Napok múltán vége a háborúnak?

Izrael további 16 ezer tartalékost hívott be - közölte az izraeli rádió. Ezzel a hetek óta harcoló katonákat akarják mentesíteni. Eddig összesen 86 ezer tartalékost hívtak be. Az izraeli biztonsági kabinet emellett felhatalmazta hadsereget arra, szélesítse ki az offenzívát a Gázai övezetben. Az Egyesült Államok 750 millió euró értékben szállított muníciót Izraelnek. Washington ezzel a Tel-Aviv-i kormányzat július 20-i kérésére reagált, s Chuck Hagel védelmi miniszter hagyta jóvá a szállítást. 

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő azt közölte, hazája ragaszkodik ahhoz, hogy megsemmisítse a Hamász föld alatti titkos alagútjait. Kormánya csak azzal a feltétellel hajlandó elfogadni bármiféle tűzszüneti javaslatot, ha szárazföldi csapataival folytathatja a hadműveletet. Mint mondta, a legfontosabb feladat Izrael biztonságának szavatolása.

Hozzátette, a palesztin radikális szervezet az alagutakkal lehetővé tette az izraeli katonák és polgári személyek elleni támadásokat.  Előzőleg Szami Turgeman dandártábornok, a Gázai-övezetben harcoló izraeli csapatok főparancsnoka azt közölte, meglátása szerint "néhány nap múltán" elérheti célját az izraeli hadsereg, s megsemmisíthetik a Hamász alagútjait.  

Az összecsapások minden korábbinál hevesebben zajlanak. Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke "humanitárius katasztrófaövezetté" nyilvánította a palesztinok által lakott területeket az áldozatok magas száma miatt. A harcok július 8-i kitörése óta legalább 1400 személy vesztette életét Gázában, 7500-an megsérültek. Miután találat érte az egyetlen gázai erőművet, a régió nagy részében nincs áram. 

Keményen bírálta Izraelt Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa. Szerinte az ország kormánya megsérti a nemzetközi jogot. Genfi sajtóértekezletén azt közölte, a gázai kórházak és iskolák elleni támadások kimerítik a háborús bűncselekmény fogalmát. Szerinte Izrael ezzel "megsérti a Genfi Konvenció előírásait".

Az izraeli légierő tegnap ismét támadást intézett a dzsabalijai menekülttábor ellen. Legalább 15 palesztin megsérült. A helyi mentőalakulatok azt állították, hogy az izraeli hadsereg egy iskola közelében lévő mecsetet bombázott. Az akció során a törmelékek károkat okoztak az iskola épületében is.

Szerdán szintén Dzsabalijában egy iskolát találtak el, az akcióban 15-en vesztették életüket. Izrael azt közölte, kivizsgálja a támadás körülményeit. Mark Regev kormányszóvivő a BBC-nek azt mondta, ha kiderül, ők hibáztak, bocsánatot kérnek. Bernadette Meehan, az amerikai nemzetbiztonsági tanács szóvivője elítélte azokat a palesztinokat is, akik az iskolákban rejtegetnek fegyvereket.

Szerző

Marad a miniszterelnök

Publikálás dátuma
2014.08.01. 07:33
Jacenyuk a költségvetés elfogadásától tette függővé maradását FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Egynapos tűzszünetet hirdetett Ukrajna azért, hogy megkönnyítse a nemzetközi szakértők számára a vizsgálatot a két hete lelőtt MH17-es maláj gép lezuhanásának helyszínén.  Közben Oroszország hadgyakorlatot kezdett a déli, asztrahanyi régióban.

Olekszij Dmitraskivszki ukrán katonai szóvivő szerint csütörtök a "nyugalom napja" volt Kelet-Ukrajnában. Utalt arra, hogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár kérésére állították le ideiglenesen a harci cselekményeket. Jelentések szerint a nemzetközi szakértők meg is kezdhették a helyszíni vizsgálatot.

Hivatalban marad a múlt csütörtökön lemondott ukrán miniszterelnök, Arszenyij Jacenyuk. A parlamentben mindössze 16-an voksoltak távozása mellett, ezzel egyelőre sikerült megakadályozni a kormányválságot. Jacenyuk maradásának feltétele a költségvetés elfogadása volt. Előzőleg ennek megszavazására kötelezte a képviselőket Petro Porosenko államfő is.

