A jazz annyit jelent: előre menni

Wayne Shorter, a jazz-szaxofon egyik legnagyobb alakja, aki a Weather Report együttessel a jazz-rock egyik etalonját teremtette meg, 81 éves kora ellenére rendkívül aktív. Régi zenésztársával, Herbie Hancock-kal, akivel a 70-es évek elején előbb Miles Davis zenekarában, majd pedig a közös alapítású V.S.O.P.-ben játszottak együtt, ezúttal Perugiában, az Umbria Jazz fesztiválon léptek fel. A La Repubblica ez alkalomból készített vele interjút.

- Mr. Shorter, Ön egyike a még élő legendáknak, akik megírták a jazz történetét. Ön, Sonny Rollins, Ornette Coleman,..Érdekes,hogy mindnyájan szaxofonosok. Nem gondolja, hogy a jazz nem fejlődik tovább és véget érhet?

- Meg kell érteni, hogy mit jelent a jazz. Számomra azt jelenti, hogy előre kell menni. Ez olyan zene, amely messzire elmegy az ismeretlen keresésében, nem megírt zene, ösztönzi a kutatást és a párbeszédet. Csaknem játék, mint amikor gyerekek vagyunk és mindig új játékokat találunk ki. Aztán, amikor felnőtté válunk, ez a játék egyetlen pillanatában magába foglalhatja az örökkévalóságot. Ez az élet rejtélye, számomra mindig nyitott kaland.

- Újra úton van Herbie Hancock-kal, akivel már telepatikus cinkosság alakult ki. Nem zavarja zongorájának hangereje?

- Ezzel nem foglalkozom. A színpadon gyorsan kell egymáshoz alkalmazkodnunk,arra kell törekednünk, hogy azonos hullámhosszon legyünk. A hangerő nem számít. Néhány pillanat alatt mély dialógust alakítunk ki, érteni kell az atmoszféra megteremtéséhez, mint ahogy Charlie Parker tette, aki egyszer lakodalmon játszott olyan számokat, mint a Happy Birthday és a nászinduló. Nyugodtan alkalmazkodott a közönség igényeihez, anélkül, hogy lemondott volna a kreatív identitásáról. Zenélt, aztán távozott, mintha semmi sem történt volna. A jazz nagy kalandja éppen ebben van, szintóniába lépni a közönséggel. Ha a mi két hangszerünk alkot és megtalálja a módját, hogy nyílt szívvel kommunikáljon az emberekkel, sikerül félretenni mindenfajta rasszizmust, bármilyen akadályt vagy előítéletet.

- Az élet gyakran tartogat számunkra szerencsétlenségeket és éles fájdalmakat, mint Önnek a felesége és az unokája halála. (Repülő szerencsétlenségben vesztette el őket.) A zene segített a fájdalom enyhítésében és az élet folytatásában?

- Amikor tragédiák érnek, tovább kell lépned. Számomra a tragédiák időlegesek. Ha elveszíted a feleségedet és a gyerekeket, nem zárkózhatsz a félelembe. Előre kell lépni és a zene jó orvosság lehet, különben a semmibe hullasz, míg az élet mindig tartogat meglepetést.

-Ön hisz a reinkarnációban?

-Nem, én abban hiszek, amit a létezés folytonosságának nevezek. És ez tartogat még sok örömet és nagy kalandokat.

- Mit jelent buddhistának lenni?

- Számomra azt, hogy nyitott vagyok mások meghallgatására, nyitva tartom az eszem, írok, tanulok az emberektől, sci-fit, meséket olvasok, történeteket a buddhizmusról, ami háromezer évvel ezelőtt kezdődött. A buddhizmus nagyon mély doktrína, évek óta gyakorlom.

- Eric Clapton nemrég bejelentette, hogy ezentúl csak lemezeket készít, mivel 70 éves korában elviselhetetlen számára koncertezni járni. 81 évesen nem unt bele a hosszú és fáradságos turnékba?

- Nem könnyű utazni, de ez a kreatív folyamat missziója. Az emberek erőt, bátorságot adnak. Előre menni száz éves korban számomra olyan, mint amikor a pilótának sikerült felemelkednie a gépével. Ugyanezt a kitartást igényli az ember a szaxofonjától is. Akármit sikerült tennie a maga korában Sonny Rollins-nak, az művészet és a világegyetemtől elragadott darab szépsége volt. A tanúságtétel harc, amelyet mindig támogatni kell fiatalon és öregen egyaránt. És van, akinek ez sikerül...