmondott mondat.
Tragikus sors Salierié. Egy nagyon tehetséges, a művészetnek, a zenének egész életét feláldozó ember volt. Az élete tragédiája, hogy egy korban élt Mozarttal, sőt fizikailag is egy térben, egy városban. Ha nem lett volna Mozart, most Salieriről beszélnénk, az ő zenéjét hallgatnánk. Ez a középszer tragédiája, mint ahogy Salieri saját magát is közéjük sorolja. Persze Mozarthoz képest mindenki csak középszer lehet, maximum egy jó iparos. Ez a darab fő mozgatórugója, a féltékenységgel, irigységgel vegyes bosszúvágy.
A történet maga annyira örök érvényű, hogy különösebb erőlködés vagy szándékos aktualizálás nélkül meg tud szólalni úgy, hogy a jelenben is igaz legyen. Dicső korunkról is fog beszélni, de annál elegánsabb Rémusz is és én is, hogy ezt direkt aktualizálással, egyenlőségjelek kitételével tenné.
Fodor Tamás (Mozart): Egy bolondokházában indul az Amadeus története, azzal, hogy Salieri elvágja a torkát. Nem lehet pontosan tudni, hogy ez valóban így volt-e, de ezzel bevonul a zenetörténetbe. Sokan még ma is úgy tartják, hogy a saját jogán nem maradt volna fönn a neve. Pedig nagyon tisztes, jó zeneszerző volt, bár a korszakot nem ő határozta meg. De sokra vitte, magas álláshoz jutott. Élte a jómódú polgárok életét. Mozartnak nem adattak meg ezek a földi javak. Az ő élete, habitusa eléggé eltért a megszokottól. Deviáns magatartású, fiatal zeneszerző, aki berobbant a zenei életbe, és fel is robbantotta azt.