Az új, elfogadott büdzsé értelmében 2015. január 1-től bevezetik a hadiadót, amelyet a jövedelmek másfél százalékára vetnek ki. Az amúgy is igen nehéz gazdasági helyzetben lévő államnak napi 4,5 millió eurójába kerül a kelet-ukrajnai konfliktus. Porosenko azonban azt közölte, Ukrajna "sosem megy csődbe".

Oroszország kétnapos hadgyakorlatot kezdett a déli, asztrahanyi régióban. Egyebek mellett föld-levegő rakétát is bevetnek, s MiG 31-es vadászgépet is felvonultatnak. A Kreml szerint a gyakorlatot régóta tervezik, nincs köze az ukrajnai konfliktushoz.

Philip Breedlove amerikai tábornok, az európai NATO-erők főparancsnoka azt közölte, Oroszország több mint 12 ezer katonát vont össze az ukrán határszakasznál. Emlékeztetett arra, többször felszólították már Moszkvát csapatainak térségbeli csökkentésére.

Hivatalosan is döntöttek az Európai Unió kormányai az Oroszország elleni új szankciókról. A döntést írásban hozták meg. Az intézkedéseket az EU hivatalos közlönyében hozták nyilvánosságra. Egyebek mellett megnehezítik orosz vállalatok számára a nemzetközi piacokon való kereskedést. Oroszország szerdán válaszként azzal fenyegetőzött, hogy megemeli az egyes uniós tagországoknak folyósított nyersanyag árát.

Nemcsak Oroszország, Ukrajna is nagyon keményen megérzi a háború gazdasági következményeit. Eddig Oroszország volt a kelet-ukrajnai mezőgazdasági termékek legfőbb felvevő országa, de a háború miatt megszakadtak a gazdasági kapcsolatok.

Ezt a kiesést messze nem pótolja az EU-ukrán gazdasági együttműködés. Már csak azért sem, mert több nyugati gyár a bizonytalan helyzet miatt bezárta ukrajnai kirendeltségeit. Az egyesült államokbeli Cargill, valamint a francia agrárvállalat, a Louis Dreyfus is beszüntette a termelést.

A Levada Központ szerint elég egyértelműen gondolkodnak az oroszok a maláj MH17-es járat tragédiájáról. A megkérdezettek 82 százaléka szerint az ukránok lőtték le a gépet. Az intézet hat városból 1500 embert kérdezett meg. A válaszadók 46 százaléka annak a véleményének adott hangot, hogy az ukránok föld-levegő rakétával találták el a gépet, 36 százalék viszont ukrán vadászgépet gyanít a háttérben.

A megkérdezettek mindössze három százaléka nyilatkozott úgy, hogy a szakadárok találták el az utasszállítót. 16 százalék "nem tudtommal" válaszolt a kérdésre. A Levada Központ szociológusa, Gyenyisz Volkok szerint az állami tévé egyoldalú hírközlése magyarázza a számokat.

Az emberek 94 százaléka ebből tájékozódik. Az állami tévé hírközlése magyarázza azt is, hogy - miközben rohamosan csökken a tőzsdeindex - az oroszok 61 százaléka nem tart a szankciók hatásaitól. Mindössze 26 százalék fejezte ki aggodalmát a Levada Központ felmérése szerint.

Szerző

Várat magára a minőségi változás

Publikálás dátuma
2014.08.01. 07:31
Rohani elért ugyan apró sikereket a gazdaságban és külpolitikában, de áttörést nem ért el FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/
Egy éve, augusztus elsején iktatták be Hasszan Rohani iráni elnököt. Bár azóta érezhető az enyhülés az Egyesült Államok és Teherán viszonyában, s az iráni atomprogram ügyében is történtek előrelépések, mérlege igencsak felemás. Az emberi jogok tekintetében vajmi kevés előrelépés történt hazájában, s a gazdaságban is csak mérsékelt sikereket könyvelhetett el. Ez persze nem feltétlenül az ő hibája.

