Évszázados kitüntetés

Publikálás dátuma
2014.07.19. 07:48
A kiállítás egyik látványos szeglete FORRÁS: MAGYAR NEMZETI MÚZEUM
Kétszázötven éve Mária Terézia megalapította a Szent István-érdemrendet, melyről a Magyar Nemzeti Múzeum egy kiállítást rendezett. Az eredmény precíz, átfogó és informatív lett. Helyenként túlzottan is.

Félreértés ne essék, az érdemrendről számos fontos információt megtudunk. Például azt, hogy 1764-ben azért alapította meg Mária Terézia magyar királynő, hogy a már meglévő katonai rendjel mellett polgári érdemrendet is jutalmazhasson az arra érdemeseknek. A bécsi udvar ellenkezett is, hogy a királynő az új rendet az államalapító királyunkról nevezte el. Mária Teréziát természetesen politikai érdekek is vezették, hiszen a rend megalapításával a magyar nemesség kedvében járt akkor, amikor egyre határozottabban szorgalmazta megadóztatásukat. A királynő lett a rend első nagymestere, majd őt követte fia, II. József, II. Lipót, I. Ferenc, V. Ferdinánd, Ferenc József, IV. Károly vagyis a mindenkori uralkodó.

A kiállítással a probléma ott kezdődik, mikor már nemcsak a királyok, politikusok nagyalakú festményeit, a Szent István rend kis-, közép- és nagykeresztjeit nézegetjük, hanem nekirugaszkodunk a történelmi adatok olvasásának is. A szervezők már-már túl sok információt osztanak meg velünk, ami persze nem lenne gond, ha csak az érdemrendről esne szó. A szövegek azonban tele vannak érdekes, bár a kiállításhoz csak hajszálvékonyan kapcsolódó adatokkal. Megtudjuk például, hogy a II. Lipótról készült egészalakos, díszruhás portré egy II. Józsefet ábrázoló kép tükörképes másolata, csak míg a kalapos királyon fehér harisnya és csatos fehér cipő van, addig Lipóton megjelenik az érdemrend ruhájához illő zöld lábbeli is.

A szőrszálhasogató leírásokat leszámítva a kiállítás teljes képet ad a témáról. A legérdekesebb, hogy kik kapták meg a kitüntetést a Monarchiában (természetesen más-más okokból): József nádor, gróf Metternich, Haynau, a trónörökös Habsburg Rudolf, a mexikói császár Ferdinánd Miksa, számos magyar miniszterelnök is, úgymint Fejérváry Géza, Bánffy Dezső, Andrássy Gyula vagy Tisza István.

A politikusok mellett a művészeknek is járt érdemrend, igaz "csak" kiskereszt. Festőink közül Munkácsy Mihályt, Benczúr Gyulát és Lotz Károlyt, íróink közül Jókait, Mikszáthot és Aranyt is kitüntették. A művészek persze eltérő módon viszonyultak az érdemrendhez. Jókai például büszkén viselte, Arany azonban elfogadni is vonakodott, verseiben pedig gúnyosan emlékezett vissza rá: "Minek nekem az a kereszt? Disznóorra arany perec? Csillagom, galambom". Arany kitüntetése egyébként a Kiegyezés gesztuspolitikája volt.

A míves portrék mellett számos tallér, pecsétnyomó és kitüntetés csillog a tárlókban, így kedvünkre bogarászhatunk. A Szent István rend kis-, közép-, és nagykeresztje mellett több ismert és kevésbé ismert, jobbára csak a történészek és az érdemrend-fanatikusok által számon tartott kitüntetés sorakozik, mint az aranysarkantyús vitézek jelvénye. A legérdekesebb a Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkányrend, melynek motívuma a farkát a sajt nyakára tekerő sárkány, vagy a hírneves Aranygyapjas rend, mely Európa legvágyottabb kitüntetése volt. A limitált mennyiségű érdemrendet a Habsburg család elsősorban dinasztikus politikájának eszközeként használta.

