Máig kísért a gyarmatosítás szelleme

Feltartóztathatatlanul szedi áldozatait az ebola, Afrika nyugati részén. Már több mint 750 személy vesztette életét. Aki megkapja a halálos vírust, túlélési esélye körülbelül tíz százalék. Bár tudósok már a madár- vagy sertésinfluenza kitörésekor is figyelmeztettek arra, 21. század legsúlyosabb járványa törhet ki, az ebola mindegyik kórokozónál sokkal veszélyesebb. Gyors terjedését főként szociális okok magyarázzák.

Drámai jelenetek játszódtak le az utóbbi napokban több nyugat-afrikai országban. Sierra Leone elnöke, Ernest Bai Koroma az összes nyilvános rendezvényt betiltotta, s elrendelte, házról házra haladva kell kiszűrni a halálos vírussal megfertőződött személyeket. Libériában ideiglenesen bezárták az iskolákat. Ellen Johnson Sirleaf elnökasszony közölte, az intézkedés addig marad érvényben, amíg az egészségügyi minisztérium úgy nem látja, hogy megszűnt, vagy legalábbis csökkent a veszély. Bezárták a határ közelében működő piacokat, a közintézményeket fertőtlenítik. Múlt hét közepén lezárták az ország határait. Szinte az egész országot karantén alá helyezték. Libériában szigorúan ellenőrzik a repülőgépek utasait is, kiszűrik a betegeket, azokat, akik magas lázzal érkeztek Monroviába. Félő azonban, hogy elkéstek ezekkel az intézkedésekkel. Sierra Leona, Libéria és Guinea között amúgy is igen gyér a forgalom.

Az ebola a ma ismert egyik leghalálosabb fertőző betegség. Bár majdnem negyven éve, 1976-ban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban azonosították, az azóta eltelt idő sem volt elég arra, hogy megtalálják ellenszerét. A most dúló járvány először Guineában ütötte fel a fejét 2013-ban. Ám ez év májusától rohamosan terjedni kezdett a térség más országaiban is, így Sierra Leonében, valamint Libériában. Különösen nagy aggodalomra adott okot, hogy már Nigéria fővárosában, Lagosban is életét vesztette egy személy. Ha a tízmilliós városban is elterjedne az ebola, akkor már nagyon nehezen lehetne útját állni.
A mostani járvány okozója a vírus leghalálosabb törzse, a Zaire-Ebola. A vírustörzs halálozási aránya akár 90 százalékos is lehet. (Az átlagos halálozási arány körülbelül 83 százalékos volt 1976 és 2003 között, ez azonban más vírustörzsek adatait is tartalmazza.)

A különböző orvosi beavatkozások sikere korlátozott. Elsősorban a kiszáradás megelőzésére, az elveszített folyadék pótlására, az egészséges étkeztetésre, a véralvadás kordában tartására, a fájdalom csillapítására koncentrálnak. Ezek az intézkedések, ha nem is jelentős mértékben, de növelik a túlélés esélyét. Antibiotikumokat, illetve malária elleni szereket azért adnak a betegeknek, hogy a további fertőzéseket elkerüljék.

Az orvosok a kezeléskor szembenéznek a halállal. Mint a Neue Zürcher Zeitung írta, úgy néznek ki, "mint az űrhajósok", hiszen teljesen be kell öltözniük, testük minden négyzetcentiméterét óvniuk kell, mivel a vírus bőrön át is terjedhet. Egy óvatlan mozdulat is elég ahhoz, hogy a szakemberek is elkapják a gyilkos kórt. A járvány elleni küzdelem ikonjává a 39 éves Sierra Leone-i orvos, Sheik Umar Khan vált, akit szinte bálványként tisztelnek hazájában. Bár ő is védőruhában kezelte az embereket, később ő maga is elkapta a vírust. Néhány nap után meghalt. Hazájában sokan csak a tragikus esemény után szembesültek azzal, milyen súlyos helyzetbe kerülhet az ország.
Nemzetközi segélyszervezetek munkatársai, külföldi orvosok is életüket vesztették.

Megkondította a vészharangot az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet műveleti igazgatója. A La Libre Belgique című lapban példátlannak nevezte a járványt. Figyelmeztetett arra, ha nem sikerül megfékezni, rövidesen más országokba is beférkőzik a vírus. Janssens már akkor figyelmeztetett az óriási veszélyre, amikor még "csak" mintegy háromszázan vesztették életüket a járványban. Június közepén azt közölte, a nemzetközi orvoscsoport elérte teljesítő képességének határait.