Rohani 2013 júniusában nyerte meg az elnökválasztást. Mahmúd Ahmadinezsád nem indulhatott újra két mandátuma után. Elődje nem akármilyen pusztítást vitt véghez az iráni külpolitikában. Radikális kijelentéseivel, valamint az iráni atomprogram serkentésével elszigetelte hazáját a külvilágtól, aminek gyászos gazdasági következményei lettek.

Ahmadinezsádot 2009-ben csalással választották újra, mivel élvezte az ország legfőbb vezetője, Ali Hamenei támogatását. Később azonban összekülönbözött a vallási vezetővel, így Ahmadinezsád köre ellen rendőrségi eljárás indult. A volt elnököt azonban nem bántották.

Miután Rohani ülhetett az elnöki székbe, a világ reménykedni kezdett, mondván: ennél csak jobb jöhet. A derűlátás azért látszott indokoltnak, mert az 1946-os születésű ügyvéd, akadémikus és korábbi diplomata az egyik legmérsékeltebb volt azok közül, akiket a teheráni rezsim egyáltalán engedett indulni az elnökválasztáson. A kampányban - Ahmadinezsádhoz képest - liberálisnak, reformernek tűnt, legfontosabb üzenete az volt, hogy jelentősen javítani kívánja az életszínvonalat.

Rohani katasztrofális állapotban lévő ország élére került. Irán nagyon megérzi az atomprogramja miatt vele szemben elrendelt gazdasági szankciók hatásait. Emellett emberi jogtiprások, a korrupció, a médiumok teljes kontroll alatt tartása, a szélsőségek terjedése okoz komoly gondokat az iráni társadalom számára. Rohani minden szektorban minőségi javulást ígért.

Mi valósult meg ebből? Az iráni alkotmány csak korlátozott jogköröket engedélyez az államfő számára, a vallási vezető az ország valódi ura, övé az utolsó szó. Az államfőnek nem rendelkezhet a hadsereg, a titkosszolgálatok, a rendőrség felett és nem hozhat lényeges külpolitikai döntéseket. Úgyszólván valódi reformokat sem.

Ez azonban csak az egyik gond Rohani számára. A másik az, hogy a megelőző nyolc évben nacionalista iszlamisták árasztották el a különböző intézményeket. Sokan közülük ezért ellenszenvvel fogadták az új, mérsékeltebb elnököt, nem segítették munkáját. Akadtak olyan radikálisok, amelyek kezdettől fogva megkísérelték megakadályozni az óvatos reformokat.

Különösen a tavaly novemberben a hatokkal, az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjával (az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország), illetve Németország képviselőivel kötött ideiglenes megállapodást érték kemény vádak az iszlamisták részéről.

Rohani adminisztrációjának egyik állandó célpontja a radikálisok részéről Mohammed Dzsavad Zarif külügyminiszter. A teheráni külügyek irányítója egy ízben rámutatott, a diplomácia révén kellene javítani a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, hiszen Washington, amely "egy bombával képes a teljes védelmünket megsemmisíteni", aligha fél az iráni hadseregtől.

A megjegyzést igen rossz néven vette a befolyásos Forradalmi Gárda parancsnoka, Mohammed Dzsafari, aki szerint Zarif "elárulta az Iszlám Köztársaságot", s "megfertőzte őt a nyugati doktrína". Az iszlamistáknak jelentős eszközeik vannak arra, hogy megkeserítsék Rohani adminisztrációjának életét, hiszen újságokkal, rádió- és televíziócsatornákkal rendelkeznek, befolyásolni tudják a közvéleményt. A konzervatívok ráadásul el is hiszik, amit mondanak. A radikálisok a mérsékelt konzervatívokkal is össze akartak fogni a reformok megakadályozásáért.

Rohani elnöksége alatt, ha csekély mértékben is, javult a gazdaság. Az infláció az évközi 42 százalékról 2013 decemberére 35 százalékra csökkent. A nemzeti valutát sikerült stabilizálni, s a teheráni tőzsde mutatója rekordokat döntött meg. 2014 januárjában az iráni olajexport csúcsokat döntögetett, miután az ideiglenes genfi atommegállapodás nyomán enyhítettek az országgal szemben elrendelt szankciókon.

