Sipos-ügy: aligha derül ki a teljes igazság

A magyar sajtót és a közvéleményt is alaposan felkavarta Sipos Pál ügye: a diákjai zaklatása miatt pedofilgyanúba keveredett egykori tanár, aki a '90-es években a köztévén futó Repeta című ifjúsági műsor szerkesztője lett, a múlt héten politikai szereplővé is vált. 

A Fidesz szóvivője ugyanis arra szólította fel, hogy tisztázza magát és adjon számot az őt ért vádakról, ugyanakkor - politikai előny reményében - Bajnai Gordonnal hozta összefüggésbe, mondván: az Együtt-PM alapítójáról van szó. Selmeczi Gabriellát azonban a szövetség cáfolta, Sipos sem az alapításban nem vett részt, sem aktivista, sem a párt tagja nem volt. Az Együtt sietett leszögezni, mindenképpen elfogadhatatlan, ha egy tanár szexuálisan vagy bármely más módon zaklatja a gondjaira bízott diákokat, de ez "ugyanolyan visszataszító", mint ha egy politikus ezen diákok kiszolgáltatott és megalázott helyzetéből akar magának hasznot szerezni, ráadásul hazugsággal. Selmeczi mindenesetre hiába várja Sipostól, hogy "hagyjon fel a bujkálással", a hírek szerint elhagyta az országot: sem a fővárosban, sem badacsonytomaji nyaralójában nem találni.

Miután előkerült a pedofilgyanú, az MTV Nonprofit Zrt. visszahívta Sipos Pált az MTV Örökös Tag Alapítványból. A volt tanárról két héttel ezelőtt a 444.hu írta meg - a cikkben csak S.-ként említve őt -, hogy 25 évvel ezelőtt egy fővárosi gimnázium tanárjaként szexuális visszaéléseket követett el a rábízott tanulók egy részével "nyaraltatásain". A cikkben maga S. is elismerte a történteket. A sajtó azonban hamar azonosította, és megnevezte Sipost, csak úgy, mint az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumát, ahol 1987 és 1991 között a zaklatások történtek. Sipos a televízióba is bekerült, és a hvg.hu közölt részletes beszámolót egykori kollégáinak megdöbbenéséről. Azt azonban nem tudni, hogy ott pontosan mi zajlott a fiatalabb kollégákkal, azok az esetek - ha voltak - nem derültek ki.

Mivel azonban az MTV kuratóriuma - melynek július 1-jei ülésén, több mint egy héttel a 444.hu cikkének megjelenése előtt Sipos jelezte is a tagságáról való lemondását - teljes egészében átalakul, aligha derül ki a teljes igazság. (Mint az MTV Nonprofit Zrt. közölte, az MTVA-val "más szervezeti formában, de az eddigiekkel azonos mértékben" kívánják a továbbiakban támogatni az örökös taggá választottakat.) Lapunk érdeklődött egy esetleges belső vizsgálat lehetőségéről, de egyelőre senki nem tud tájékoztatást adni az ügyben a szabadságolások miatt. Ennyi év távlatából persze aligha születne érdemi eredmény.

Az is biztos, hogy már meggyanúsítani sincs mivel Sipost: elévült az ügy. Az ORFK a PestiSrácokkal közölte, nem indulhat eljárás olyan ügyben, amelyben az eljárás megindítása előtt kiderült, hogy a büntethetőség elévült. Mind a régi, mind a hatályos jogszabály alapján is.

Újfent fenyeget a NAV

Publikálás dátuma
2014.07.28. 07:05
Továbbra sem öntenek tiszta vizet a pohárba az adóhatóságnál FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Nem kötelező önellenőrzés keretében, hanem adóvisszatérítés iránti igénybejelentéssel kell visszaigényelni a 98 százalékos különadó összegét. Ám a NAV mégis az önellenőrzést követeli meg az érintettektől, akiket "tájékoztatásul" meg is fenyeget. Az adóhatóság továbbra sem hajlandó eleget tenni az Alkotmánybíróság (Ab) és a strasbourgi emberi jogi bíróság korábbi döntéseinek, sőt, a kormány legutóbbi bejelentésének sem.

A sorozatos botrányok és bírósági, alkotmánybírósági döntések ellenére sem hajlandó visszafizetni a 98 százalékos különadót az érintetteknek a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV). A lapunk birtokába került adóhatósági válaszlevél szerint ráadásul az adóhatóság annak ellenére is tántoríthatatlan korábbi, téves jogértelmezésen alapuló eljárásától, hogy néhány hete már botrányt kavart azzal.

Egy érintett ugyanis a NAV ügyfélszolgálatán érdeklődött arról még májusban, milyen lehetőségei vannak arra, hogy visszaigényelje a februári Ab határozat alapján tőle alkotmányellenesen beszedett különadó összegét, természetesen levonva abból a személyi jövedelemadót és a szükséges járulékokat. A NAV tájékoztatási főosztálya a következő, július 22-i válaszában fenyegette meg olvasónkat: "Abban az esetben, amennyiben a korábban bevallott és befizetett (levont) 98 százalékos különadó összegét kívánja a hivatal útján visszaigényelni, úgy erre az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak betartása mellett önellenőrzés keretében van lehetősége. Tájékoztatom, hogy egy adott adóév bevallásának önellenőrzése ugyanazon a nyomtatványon történik, amelyen az eredeti bevallást benyújtotta. Önellenőrzésre az elévülési időn belül van lehetőség. A nyomtatványok kitöltési útmutatója tartalmazza az önellenőrzésre vonatkozó szabályokat. Felhívjuk a figyelmét, hogy az önrevízió által korrigált bevallása az önellenőrzés benyújtását követően vizsgálat alá vonható, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az érintett jogszabályt nem semmisítette meg, és annak alkalmazását kizárólag a bíróságok számára tiltotta meg."

Mint megírtuk: az Ab februárban - többedszer - mondta ki, hogy nemzetközi szerződésbe, például az emberi jogok európai egyezményébe ütközik, így ellentétes az alaptörvénnyel a 98 százalékos különadó, mely a közszolgálati munkaviszonyban eltöltött idő után járó végkielégítések 2 millió forint feletti részét érintette. Az idevágó törvényből az Ab törölte is a különadóról szóló részt, így az maradt hatályban, hogy semmilyen más adót nem kell fizetni a végkielégítések után. Magyarán a NAV csúsztat, amikor azt állítja, hogy az Ab nem semmisítette meg az érintett jogszabályt, hiszen a vonatkozó törvényrészt igenis megsemmisítette, méghozzá súlyos alapjog-sérelem miatt.

Az tény, hogy a jogszabályt módosítani kellene ahhoz, hogy bármiféle közteherrel lehessen sújtani az időközben egyértelműen visszajáró pénzeket, de ha a kormányoldal nem is változtat a jelenleg hatályos szabályokon, a pénz akkor is visszajár. Kurucz Éva ugyanis még július 9-én adott ki közleményt arról: "csak a személyi jövedelemadót és az egészségügyi hozzájárulást kell kifizetnie a 98 százalékos különadó helyett azoknak, akiknek a végkielégítését ezzel az extra teherrel sújtották. A többi pénz visszajár, döntött a kormány" - fogalmazott a kormányszóvivő. Egyébként az idevágó javaslatot a kormány a két hete bejelentett "döntés" ellenére sem nyújtotta be a parlamentnek, de a Magyar Közlönyben sem jelent meg olyan iránymutatás vagy rendelet a kormányszóvivői közlés óta, amely ezt vetítené előre.

A kormánydöntésre reagálva lapunk felkereste a NAV-ot, mert sajtóinformációk szóltak arról, hogy az adóhatóság szándékosan félreértelmezi az Ab-döntést, és meg is bünteti azokat, akik vissza akarják szerezni a pénzüket. Az Index által megszerezett, a NAV elnöke, Vida Ildikó által jegyzett, június 18-i dátumú belső körlevél arra utasította ugyanis az illetékeseket, hogy azokat az adózókat, akik visszaigényelnék a tőlük jogellenesen beszedett összeget, "önellenőrzés" keretében vizsgálni kell és meg is kell büntetni, akár a különadó összegének 200 százalékával is. A NAV el is ismerte az utasítás létezését, hozzátéve: a Nemzetgazdasági Minisztériummal egyeztetett körlevelük "rendeltetése, hogy a 98 százalékos különadóval kapcsolatos alkotmánybírósági határozatot átültesse a gyakorlatba". Lapunknak pedig egy héttel a kormányszóvivői közlést követően is csak annyit reagáltak: "a NAV - mint jogalkalmazó szerv - a jogszabály hatálybalépését követően tud választ adni kérdéseire, addig türelmét kérjük".

Magyarán - írtuk néhány hete - a kormány által bejelentett, ám eddig elmulasztott törvénymódosítás hiányára hivatkozva a NAV továbbra is akadályozhatja az érintettek pénzének visszaigénylését. Ezt bizonyítja a most lapunk birtokába került, júliusi válaszlevél is, mely egyértelműen a Vida-féle belső utasításban foglaltak szellemében félemlíti meg az érintetteket. Holott, és ezzel nyilvánvalóan tisztában van az adóhatóság is, az adózás rendjéről szóló törvény külön szabályt tartalmaz arra, hogy hogyan kell egy esetleges Ab-döntés után a korábban már befizetett adót visszakérni. Nem önellenőrzéssel, hanem adó-visszatérítés iránti kérelemmel kell ugyanis visszakérni a pénzt, a NAV pedig semmilyen módon nem szankcionálhatja, hogy egy érintett, a neki jogosan járó, tőle alkotmányellenesen beszedett összeget visszaigényelje. Erre egyébként is csak az Ab-döntés meghozatalától számított 180 nap áll rendelkezésükre az adózóknak, ami augusztus végén lejár.

Valójában
Az Alkotmánybíróság még február 28-án hozott ítéletet a tulajdon megfosztására irányuló különadóról és abban azt mondta ki, hogy a 98 százalékos büntetőadó egyrészt az uniós jogba ütközik, másrészt sért nemzetközi szerződéseket is, így például az emberi jogok európai egyezményét. Mindemellett a tulajdonjog védelme a magyar alaptörvényben is garantált jog. A 98 százalékos adót a 2010-es kormányváltás után vezette be a Fidesz-KDNP azért, hogy a szerintük indokolatlanul magas, "pofátlan" köztisztviselői végkielégítéseket visszaszerezhesse az állam. A törvény először több évre visszamenőleg adóztatta volna meg az érintetteket, amikor pedig az Ab visszadobta a jogszabályt, a Fidesz módosította az alaptörvényt úgy, hogy az Ab-nek ne legyen joga ezt a kérdést vizsgálni. Ezután a testület még kétszer elkaszálta a jogszabályt más, a költségvetést nem érintő alkotmányellenesességek miatt, eközben több érintett is nemzetközi bírósághoz fordult, és legutóbb novemberben határozott úgy a strasbourgi testület, hogy a büntetőadó ellentétes a magántulajdon védelmének elvével.

Szerző

Tanuljunk meg együtt élni

Publikálás dátuma
2014.07.28. 07:05
„Körül kell nézni és meglátni az emberekben a jót” FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Tavaly a Budapesti Fesztiválzenekar Figaró házassága előadása került az első helyre azon a listán, amelyet az év tíz legjobb New York-i komolyzenei eseményéről állított össze a New York magazin. Sikerekről, közéleti szerepvállalásról beszélgettünk Fischer Iván karmesterrel, és arról, milyen ma magyarnak lenni.

- Kérem, meséljen pár szóban a szüleiről! A toleranciáját és a liberalizmusát például otthonról hozta?
- Csodálatos elvei voltak apánknak, mindig a szegények, elesettek, kirekesztettek oldalán állt. Ugyanakkor soha nem lépett be semmiféle pártba, ragaszkodott a függetlenségéhez. Önmagával nagyon szigorú volt. Velünk már kevésbé, de a példa hatott. Hatszor volt munkatáborban, megszökött. Anyám egy spájzban bujkált, ő volt a családja egyetlen túlélője. A háború után ismerkedtek meg, nem voltak tabu témák, mindenről szabadon beszéltek, a háborús élményeikről is. Erkölcsről, tisztességről, a kultúra imádatáról szólt az élet, az Andrássy úti lakásunk valóságos sziget volt az ötvenes években. Három gyereket neveltek így fel - hatalmas teljesítmény.

- Egy interjúban egyik kollégám úgy fogalmazott, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar 1983-as megalakulása "kultúrbotrány"-nak számított.
- Inkább felemelő, sok embernek boldogságot jelentő szenzáció volt, mert bebizonyította, hogy egy államtól független civil kezdeményezés életben tud maradni a nyolcvanas években. Hatalmas tömeg állt mögöttünk, elkapkodták a jegyeket, holott reklámra semmi pénzünk sem volt. Ez volt a Fesztiválzenekar hőskora, óriási lelkesedésre, odaadásra, örömmámorra emlékszem. Emellett elsikkadtak a féltékenykedések, intrikák, már el is felejtettem őket.

- Világhírű karmesterek általában összeszokott, profi zenekarokat vezényelnek a világ különböző pontjain, és megelégszenek ezzel. Ön miért akart saját zenakart?
- Úgy látszik, én ilyen kitalálós fajta vagyok. Nem okozott örömet, hogy fiatal karmesterként ott lengethettem a pálcát a Londoni Szimfonikusok vagy a Bécsi Filharmonikusok előtt. Sokat tanultam ebből, de nem ez izgatott, hanem az, hogy létrehozzam a világ legújítóbb zenekarát, ahol sokkal magasabb szintű művészi munka folyik. Meg akartam váltani a világot, vagy legalábbis megreformálni a szimfonikus zenekar műfaját.