Szociális okok

A járvány nemcsak orvosi, illetőleg biológiai, hanem szociális természetű is. A gyors terjedésben ugyanis földrajzi, kulturális, demográfiai, és vallási szokások is szerepet játszanak. Sőt, még a helyiek babonái is e tényezők közé tartozik. Szakértők egyetértenek abban, hogy a világ más, fejlettebb régióiban nem terjedt volna ilyen sebességgel a járvány. Ugyanezek az okok egyébként már a HIV-vírus terjedésénél is felmerültek.

Az emberek gyakorta jobban hisznek különféle összeesküvés elméleteknek, mint az orvosoknak. Ez a politikusok bűne is, hiszen teljesen jelentéktelennek állították be a járványt. Persze ebben sincs semmi új, egykor Thabo Mbeki volt dél-afrikai elnök kérdőjelezte meg az AIDS és a HIV-vírus közötti összefüggést. A kilencvenes években pedig sokan fekete Afrikában annak a meggyőződésüknek adtak hangot: az óvszer használatával kapcsolatos felszólítás mögött valójában a Nyugat ármánykodása áll, mert így akarják elérni az afrikai törzsek kihalását, s újra leigázni egykori gyarmataikat.

Manapság főként az orvosokat vádolják azzal, valójában ők terjesztik a megbetegedést. A Vöröskeresztnek azért kellett berekesztenie tevékenységét Guinea délkeleti részén, mert munkatársait fegyverrel fenyegették. Akadt már példa arra, hogy egy csoport "kiszabadított" a kórház "börtönéből" ebolával megfertőzött személyeket. Ez a fehérekkel szembeni máig jelentkező bizalmatlanságra is visszavezethető. A kórházakat sokan a "fehérek intézményeinek" tartják, így gyanúsnak találják a falai között zajló történéseket. Sierra Leonében felgyújtották az egészségügyi minisztérium egyik lerakatát feltehetően amiatt, mert sokan azt hitték, valójában tudatosan, a gyógyszerek segítségével terjesztik a járványt.
A megfertőzöttek házait fertőtlenítik, de ebből is adódtak már gondok. Némelyek azt terjesztették, hogy a fehérek "meg akarják fertőzni" a helyieket, s urának halálát az okozta, hogy már korábban megfertőzték őt.

Megfélemlített társadalmak

A gyarmatosítás szelleme máig kísért. Különösen Afrikának e nyugati részén, Libériában és Sierra Leonéban, ahol nemrégiben még véres polgárháború dúlt, gyermekkatonákat toboroztak, s a vélt ellenséggel különös kegyetlenséggel számoltak le. Megfélemlítették ezeket a társadalmakat, s frusztrációjukat a "közös ellenségen", a fehéreken vezetik le.

Bár a gazdasági válság kevésbé rázta meg fekete Afrikát, mint Európát, a szociális kiadásokat itt is csökkentették. Guineában például jelentősen visszafogták az egészségügyre szánt összegeket.
"A vírus terjedése nagyrészt kulturális hagyományokra, régi meggyőződésekre vezethetőek vissza" - mondta egy ízben Luis Gomes Sambo, a WHO afrikai részlegének igazgatója. Nem könnyű leszoktatni a helyieket évszázados hagyományaikról. Egyes nyugat-afrikai területeken ínyencfalatnak számít a denevérhús, pedig a bőregér veszélyes kórokozók hordozója. Ugyanez mondható el a repülő kutyákról, valamint egyes majomfajokról is. A legtöbb megbetegedést az okozza, amikor a megölt állat vére az ember bőrére fröccsen.

Veszélyes temetkezési szokások

Komoly rizikófaktort jelentenek a temetkezési szokások is. Az elhunytat levetkőztetik, megmossák, új ruhákat öltenek rá, átölelik, s végső búcsúként csókot adnak a homlokukra. Már egyetlen érintés is elég lehet az ebola továbbterjedéséhez.
Segélyszervezetek munkatársai egy másik okra is gyakran panaszkodnak. Nehezen értetik meg a helyiekkel, mit is jelent a lappangási idő fogalma. Az ebola szimptómái három hét után jelentkeznek. A helyiek azonban nem értik, hogyan terjeszthetik tovább a gyilkos kórt, amikor csak hordozók, s még nem jelentkeznek rajtuk a tünetek.

Katherine Müller, a Vöröskereszt afrikai részlegének munkatársa az NZZ-nek elmondta, nem egy olyan esettel találkozott, amikor a helyiek meggyőződésüket fejezték ki, hogy az ebolát valójában átok vagy boszorkányság okozza. Ha jelentkeznek a tünetek, ilyenkor inkább a helyi "csodadoktorhoz" fordulnak, s nem az orvoshoz. A sors iróniája, hogy Sierra Leonéban az első áldozat épp egy "csodadoktor" volt, aki egy Guineából érkezett beteget "kezelt".
Bár európai szakértők is segítenek a járvány megfékezésében, olyan szakemberekre is szükség lenne, akik szót értenek a helyiekkel, el tudják magyarázni nekik, mit változtassanak eddigi szokásaikon. A tanulási folyamat azonban nem tűnik egyszerűnek, így egyelőre az ebola áll nyerésre a helyi kormányzatokkal szemben.

Pusztító világjárványok

Bármennyire is rettegett kór az ebola, szakértők szerint kizárható, hogy világjárvánnyá terebélyesedjen. A középkor végéig az elégtelen higiéniai körülmények között együtt élt az emberiség a járványokkal, pestis, kolera tizedelte a lakosságot, a betegségek pusztítóbbak voltak, mint a nagy háborúk. A nagy világjárványokat okozó betegségek ma is felütik a fejüket egyes országokban, de ma már megvannak az eszközök az egykor halálos kórok elszigetelésére, visszaszorítására.
A 14. század közepén Európa lakosságának legalább 30, de egyes becslések szerint 70 százalékát pusztította el a "fekete halál". Az Újvilágba érkezett telepesek által behurcolt betegségek - sárgaláz, bubópestis, himlő - megtizedelték az indián őslakosságot, de még az egyszerű influenza is végzetes lehetett számukra. Több mint fél évszázadig küszködtek az új-angliai kolóniák a kanyarójárvány megfékezésével. Több százezer áldozatot szedett a 19. század első felének nagy kolerajárványa, Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában több hullámban is felütötte a fejét a kór. Magyarországon két nagy kolerajárvány pusztított, az 1872-es második majd kétszázezer embert vitt el. A kolera még ma is felüti a fejét Ázsiában, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában. A haiti nagy földrengés után kirobbant járvány majd hétezer ember halálát okozta.
Az egyik utolsó nagy világjárvány az első világháború végén a spanyolnátha pusztítása volt, a Wikipédia szerint az A típusú influenzavírus a Föld lakosságának 20-40 százalékát megbetegítette. Csak 1918-ban több áldozatot követelt, mint a világháború, két év alatt több mint 50, más becslések szerint több mint 70 millió ember halálát okozta. Spanyolországból jelentették az első megbetegedéseket, ott írták le először, ezért emlegetik ezen a néven. Egyes feltételezések szerint a mai madárinfluenzához lehetett hasonlatos, madarakról terjedhetett át emberekre, más kutatók úgy vélik, az amerikai csapatok hozták át Franciaországba. Nemrégiben új eredményeket tettek közzé az egykori járványról, ma úgy vélik, hogy egy madárinfluenza-vírus és az emberi H1-vírus ötvözete lehetett, s elsősorban a 20-40 év körüliek körében pusztított. Az 1950-es években is volt egy világméretű influenzajárvány, becslések szerint legalább 2 millió embert ölt meg az elsőre ártatlannak látszó betegség. A hatvanas években a hongkongi influenzavírus (H3N2) pusztított, 2009-ben pedig a madárinfluenza (H1N1) okozott nagy riadalmat, mivel a 65 év felettiek egy része kivételével mindenkire veszélyes lehetett.
Máig keresi a világ a valószínűsíthetően Fekete-Afrikából indult halálos kór, a szerzett immunhiányos tünetegyüttes, az AIDS ellenszerét. A betegséget 1981-ben azonosították, a HIV-vírus terjedését 1959-ig tudták visszavezetni. 2012-es becslés szerint több mint 35 millió ember kaphatta el a vérrel, testnedvekkel terjedő kórt. 2010-ben 1,8 millió áldozatot szedett az aids.. A legsúlyosabb a helyzet az afrikai kontinensen, ott él a HIV-fertőzésben szenvedők 68 százaléka, s az áldozatok 66 százaléka is afrikai. Dél- és Dél-Kelet-Ázsiában mintegy 2 milliárd vírushordozó lehet. Észak-Amerikában 1-1,9 millió HIV-fertőzött él, de a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően az összes halálozás alig 0,6 százalékát adják az ottani esetek. Világszerte nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a kiváló gyógyszerkoktélokat a fejlődő államok számára is biztosítani lehessen.
Szórványosan megjelennek más titokzatos kórok, így például a szúnyogok által, főként trópusi területeken felbukkanó vérzéses dengue-láz, 1779-ben írták le, manapság évente 50-100 millió ember kapja el a fertőzést, száz beteg közül 1-5 hal bele a betegségbe.