Elérhetők a pótfelvételi eljárásban meghirdetett képzések

Publikálás dátuma
2014.07.29. 16:08
Fotó: Tóth Gergő, Népszava
Elérhetők a felsőoktatási intézmények által a pótfelvételi eljárásban meghirdetett képzések, a kérelmeket augusztus 12-ig lehet benyújtani kizárólag elektronikus úton.

A www.felvi.hu oldalon közzétett tájékoztató szerint a pótfelvételi során csak egyetlen felsőoktatási intézmény egyetlen képzése jelölhető meg, és csak azok jelentkezhetnek, akiket egyetlen általuk megjelölt képzésre sem vettek fel a július 24-én zárult általános eljárásban, vagy idén egyáltalán nem is felvételiztek. A pótfelvételi keretében kizárólag önköltséges képzések indulnak, ez alól kivételt képeznek a magyar egyetemek, főiskolák határon túli képzései, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzései.

A pótfelvételiben meghirdetett szakok esetében a ponthatárok nem lehetnek alacsonyabbak a július 24-én meghatározott ponthatárnál, amennyiben a szakot korábban az általános eljárásban is meghirdették; és a jogszabályi minimumnál (alapképzésen és osztatlan mesterképzésen 260, felsőoktatási szakképzésen 220, mesterképzésen 50), amennyiben a képzést az általános eljárásban nem hirdették meg.

Az űrlapok kitöltésére augusztus 12-én éjfélig van lehetőség. Szintén eddig a határidőig kell befizetni az eljárási díjat, ami a pótfelvételi során 5000 forint. Az e-felvételis jelentkezést az űrlapok elmentése után legkésőbb augusztus 13-ig hitelesíteni is kell. Ez megtehető az Ügyfélkapun keresztül, vagy a felületről kinyomtatott és aláírt hitelesítő adatlap postára adásával (cím: Oktatási Hivatal, 1443 Budapest, Pf. 220).

A ponthatárokat előreláthatólag augusztus 28-án hirdetik ki, ekkor dől el, ki került be az általa megjelölt képzésre. A felvettek a felvételi határozatot és a beiratkozással kapcsolatos tudnivalókat a ponthatárok kihirdetését követően a felsőoktatási intézménytől kapják meg 2014. szeptember első napjaiban.

Szerző

Orosz filmeket tilthatnak be Ukrajnában

Az orosz-ukrán ellentét már a kultúrában is kezdi éreztetni hatását. A kijevi kormányzat cenzúrázni akarja az orosz filmeket, s az eddigieknél jóval kevesebb orosz könyvet kíván Ukrajna területére engedni. A filmexporttal foglalkozó ukrán hivatal azt közölte, a keleti szomszédtól érkezett filmeket alaposan górcső alá veszik, s megvizsgálják, „megfelelnek-e az ukrán törvényeknek”. 

Ami pedig a könyveket illeti, olyan törvényt kívánnak hozni, amely az ukrán könyveket „megvédi” a külföldiekkel szemben. Ez esetben természetesen nem az angol nyelv befolyásának elterjedésétől való félelemről van szó. Ez utóbbi rendelkezés mögött egyébként az ultranacionalista Szvoboda párt áll, a készülő törvényjavaslatot Alekszander Szics jelentette be, aki szintén e párt tagja.

Szics azért azt is hozzátette, távol álljon tőle, hogy minden orosz könyvet rossznak minősítsen, de hozzátette, „kényszerítve” érezte a kormányt a törvény meghozatalára, mert „meg akarják védeni” az ukránokat a káros befolyásoktól, azoktól a művektől, amelyek „az ország destabilizálását” célozzák. Amúgy is, tette hozzá, Oroszország „harmadrangú” könyvekkel árasztja el az ukrán piacot.

Miután a volt szovjet tagköztársaságokban továbbra is igen magas az orosz nyelvet beszélők aránya, ebben a térségben ma is népszerűek az orosz filmek és könyvek. Ez utóbbiak ráadásul sokkal olcsóbbak, könnyebben beszerezhetőek, mint az ukrán művek.

Ami a filmeket illeti, az ukrán döntéshozókat felbőszítette „A fehér gárda” című orosz sorozat sikere. A 2012-ben készült produkció ráadásul éppen Kijevben játszódik az első világháború idején, s persze nem az ukrán kultúra fontosságát emeli ki. Az ukrán kormányzat szerint az ehhez hasonló alkotásokban „meghamisítják a történelmet”.