A kivitel egyetlen hónap alatt 1,32 millió hordóra nőtt a decemberi 1,06 millió hordóról. Az iráni nyersanyag legfőbb felvevő országai Kína, Japán, Dél-Korea és India. A Világbank előrejelzése szerint idén a GDP egy százalékkal nő majd, ami sikerként könyvelhető el a 2012-es és 2013-as recesszió után. 2015-re 1,8, 2016-ra pedig két százalékos emelkedést irányoznak elő.

Összességében a szankciók enyhítése pozitív hatással volt a gazdaságra, s valószínűleg még jobb adatokra lenne kilátás, ha az új, november 24-i időpontig sikerülne végleges megállapodásra jutni az ország nukleáris programjáról. A megegyezés legnagyobb akadálya nem Rohani, hanem Ali Hameini, aki bizonyos kérdésekben nem hajlandó a kompromisszumra.

Rohani az életszínvonal mellett az emberi jogok tekintetében is hajszálnyi előrelépést ért el. Teherán két emberi jogokat érintő nemzetközi szerződést is ratifikált. Az államfő nemzeti megbékélésre, a kormányzati ellenőrzés csökkentésére, a külkereskedelem felfuttatására tett javaslatot, s az ország életében komolyabb szerepet szánna a tudósoknak, akadémikusoknak.

Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A vallási kisebbségek állandó megaláztatásnak vannak kitéve. Fizikálisan bántalmazzák, megkínozzák, bírói végzés nélkül letartóztatják tagjait. A politikai okokból bebörtönzöttek száma is megdöbbentően magas.

A büntető törvénykönyv szerint halálra kell ítélni mindazokat, akik azonos neműekkel folytatnak viszonyt. A nők még ma, a 21. században is alacsonyabb rendűek a férfiaknál, jóval kevesebb joggal rendelkeznek. Rohani egyébként ígéretet tett arra, hogy létrehozza a női ügyek minisztériumát, kérdés azonban, sikerrel jár-e.

Iránban továbbra is elérhetetlenek a közösségi oldalak, így a Twitter vagy a Facebook. Az állami televízió teljes monopóliumot élvez, a cenzúra ugyanolyan kiterjedt és szigorú, mint Ahmadinezsád elnöksége alatt. A véleménynyilvánítás szabadsága mellett a gyülekezési jogot is lábbal tiporják.

Csak a rezsimhez hű csoportok számára engedélyezik a gyűléseket. A választásokat manipulálják, az utóbbi három évtized egy sor voksolásán történtek visszaélések. Tény továbbá az is, hogy a kivégzések száma csak nőtt.

Ami Rohani külpolitikáját illeti, az atommegállapodásról kötött ideiglenes megállapodáson kívül komoly eredményének tekinthető, hogy javult Teherán és Washington viszonya. 2013 szeptemberének végén rövid telefonbeszélgetésre is sor került Rohani és Barack Obama elnök között. Bár a megbeszélés rövid ideig tartott, ez volt az első közvetlen kapcsolatfelvétel harminc év után az Egyesült Államok és a perzsa állam között.

A kétoldalú kapcsolatok javulására utal, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter elképzelhetőnek tartotta az együttműködést Teheránnal az iraki dzsihadisták térnyerésének megállításában. (A Pentagon később cáfolta, hogy bármi kapcsolat lenne a két ország között ebben a kérdésben.)

Bár az irániak úgy érzik, javult az életszínvonal Hasszan Rohani hatalomra kerülése óta, Teherán még csak nagyon az út elején jár. A tavaly hivatalba lépett elnöknek még sokakat, köztük Izraelt sem sikerült meggyőznie jó szándékairól. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő szerint Rohani báránybőrbe bújt farkas, semmivel sem jobb az iszlamista iráni vezetőknél.

Ami az emberi jogokat illeti, Rohani mérlege valóban meglehetősen gyér. De figyelembe kell venni azt, hogy meg van kötve a keze, s igen nagy nyomás nehezedik rá a szélsőséges iszlamisták részéről. Miattuk sem valószínű, hogy Teherán egyhamar visszanyeri a Nyugat bizalmát