Egy másik merénylet 1914 nyarán

Korántsem volt olyan hatása, mint Gavrilo Princip tettének, de azért nem maradt visszhang nélkül az a gyilkosság sem, amely 1914. július 31-én történt Párizsban. Ezen a napon ölték meg a párizsi Café du Croissant-ban Jean Jaurés francia szocialista politikust, a meggyőződéses pacifistát, aki általános sztrájkot akart szervezni a háború ellen.

Jaurés (1859 – 1914) volt az egyetlen olyan francia parlamenti képviselő, aki a mozgósítás ellen szavazott 1914 nyarán. Gyilkosa, egy Raoul Villan nevű nacionalista fiatalember elfogásakor kijelentette: „Megöltem a haza ellenségét.” Villain az Elzász-Lotharingia Fiatal Barátainak Ligája (Ligue des jeunes amis de l'Alsace-Lorraine) nevű szervezet tagja volt, amely revansot követelt az 1870-es porosz-háborúban elvesztett tartományért, és amely Jaurès-t már 1913-ban támadta, mivel a politikus nem szavazta meg a három éves kötelező katonai szolgálatról szóló törvényt.

Fotó: Népszava-archívum

Jaurés filozófus diplomát szerzett, középiskolai tanár volt Albiban, de már 25 évesen bekapcsolódott a politikába. 1885-ben szülővárosa, Castres parlamenti képviselője lett. A republikánus párttól az 1892-es carmaux-i nagy bányászsztrájk vitte el a szocialisták felé. Néhány évvel később Albiban munkás szövetkezetet alapított. Közben, humanista alapon, kiállt az ártatlanul hazaárulással vádolt Albert Dreyfus kapitány mellett, 1904-ben ő lett a máig élő L’Humanité című lap alapító főszerkesztője és kezdettől fogva hangot adott pacifista nézeteinek. „A kapitalizmus úgy hordja magában a háborút, mint a felhő a vihart” – írta egy cikkében. 1905-ben aktívan részt vett a két franciaországi szocialista párt fúziójában, bábáskodott a francia általános szakszervezet, a C.G.T. megszületésénél és szorgalmazta a párt és a szakszervezetek együttműködését.

A kiváló szónok a háború közeledtével egyre több ellenséget szerzett magának, a németekkel való megbékélést célzó felhívásait egyenesen „hazaárulásnak” nevezték. Pedig Jaurés 1914 nyarán megjósolta: minden eddiginél borzalmasabb, az egész világot érintő háború előtt áll az emberiség. Az általános militarista hisztéria kellős közepén egyáltalán nem volt meglepő, hogy a mozgósítás napján merénylő végzett vele.

Jean Jaurés emberi nagyságát, ragyogó szellemét alig 10 évvel halála után már elismerte Franciaország: a nemzet nagyjai közé temették el földi maradványait a párizsi Pantheonban.

A Népszava 1914. augusztus 2-i száma, nem kevesebb, mint három oldalon foglalkozik Jaurés életútjával, akit a lap „a nemzetközi szociáldemokrácia és a kultúremberiség büszkeségének” nevez, akiben „a vajúdó idő méhében megszületendő francia proletárforradalom vezérét” látták, merénylőt pedig a „hazaffyas őrjöngés fanatikusának” titulálja. A Népszava ugyanakkor még ekkor is bízik abban, hogy a francia szociáldemokraták meg tudnak akadályozni egy „minden tekintetben igazságtalan, népellenes, undorító háborút és meg tudja magamagát menteni a rettentő embermészárszéktől.”

És mi lett Raoul Villain-nel?

A merénylőt a háború idején börtönben tartották, majd 1919-ben felmentették. A közfelháborodás elől külföldre menekült, 1932-ben Spanyolországban telepedett le, ahol 1936 szeptemberében, két hónappal a polgárháború kitörése után Ibiza szigetén anarchisták ölték meg anélkül, hogy tudták volna, hogy ki volt.