- Mit jelent a világ élmezőnyébe tartozni: még több munkát, vagy azt, hogy lehet lazítani egy kicsit?
- Nem lehet lazítani, de ehhez meg kellett találni a megfelelő alkatú embereket. Akik azért nem lazítanak, mert sokkal jobban érzik magukat, ha mindent beleadnak. Ez lett a norma: nincs kihagyás, nincs hétköznapi koncert. A "Minden koncert ünnep" nem csak egy szlogen, hanem a zenekar valódi jellegzetessége.

- Büszke arra, hogy a Fesztiválzenekar magyar. Ez annyit jelent, hogy a tagok kivétel nélkül magyarok vagy szerződtet "vendégjátékosokat" is?
- Igen, mindig hívok vendégeket, mert kell a friss információ, a nyitottság, a nemzetközi kitekintés. A BFZ alapkarakterét a csodálatos tagság határozza meg, de nagyon sokat segítenek a máshonnan jött ideiglenes vendégzenészek is.

- Van fluktuáció a zenekarban? Könnyebb vagy nehezebb a muzsikusai élete, mint egy átlag magyar komolyzenészé?
- 1992-ben váltunk állandó, egész szezonban működő zenekarrá, akkor sok fiatal jött. Legtöbbjük még ma is játszik, tehát ez a negyvenes generáció az igazi mag. Most már alig van fluktuáció, innen senki nem akar elmenni. Volt, aki külföldre szerződött, majd néhány év múlva visszajött, annak ellenére, hogy a keresetek nálunk alacsonyabbak, mint nyugati versenytársainknál.

- Rendszerfüggő, hogy menyire szeretik és támogatják itthon a Fesztiválzenekart?
- Nem hiszem. Először gyökeret kellett verni egy már igen zsúfolt hazai környezetben, azután pedig lassacskán kiderült, hogy a BFZ nemzeti kincs, a magyar kultúra igazi nagykövete. Anyagi helyzetünk, támogatásunk most jó, végre nyugodtan a zenére koncentrálhatunk.

- Az Ön közéleti szerepvállalása az utóbbi években egyre erőteljesebb. Miért érzi úgy, hogy ez fontos, illetve nem fél-e attól, hogy ezzel a zenekar létét veszélyezteti?
- Én csak olyan közéleti kérdésekben emelem fel a hangomat, amikkel minden jóérzésű ember egyetért: a toleranciáért, az emberi jogokért, a demokráciáért szólalok fel. A zenekar támogatottságához ennek semmi köze nincs. A zenekart azért támogatják, mert hatalmas hasznot hoz Magyarországnak, Budapestnek, a magyar kultúrának.

- Idén vidéki koncertkörútra ment a zenekar ép és romos zsinagógákba. A zenét interaktív beszélgetés követte Köves Slomo rabbi közreműködésével a zsidó életről, kultúráról. A BFZ idősotthonokban, és kórházakban is fellép - ez mind közéleti szerepvállalás. Mit szól a zenekar ahhoz, hogy a vezetőjük nem éri be azzal, hogy kiválóan vezényel?
- Mindenki lelkesen vesz részt ezekben a kezdeményezésekben. Fantasztikus öröm meghatott, boldog, hálás embereknek zenélni egy öregek otthonában. Hiszen tudjuk, hogy ezek a zenerajongók nem tudnak eljutni a koncerttermekbe. Szintén rendkívül felemelő volt például az albertirsai egykori zsinagógában Mendelssohn zenéjét előadni, ahol 70 év óta először gyűlt össze ennyi ember. Ott már nem élnek zsidók. De azok, akik eljöttek, bizony, könnyeztek, különösen az idősebbek, akik még emlékeztek azokra a megölt osztálytársakra, akikkel kisgyerekként együtt játszottak.

- Az ilyen fellépéseken kötelező a részvétel minden zenekari tag számára?
- Nem, önkéntes, de hatalmas a jelentkezés.

- Hogyan jellemezné a zenekar és az Ön viszonyát? Szigorú embernek tartja magát?
- Ugyan, látná csak a próbákat, olyannak tűnnek, mint egy vidám iskolai kirándulás. Sokat nevetünk. Aztán egyszerre összekapja magát a társaság, és csodát produkál. Dehogy vagyok én szigorú, azzal nem mennék semmire. Inkább a humor segít. És az, hogy feltétel nélkül bíznak bennem.

