A felmérés szerint az előítéletektől leginkább sújtott kisebbségeket illetően a cigányokkal szembeni erőszakos fellépést a megkérdezettek 29 százaléka igazolhatónak tartja, a zsidók vonatkozásában 16 százalék, míg a homoszexuálisok vonatkozásában 14 százalék ez az arány. Jelentős társadalmi-politikai kockázatot jelent (és sokkoló adat a roma holokauszt 70., és a kislétai gyilkosság 5. évfordulóján) hogy a cigányokkal szembeni erőszakos cselekményeket a társadalom közel egyharmada elfogadhatónak tartja. Fontos látni azt is ugyanakkor, hogy a túlnyomó többség a roma kisebbség esetében is elutasítja az erőszakot.
A kutatásról kiderül, hogy az emberek leginkább akkor tartják igazolhatónak az erőszakot, ha a családjukat veszélyben érzik. Majdnem minden második (47%) megkérdezett inkább igazolhatónak gondolta ebben a szituációban, míg csupán 24% volt ezzel ellentétes állásponton. Mintegy 30 százalék tartja igazolhatónak az erőszakot akkor, ha a megélhetése kerül veszélybe. Meglehetősen elterjedt ugyanakkor a politikai erőszak támogatása is. A magyar nemzetet fenyegető veszély esetén a relatív többség (40%, szemben az azt elutasító 31 százalékkal) inkább igazolhatónak tartotta az erőszakot. Ez a politikai szereplők számára pozitív értelemben a honvédelem társadalmi támogatásának biztosítására, negatív értelemben viszont a nacionalista és soviniszta indulatok felszítására is jó alapot jelenthet.
A személyes szabadság korlátozása ellenében alkalmazandó erőszakot a megkérdezettek 35 százaléka tartja igazolhatónak (33 százalékuk szerint nem igazolható, míg 32 százalék nem tudott állást foglalni a kérdésben). 31 százalék tartja az erőszakot igazolhatónak akkor, ha a kormány elnyomja az állampolgárait.
Ennél némileg kevesebben, 29 százaléknyian tartják igazolhatónak az „egyenlőségelvű” erőszakot („ha a társadalomban elviselhetetlenné válnak az egyenlőségek”), és 28 százaléknyian az „öko-erőszakot” (ha veszélybe kerülnek a természeti értékek és a jövő generáció sorsa). Az erőszakot elutasítók ezen kérdéseknél relatív többségben vannak, arányuk 35-37 százalék között mozog.
Nem elhanyagolható társadalmi veszélyeket hordoz, hogy a lakosság jelentős része helyénvalónak tartja az erőszakot politikai célok elérése érdekében. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezen válaszadók maguk is hajlandóak lennének elkövetni erőszakos cselekményeket. annyit azonban bizonyosan, hogy adott esetben társadalmi támogatást és morális igazolást adhatnak az ilyen cselekményekhez.
A pártpreferencia szerepe meghatározó. A Jobbik szavazói valamennyi esetben sokkal inkább igazolhatónak tartják az erőszakot, mint a többi párt szimpatizánsai. Érdekesség, hogy a Fidesz szavazói nemcsak a Jobbik, de a balközép pártok szavazótáboránál is kevésbé tartják elfogadhatónak az erőszakot a vizsgált helyzetekben – így érdekes módon abban is, amikor a magyar nemzetet fenyegeti veszély. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a mindenkori kormányzó párt híveiben szinte minden intézménnyel és élethelyzettel kapcsolatban kisebb az elégedetlenség. Így a kormány támogatói minden olyan reakciótól idegenkednek, ami felfordulást kelthet, hiszen az általuk kedvezőnek ítélt viszonyokat, a status quot megbonthatja.
A férfiak között jelentősen többen vannak azok, akik a felsorolt célok érdekében elfogadnák az erőszakot is. A községekben élők kisebb mértékben tartják igazolhatónak. A korcsoportok között mért eltérések csupán egyetlen helyzetben voltak szignifikánsak: a személyes szabadság korlátozása esetén a 30 év alattiak sokkal nagyobb arányban fogadják el az erőszakot, mint az idősebbek.
A felmérés megállapította, hogy a társadalom döntő többsége elfogadhatónak tartja az erőszak alkalmazását, amennyiben az terroristák (63%), illetve bűnözők (57%) ellen irányul. A létező büntetőjogi kategória és a politikailag megkonstruált ellenségkép határán lévő „hazaárulók, nemzet ellenségei” csoport ellen is a relatív többség igazolhatónak véli az erőszakos fellépést. A kábítószeresekel szemben nem alakult ki többség, 35 százalék elfogadja, 35 százalék elutasítja az erőszakot. A kisebbségek – és az általunk vizsgált 14 csoport – közül legkevésbé a melegek és a zsidók elleni erőszakos fellépést tartják igazolhatónak (14%, illetve a 16%). Az abszolút többség pedig elutasítja azt. Más a helyzet azonban a cigányokkal kapcsolatban, ahol a megkérdezettek 29 százaléka vélekedett úgy, hogy inkább, vagy teljes mértékben igazolható a velük szembeni erőszak.
A Jobbik szavazói elfogadóbbak a konkrét csoportokkal szembeni erőszakos fellépés iránt is. A kisebbségi csoportokkal (kábítószeresek, zsidók, melegek) szemben a fideszesek jobban elfogadják az erőszakot. Kivételt jelent a cigányokkal szembeni fellépés, amelynek elfogadottsága szintje egyforma a két pártpreferencia csoportban. A kormány által erősen kritizált bankok, illetve multinacionális vállalatokkal szemben is igazolhatóbbnak gondolják a Fidesz szavazói az erőszakot, mint a baloldali szavazók. A bűnözőkkel, a politikusokkal és a demokráciát fenyegető, tekintélyelvű vezetőkkel szemben ugyanakkor a kormánypárt szimpatizánsai nagyobb mértékben utasítják el az erőszakot, mint a bal-közép szavazók – derül ki az Ipsos felméréséből.
