Menedéket kaphat Orbántól az exelnök

Miheil Szaakasvili volt grúz elnök cáfolja, hogy bármely országtól politikai menedékjogot kért volna. A Rustavi-2 tbiliszi tévécsatornának New Yorkból adott szombati interjújában közölte, nincs szükség arra, hogy menedékjogot kérjen.

Úgy véli, az ellene felhozott vádak "alaptalanok", s a tbiliszi városi bíróság által ellene indított büntetőeljárás nem akadályozza abban, hogy utazgasson a világban. "Nemrégiben jártam Albániában.

Jártam Budapesten, barátom, a magyar kormányfő, Orbán Viktor meghívására, s más államokat is készülök felkeresni" - mondta a volt grúz elnök, aki hírek szerint július 30-án járt a magyar fővárosban. Szaakasvili úgy vélte, csupán két országba nem utazhat: az egyik Grúzia, a másik pedig Oroszország. 

Előzőleg a Kommerszant orosz lap állította, hogy Orbán menedékjogot ígért Szaakasvilinek, mert a magyar kormányfő "ellenzi a politikailag motivált ügyeket". Ha Szaakasvili menedékjogot kapna, az ellene indult pert csak távollétében tudják megtartani.

A hírnek van is alapja. Orbán Viktor kormányfő jóvoltából kapott menedékjogot Magyarországon Zurab Adeisvili volt grúz igazságügyi miniszter, a grúz lapok egyenesen azt írták, hogy Áder János köztársasági elnök tanácsadójaként dolgozik. Ellene és a volt védelmi miniszter, David Kezerasvili ellen is távollétében indult per Tbilisziben. Kezerasvili jelenleg Franciaországban él.

Szaakasvilit a 2007. november 7-i ellenzéki tüntetés szétverésével, egy televízióállomás illegális megszerzésével és egy üzletember vagyonának kisajátításával vádolják. A volt elnök 2013 óta külföldön él. A grúz főügyész arra készül, hogy az Interpolhoz fordul, s nemzetközi körözés kiadását kéri ellene. 

Szerző

Balog Zoltán írja a történelemkönyveket?

Lapzártánkig nem jelezte megbánását a roma holokausztról kifejtett megdöbbentő véleménye kapcsán Balog Zoltán. Miközben az emberi erőforrás miniszter nem ismertette, pontosan  mire alapozva tett a magyar állam második világháborús felelősségét relativizáló kijelentéseket, sok túlélő, illetve azok hozzátartozói várhatják bocsánatkérését. Lapunk azonban hiába érdeklődött arról az emberi erőforrás tárcánál, hogy tervezi-e Balog az érintettek megkövetését.

A miniszter vasárnap a Kossuth Rádióban azt állította: "Azt fontos tudni, hogy Magyarországról semmifajta cigány deportálás nem történt. Ausztriából történt, tehát a magyar cigányokat is onnan vitték." Mondandóját úgy vezette fel, hogy ha a holokausztról van szó, és akár a zsidókról, akár más kisebbségekről - "akár a romákról, vagy cigányokról" -, "mindig egy nagyon csúnya számháborúba keveredünk". Balog szerint ezekben aztán "mindig nyomni kell felfele a számokat, akkor ugye mi meg hozzuk, hogy a Gulág, ott hányan, és hol többen, ami valóban egy nagyon rossz ízű közelítés, azzal együtt, hogy ezeket dolgokat dokumentálni kell". A miniszter arra próbált utalni, hogy a magyarországi holokauszt cigány áldozatainak számáról nincsenek pontos adatok, így ezek további kutatásra szorulnak.

Megdöbbentő csúsztatásával sokak szerint Balog nem tett mást, mint a holokausztot relativizálta, de legalábbis - mint az Együtt-PM rámutatott - a magyar állam egyik legmagasabb szintű vezetője próbálta a súlyos bűnök felelősségét kisebbíteni, miként a kormány teszi a német megszállási emlékművel. A miniszter tényszerűen abban nem tévedett, hogy a magyarországi cigányságot sújtó porajmos története valóban csak megközelítően dokumentálható, ugyanakkor arról történelmi dokumentumok is vannak, hogy az üldözést gettósításokkal kezdték: többek között Ondód, Pankasz, Bicske, Pankota területén. Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően jelentős mértékben ezekről a zárt cigánytelepekről deportáltak romákat a komáromi Csillagerődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba. Arról valóban nem sok megbízható adat van, hogy pontosan mennyi embert hurcoltak el ezekről a telepekről. A magyarországi holokausztot kutató Karsai László történész szerint ötezerre tehető azon cigányok száma, akiket 1944-45 között, etnikai hovatartozásuk miatt különböző álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálat során lelték halálukat. A roma integrációért is felelős, sőt, az európai romastratégiát is kidolgozó Balog ráadásul Ausztriáról beszélt a deportálások helyszíneként, holott a nácik az Anschlussal annektálták Ausztriát, vagyis nem lehet létező államként beszélni Ausztriáról abban az időben.

Balog emlékezetét a Roma Sajtóközpont (RSK) igyekezett felfrissíteni korábbi kötetükkel, a Porrajmossal, amelyben holokauszt túlélők beszélnek az őket ért borzalmakról, hogyan vitték el őket haláltáborokba - nem Ausztriából, hanem Magyarországról. "Tizennégy évesen vittek el, előbb Pápára, onnan Komáromba. Csendőrök, kettő jött biciklivel. Kalap, tollas kalap, puska a vállukon, szuronnyal, úgy hajtottak minket. Marhavagonokba vittek Komáromba, a Csillagbörtönbe. Se szalma, semmi, csak a flaszteron feküdtünk a bunkerokba. Egymás hátán elfértünk. A zsidókat előttünk lévő nap vitték el (…) Három hét után kiválogatták a fiatalokat, meg a férfiakat, az anyámot meg a kis testvéreimet hazaengedték. (...) Bevagoníroztak engem is, meg a nővéremet, irány Dakhajó" - így emlékezett Kolompár Istvánné Lakatos Julianna.

Egyelőre azonban arról is hiába érdeklődtünk, hogy Balog találkozott-e az RSK ajánlásával, olvasta-e ezeket az interneten amúgy könnyen elérhető beszámolókat, és ha igen, mi a véleménye róluk. A civilben református lelkész Balog különös érzékkel nyúl a társadalmilag kényes ügyekhez, emlékezetes, amikor tavaly márciusban kitüntette a szélsőjobbos Kárpátia énekesét, a Trianon eltörléséért küzdő Petrás Jánost, ahogyan az Echo Tv-n szereplő Szaniszló Ferencet, amiért utóbb kínos magyarázkodásra is kényszerült, végül arra szólította fel, adja vissza a Táncsics-díját.

Szerző

Balog Zoltán írja a történelemkönyveket?

Lapzártánkig nem jelezte megbánását a roma holokausztról kifejtett megdöbbentő véleménye kapcsán Balog Zoltán. Miközben az emberi erőforrás miniszter nem ismertette, pontosan  mire alapozva tett a magyar állam második világháborús felelősségét relativizáló kijelentéseket, sok túlélő, illetve azok hozzátartozói várhatják bocsánatkérését. Lapunk azonban hiába érdeklődött arról az emberi erőforrás tárcánál, hogy tervezi-e Balog az érintettek megkövetését.

A miniszter vasárnap a Kossuth Rádióban azt állította: "Azt fontos tudni, hogy Magyarországról semmifajta cigány deportálás nem történt. Ausztriából történt, tehát a magyar cigányokat is onnan vitték." Mondandóját úgy vezette fel, hogy ha a holokausztról van szó, és akár a zsidókról, akár más kisebbségekről - "akár a romákról, vagy cigányokról" -, "mindig egy nagyon csúnya számháborúba keveredünk". Balog szerint ezekben aztán "mindig nyomni kell felfele a számokat, akkor ugye mi meg hozzuk, hogy a Gulág, ott hányan, és hol többen, ami valóban egy nagyon rossz ízű közelítés, azzal együtt, hogy ezeket dolgokat dokumentálni kell". A miniszter arra próbált utalni, hogy a magyarországi holokauszt cigány áldozatainak számáról nincsenek pontos adatok, így ezek további kutatásra szorulnak.

Megdöbbentő csúsztatásával sokak szerint Balog nem tett mást, mint a holokausztot relativizálta, de legalábbis - mint az Együtt-PM rámutatott - a magyar állam egyik legmagasabb szintű vezetője próbálta a súlyos bűnök felelősségét kisebbíteni, miként a kormány teszi a német megszállási emlékművel. A miniszter tényszerűen abban nem tévedett, hogy a magyarországi cigányságot sújtó porajmos története valóban csak megközelítően dokumentálható, ugyanakkor arról történelmi dokumentumok is vannak, hogy az üldözést gettósításokkal kezdték: többek között Ondód, Pankasz, Bicske, Pankota területén. Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően jelentős mértékben ezekről a zárt cigánytelepekről deportáltak romákat a komáromi Csillagerődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba. Arról valóban nem sok megbízható adat van, hogy pontosan mennyi embert hurcoltak el ezekről a telepekről. A magyarországi holokausztot kutató Karsai László történész szerint ötezerre tehető azon cigányok száma, akiket 1944-45 között, etnikai hovatartozásuk miatt különböző álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálat során lelték halálukat. A roma integrációért is felelős, sőt, az európai romastratégiát is kidolgozó Balog ráadásul Ausztriáról beszélt a deportálások helyszíneként, holott a nácik az Anschlussal annektálták Ausztriát, vagyis nem lehet létező államként beszélni Ausztriáról abban az időben.

Balog emlékezetét a Roma Sajtóközpont (RSK) igyekezett felfrissíteni korábbi kötetükkel, a Porrajmossal, amelyben holokauszt túlélők beszélnek az őket ért borzalmakról, hogyan vitték el őket haláltáborokba - nem Ausztriából, hanem Magyarországról. "Tizennégy évesen vittek el, előbb Pápára, onnan Komáromba. Csendőrök, kettő jött biciklivel. Kalap, tollas kalap, puska a vállukon, szuronnyal, úgy hajtottak minket. Marhavagonokba vittek Komáromba, a Csillagbörtönbe. Se szalma, semmi, csak a flaszteron feküdtünk a bunkerokba. Egymás hátán elfértünk. A zsidókat előttünk lévő nap vitték el (…) Három hét után kiválogatták a fiatalokat, meg a férfiakat, az anyámot meg a kis testvéreimet hazaengedték. (...) Bevagoníroztak engem is, meg a nővéremet, irány Dakhajó" - így emlékezett Kolompár Istvánné Lakatos Julianna.

Egyelőre azonban arról is hiába érdeklődtünk, hogy Balog találkozott-e az RSK ajánlásával, olvasta-e ezeket az interneten amúgy könnyen elérhető beszámolókat, és ha igen, mi a véleménye róluk. A civilben református lelkész Balog különös érzékkel nyúl a társadalmilag kényes ügyekhez, emlékezetes, amikor tavaly márciusban kitüntette a szélsőjobbos Kárpátia énekesét, a Trianon eltörléséért küzdő Petrás Jánost, ahogyan az Echo Tv-n szereplő Szaniszló Ferencet, amiért utóbb kínos magyarázkodásra is kényszerült, végül arra szólította fel, adja vissza a Táncsics-díját.

Szerző