- Az év nagy részét külföldön tölti, távol a hazai politikai acsarkodástól. Ez megkönnyíti a hétköznapjait?
- Nem vagyok én messze, mindennap megnézem a híreket az interneten, tájékozódom. Itt is sokat dolgozom, ott is. Tulajdonképpen állandóan itthon vagyok, hiszen Berlinből, New Yorkból is intézem a hazai ügyeket, telefonon, emailben, skype-on, ahogy lehet.

- Tavaly októberben mutatták be A Vörös Tehén című, a tiszaeszlári perről szóló egyfelvonásos operáját. Fura dolog ez. A zseniális színészek előbb-utóbb rendezni kezdenek, a vezető újságírók könyvet írnak - mintha mindenki a maradandóságra törekedne. Ön is ezért írt operát?
- Erre még nem gondoltam, de nem kizárt. Szeretek írni, olyasmit létrehozni, ami megmarad. A koncert szép, de elszáll. Mindkettőre szükségem van. Az se lenne jó, ha folyton otthon ülnék egy üres kottapapír előtt, mert hiányozna a zenekar, a közönség, de most már tudom, hogy időt kell szakítanom az írásra is.

- Hogyan fogadta A Vörös Tehenet a közönség?
- Meghatódtak, volt, aki sírt. Ennek örültem igazán, ugyanis ez egy lírai darab, nem az észre, inkább a lélekre hat. Októberben a Millenárison, idén júniusban a Vígszínházban is tömeg volt, a csilláron is lógtak. A New York Times címoldalon számolt be a darabról. Mit várjunk még egy új operától? Nincs okom panaszra…

- És a kritikusok mit szóltak? Egyáltalában érdekli a kritika?
- Minden kritika érdekel, elsősorban a saját önkritikám, másodsorban ismerőseim, barátaim véleménye, harmadsorban a közönség reakciója, és csak utolsósorban a hivatalos kritikusok írásai. Sajnos Magyarországon nagyon hiányzik Tóth Aladár, Szabolcsi Bence és Kroó György egykori szakértelme. Most sok az érdektelen bulvárkritika, persze tisztelet a kivételnek.

- Mit gondol, van a műnek létjogosultsága a határon túl is? Nagyon magyar történet, más kultúrában talán nem is értik. Vagy azt nem értik, vajon mit üzen a mának egy 130 éves ügy?
- Berlinben volt a legnagyobb a siker. Az utolsó előadáson pótszékeket kellett betenni, a németek pontosan értették a darab lényegét. Magyar ugyan a történet, de univerzális, hiszen mindenhol van előítélet, tömeghisztéria, árulás és megbánás.

- Eddig is nyilvánvaló volt, hová tartozik, melyik oldalon áll. Nem tart attól, hogy ezzel az operával végképp megbélyegzetté válik?
- Miért? Azért, mert az opera kiáll a hazugság, a manipuláció, a bűnbakképzés ellen, és ábrázolja egy elcsábult, megtévesztett fiú lelki drámáját, majd hazatalálását? Ezek alapvető, általános értékek, nem vitathatók.

- Egy ATV-s Friderikusz interjúban azt mondta: "olyan egyszerű lenne ebből egy boldog, szép országot csinálni". Ön szerint hogyan kellene hozzáfogni?
- Talán klisének hangzik, de az az első lépés, hogy nem kell másokat okolni. Egyáltalán, nem kell mások hibáival foglalkozni. Kézbe kell venni a saját sorsot, és ehhez társakat szerezni. Körül kell nézni, és meglátni az emberekben a jót.

- Minek érzi magát: magyarnak, zsidónak, magyar zsidónak vagy világpolgárnak? Esetleg mindezeknek együtt?
- Aki azt mondja, hogy vannak magyarok és zsidók, az az "és" szócska beillesztésével téved, sőt kirekeszt. A zsidó magyarok ugyanolyan magyarok, mint a keresztény magyarok. A két identitás nem mond ellent egymásnak. Mint magyar, egy nemzethez tartozom, közös nyelvvel, országgal, történelemmel; mint zsidó egy kultúrközösséghez, ahol az ősök zsidó vallásúak voltak, s az utódok - ki-ki más mértékben - ápolják a vallást és a hagyományokat. Emellett fontos, hogy európainak érzem magam, mert komolyan veszem az európai projektet. Eldöntöttük, hogy együtt családot alapítunk, ezért tenni is kell valamit. Mi, a Fesztiválzenekarnál például megalapítottuk az Európai Hidak fesztivált, minden szeptemberben bemutatjuk egy ország kultúráját. Tanuljunk meg együtt élni, szeretni egymást, önzetlennek lenni, nem alkudozni, többet adni, mint kapni. Mint minden jó családban.