Az utolsó teremben már a huszadik században találjuk magunkat. Viharos idők jönnek, végleg elbúcsúzunk a Habsburgoktól, felbomlik a Monarchia, Horthy Miklós sokáig óvakodik az uralkodói felségjogok, így a Szent István érdemrend adományozásától. 1938-ban mégis felújítja a kitüntetést, az ország ekkor hatalmas ünnepségekkel emlékezik Szent István halálának 900. évfordulójáról, ráadásul Horthy-nak a legitimista ellenzékkel sem kell számolnia. A kormányzó lesz a rend nagymestere, és olyan személyeket is kitüntet mint Hermann Göring birodalmi marsall, Joachim Ribbentrop német külügyminiszter. Az érdemrendet azonban csak rövid időre "támasztják fel". 1946-ban hivatalosan is megszűnik a monarchikus államforma, így a rend is eltűnik egy időre.

Egészen 2011-ig, ugyanis ekkor a magyar országgyűlés törvénybe iktatja a Magyar Szent István Rendet. A kiállítás legvége is erre a momentumra koncentrál, fotókon nézhetjük meg hogyan veszi át Lámfalussy Sándor közgazdász, az euró "atyja" és Egerszegi Krisztina ötszörös olimpia bajnok úszó az érdemrendet a Sándor Palota tükörtermében. Nem árt megjegyezni, hogy annak idején többen is sokat vitáztak arról, helyes-e egy olyan kitüntetést felújítani, mely háborús bűnösök mellét is dekorálta.
A kiállítás tisztességesen végigvezeti a látogatót az érdemrend történetén, de mintha csak magyar látogatókra számítana. Feltűnő ugyanis, hogy a kiállított tárgyak melletti hosszas leírások csak magyar nyelven szerepelnek, és csupán a főbb témákat összefoglaló szövegeket fordították le angolra. Pedig nagy valószínűséggel külföldi turistákat is vonzana a kiállítás. Az osztrákok például számos tárggyal járultak hozzá a kiállítás sikeréhez. Ők lehet jegyet váltanának, ha másért nem, akkor a Habsburgokért.

A Dream Theater Budapesten lép fel

A Dream Theater legutóbbi lemezének koncertturnéján július 26-án Budapestre érkezik - ezúttal egyenesen a Budapest Park színpadára.

Mi sem mutatja jobban a progresszív rock évtizedeken átívelő népszerűségét, mint hogy a műfajnak még a XXI. században is akad egy kivételesen elismert zászlóvivője. Elképesztő technikai tudás, mély szakértelmet sugalló többtételes dalszerkezetek és kolosszális stadionhangzás - ezek az összetevők voltak szükségesek ahhoz, hogy a Dream Theater napjaink egyik legmegbecsültebb zenekara legyen a prog-metál felségterületén. Az 1985 óta működő formációt már lassacskán harminc esztendeje rengeteg szakmai díj, számos fergeteges kereskedelmi sikert hozó stúdiólemez és egy roppant széleskörű nemzetközi rajongótábor kíséri. Eddigi, összesen tízmilliós példányszám felett elkelő 12 albumát, tetemes méretű élő- és demóarchívumát, valamint eseményszámba menő fellépéseit tekintve ugyanis az elementáris erejű dob- és gitárszólók mellett csak a közönség kegyeit keresi nagyobb lelkesedéssel az öttagú banda. Az elmúlt fél évtizedben ráadásul úgy tűnik, hogy az eddigieknél még magasabb sebességbe kapcsolt a formáció. 2009 óta ugyanis nem kevesebb, mint három stúdióalbuma került be az USA nagylemez-listájának első tíz helyezettje közé.

Szerző

Monthy Python: megint repül a Cirkusz

Publikálás dátuma
2014.07.19. 07:46
Egy 1979-es fotó: készül a Bryan élete. Balról jobbra John Cleese, Michael Palin és Graham Chapman Fotó: Evening Standard/Getty
"Senki sem számít a spanyol inkvizícióra!" - hányszor ismételhették el ezt a mondatot hajnalig tartó bulikban, vagy egyszerűen csak munkahelyi ugratások során a Monty Python rajongói. A legendás brit humorcsapat még élő öt tagja e héten Londonban - talán utoljára - lép fel együtt, de műsorukat mi is megnézhetjük.

"De hát az egy csapat vén trotty! Ki akarná látni őket? A '60-as években voltak viccesek!" - nagyjából így reagált Mick Jagger, amikor meghallotta, hogy a Monty Python-csoport júliusban utoljára(?) lenyom még néhány élő showt Londonban. Jobb promóciót (mégha kissé rosszmájú is) el sem képzelhet az ember, mint az idén 71 éves veterán énekes élcelődését: az abszurd humor - sőt, utánozhatatlan stílusa után sajátosan csak "pythonesque"-re keresztelt műfaj - legendás gallopírozóinak bejelentését harangozta be így Jagger egy rövid videóban. Mert hiába elképesztő - mondja Jagger -, hogy a július 1-jei első előadásra az interneten mindössze 40 másodperc alatt kapkodták el a jegyeket, hogy azután még négy, és e hétre még öt újabb pótelőadást követelhessenek ki a rajongók, mégis csak egy csapat ráncos vénember akarja újraélni a fiatalságát, hogy közben egy rakás pénzt keressen.