Szics egyébként azt is elmondta, hogy az ukrán piacon elérhető könyvek mindössze egyötöde ukrán nyelvű. Ezért kvótákat akarnak kivetni az orosz, illetve idegennyelvű könyvekre. Ennek mértéke attól függ majd, hogy az ukrán művek hány százaléka uralja a piacot.

Szerző

A lázadó rocker és az apa naplója

Publikálás dátuma
2014.07.29. 08:15
Fotó: Gettyimages.
„Olyan korban nőttem fel, amikor a fiúk nem szerették az apákat” – így vezeti be önéletrajzát Mike Rutherford, a Genesis együttes egyik alapítója. A 64 éves gitáros az első a legendás angol progresszív banda tagjai közül, aki megírja személyes és a Genesisszel kapcsolatos emlékeit.

Rutherford apja kemény tengerésztiszt volt és fiának is ezt a pályát szánta. Így került be a kadétok közé. De a tökéletes viselet, a naponta százszor elmondott „igen, uram” helyett Mike fellázadt a rock-zene nevében: inkább hosszú hajat növesztett, harangnadrágot, afgán tunikát viselt. Apja végül megértőnek bizonyult, csak az volt a kikötése, hogy ha már minden áron a gitárt akarja nyekergetni, legalább tanuljon meg rajta rendesen játszani. Ezután került be Mike a nem kevésbé szigorú, de legalább „polgári” Charterhouse iskolába, ahol megismerkedett Anthony Phillips-szel, Tony Banks-szel és Peter Gabriellel. Így született meg a Genesis.

Mike önéletrajza, a The LivingYears (Az élő évek) sajátos körülmények között született. Emlékei azután törtek fel belőle, miután megtalálta apja naplóját. Így egyfajta párhuzamos történetet ír, hiszen az élet fontos dolgait nemigen beszélték meg egymás között. A Suffolk cirkáló parancsnokának útjai találkoznak a Genesis emlékezetes koncerthelyszíneivel. A Brit Birodalom Parancsnokának érdemrendjére rímelnek az együttes aranylemezei. A hajóutak történetei mellett ott vannak a zenekar korai zötykölései kényelmetlen furgonokon, amelyekkel befutottak a műfaj legnagyobbjai közé a 70-s évek közepére.

Rutherford leírja Peter Gabriel 1975-ös távozásának saját verzióját is. Szerinte az énekes, aki egyszemélyes színházzá változtatta a Genesis előadásait, mindig olyan volt, mintha maga lenne a két lábon járó bizonytalanság, holott tétovázásai mögé rejtőzve pontosan tudta, hogy mit akar elérni. Aztán a többiek a közös munka csúcsát jelentő The Lamb Lies Down On Broadway című lemez után belefáradtak ebbe, és szakítottak frontemberükkel.

Ugyancsak szól Steve Hackett 1977-es távozásáról, és bevallja: meglepte őt, hogy mennyire nem érzi jól magát a gitáros a zenekarban. Ráadásul zenei ellentétbe is kerültek, mert Mike szerint Steve zeneszerzőként éppen azokat a sémákat igyekezett megőrizni, amit a többiek el akartak kerülni. Ennek némileg ellentmond Hackett önálló, három és fél évtizedes pályafutása, ami éppen a muzsikus korlátlan fantáziájáról szól…Ugyanakkor Rutherford azt állítja, hogy amikor hárman maradtak Banks-szel és Phil Collins-szal (volt egy ilyen című lemezük is, az …And There Were Three…), soha nem volt közöttük rivalizálás, személyiségeik nem ütköztek egymással. „Ha ma összezárnának bennünket Phillel és Tony-val, újjászületne a zenekar” – mondja Mike.

Az apa naplójából kiderül, hogy Mike anyjával együtt rendszeresen ott voltak a Genesis koncertjein – igaz, vattát dugtak a fülükbe, és szorgalmasan vásárolták a zenekarról írt kritikákat. Mike nem sírt apja temetésén, de a kettejük különös viszonyát írta meg a The Living Years című dalban, amelyet másik zenekarával, a Mike and The Mechanics-szal vett fel. A dal 1988-ban Amerikában listavezető, Nagy-Britanniában pedig 2. helyezett lett. „Amikor valaki meghal, késő elismerni, hogy soha nem tudtunk egymás szemébe nézni” – hangzik fel a dalban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző