Nyáron, amikor valóságos csoda a szemnek és az orrnak egy igazi piacra elmenni (szerencsére a környékünkön kettő is van), és gyakorta megesik velünk, hogy nem tervezzük meg előre ebédünket, hanem hagyjuk magunkat pillanatnyi ötleteink által sodorni.
Ezen a szombaton csupán annyit tudtunk, hogy valami finom zöldre vágyunk. Először egy zsenge zöldbab-levesre gondoltunk, már éppen azon kezdtünk vitatkozni, hogy joghurttal vagy anélkül együk, mire megpillantottunk egy halom aranyszínű rókagombát, önmagához képest nem is csillagászati áron. Ez az! – kiáltottunk fel, és máris megvolt a terv. Már csak néhány fűszernövény kellett hozzá, de sasszemünk elől ezek sem maradtak rejtve.
Kezdtük azzal, hogy két közepes sárgarépát, egy gyökeret, és egy kicsiny zellergumót apróra vágtunk és kis olajon megpároltunk, petrezselyem-, zellerszárral együtt. Amikor már kezdett jönni e nemes elegynek az illata, felöntöttük vízzel, majd zsupsz bele a gombát. Némi sóval ízesítettük, és amikor már a gomba puhulni kezdett (kb. 10 perc), megérkezett a petrezselyem, a zeller és a lestyánlevél. Öt perc még, hogy semmi ne főjön szét, gáz kikapcs, fedő a fazékra, és az utolsó fázist a saját gőz már elintézte. Minden más ízesítés, habarás halálos vétek!
Fotó: Népszava.hu, a szerző felvétele.
A második fogásunk is igazi ínyencség lett. Most van a szezonja a cukkininak, most kell kipróbálni, mennyi mindenre jó! Például pizzának. Micsoda? Bizony, 15 dkg reszelt cukkinit összekeverünk 5 dkg zabpehellyel, ennyi kell egy kisebb méretű „pizzához”, ezt összegyúrjuk egy tojással, majd kevés olajon megsütjük az egyik felét, mintha tócsnit (berétet, cicegét, stb.) sütnénk. De nem kell megfordítani. Ekkor jön rá a feltét. Mi ezúttal kétfélét próbáltunk ki: az egyikre előzőleg olajon megpárolt kápia-szeleteket, a másikra pedig paradicsom-karikákat és mozzarellát tettünk. Mindkettőt friss bazsalikom-levelekkel díszítettük, tetejükre pedig reszelt sajt került. Be a sütőbe, negyedóra alatt kész is volt az ebéd második fele. Nemcsak látvány-, hanem isteni ízélményben is részünk volt. Akkor tehát mégiscsak „élményebéd”?