A még élő tagok, Michael Palin, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones és Terry Giliam - Graham Chapman 1989-ben hunyt el 48 évesen - stílszerűen a "Monty Python élőben (nagyrészt)" címet adták a londoni O2 Aréna-beli shownak, és viccesen utaltak arra, hogy összeállásuk apropóját lényegében tényleg a pénz adja. Mindegyiküknek jöl is jönne a fellépésért járó pénzt, hiszen a legendásan sok partnert - Gilliam szerint mindig éppen a legfiatalabb amerikai nőt - fogyasztó Cleese válásai, különböző jogdíjpereik, vagy épp Jones jelzáloghitele fontmilliókat emésztenek fel. Régóta követelték persze a rajongók az összeállásukat, amelyről sok-sok, végül hamisnak bizonyult pletyka keringett is az elmúlt években. Tizenhat évvel ezelőtti, mostanáig utolsó együttes színpadi szereplésükre is 18 év szünet után vállalkoztak. Az aspeni fellépés - amely lényegében élő interjú volt, régi és új jelenetekkel - halálosan jól sikerült: volt ott egy urna, amely állítólag Chapman hamvait tartalmazta, és az előadás egy pontján Gilliam "véletlenül" felrúgta, hogy a kiborult tartalmát aztán összeporszívózzák.

A zajos siker, a népszerűség azonban gyakran nem volt elég hajtőerő: 1969-ben indult együttműködésük során - mely az első öt évben az emblematikus Monty Python Repülő Cirkuszát, majd '83-ig három mozifilmet, és később is számos közös filmes munkát jelentett önállóan építgetett karrierjük mellett - több konfliktus is kiéleződött. A 2003-ban megjelent "önéletrajz" fedi fel például, hogy 1990-ben, a Gyalog galopp Idle által megírt folytatása annyi vitát szült, hogy kis híján örökre szakítottak egymással. Cleese - aki híresen sokat kakaskodott Idle-vel - utolsó közös filmjüket, Az élet értelmét középszerűnek tartotta, és nem akart újabbat csinálni, miközben Idle ötleteit a többiek mind ígéretesnek tartották. Kettejük ellentétét jól jellemzi Cleese gúnyolódása, nemes egyszerűséggel Yoko Idle-nak nevezte Ericet, utalva a Beatles feloszlásának sokak által vélt okára. (Cleese a Repülő Cirkusz utolsó évadából is azért szállt ki, mert attól tartott, hogy csak önmagát ismételné az epizódokban.)
A pythonok és a Beatles között egyébként ennél szorosabb kapcsolat is van: eleve az összes beatle nagy Python-rajongó volt, de főként George Harrison, aki több millió fonttal a Brian életének elkészítésébe szállt be, és később is úgy jellemezte a Monty Pythont, mint amely a Beatles szellemiségét vitte tovább. A pythonok, akik a Repülő Cirkusszal a fejhangon rikácsolás művészetét önálló esztétikummá fejlesztették, mindenesetre az emberi kultúra pótolhatatlan őrzői, és ha csak a spanyol inkvizíció, a halott papagáj, a törött lábbal orvosaik szórakoztatására versenyző betegek, vagy a Kék Duna keringő robbantásos változata marad fent a civilizációból, már nem éltünk hiába.

Az élő show első kritikái lelkesek, bár a brit Guardian szerint semmivel sem nyújtanak többet a pythonok, mint amit a rajongóik várnak tőlük - néhány új, de sok régi jelenet, Gilliam animációs betéteivel, dalokkal. Augusztus elején, 7-én, 9-én és 15-én a magyar python-hívők is megnézhetik maguknak a három órás előadást, ugyanis a Cinema City mozijaiban magyar felirattal bemutatják. A fordító Galla Miklós - ki más - így lelkendezett róla: "fantasztikus a show, attól őrületesen humoros, hogy egyszerre infantilis és gigászian intelligens".