Oscar-díjra nevezik a Fehér Istent

Publikálás dátuma
2014.08.06. 16:48
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Magyarország Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét nevezi a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra - közölte a Magyar Nemzeti Filmalap.

Az Oscar-díjra nevező kilenctagú bizottságban Andy Vajna filmszakmai kormánybiztos mellett a filmszakmai döntőbizottság általa felkért tagjai - Divinyi Réka, Havas Ágnes, Kovács András Bálint, Miskolczi Péter - mellett Deák Krisztina filmrendező, Király István vágó, Máté Tibor operatőr, valamint Lovas Balázs forgatókönyvíró kapott helyet. A döntést többségi szavazás útján hozta meg a bizottság - olvasható közleményben.

A több mint 200 kutya részvételével forgatott, Cannes-ban díjazott mozifilm egy kislány és egy kutya barátságának történetét meséli el egy olyan utópisztikus világban, ahol a származás sorsdöntő kérdéssé válik.

A Fehér Isten a filmes és színházi munkáival egyaránt világszerte elismert Mundruczó Kornél hatodik nagyjátékfilmje, magyar-német-svéd koprodukcióban készült, vezető producere Petrányi Viktória. A forgatókönyvet Mundruczó Kornél Wéber Katával és állandó alkotótársával, Petrányi Viktóriával írta. A filmet sok fiatal alkotó jegyzi: operatőre Rév Marcell, vágója Jancsó Dávid, zeneszerzője a magyar származású, Izraelben élő Asher Goldschmidt, látványtervezője Ágh Márton. A főszerepben Psotta Zsófia 12 éves amatőr színész, a további szerepekben Zsótér Sándor, Monori Lili, Thuróczy Szabolcs és Gálffi László látható.

A Fehér Isten című film gyártását 280 millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap. Mundruczó Kornél legutóbbi filmje a Proton Cinema produkciójában készült a Filmpartners, a német Pola Pandora, a ZDF/Arte és a svéd Chimney Pot koprodukciójában, az Eurimages, a Medienboard Berlin-Brandenburg, a Film I Väst és a Swedish Film Institute támogatásával - olvasható az összegzésben.

A közlemény felidézi, hogy a Fehér Isten világpremierjét nagy siker övezte a cannes-i filmfesztiválon májusban, a film elnyerte az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű program fődíját. A Fehér Isten négylábú főszereplőjét, a Hagent alakító Body-t és Luke-ot a legjobb alakításért járó Palm Dog-díjjal (Kutya Pálma-díj) ismerték el Cannes-ban. A nemzetközi premiert követően világszerte elismerő kritikák méltatták Mundruczó Kornél filmjét.

A közlemény kitér arra is, hogy a film nemzetközi forgalmazója a The Match Factory ügynökség, amely a cannes-i bemutatót követően már 24 területre értékesítette az alkotást és további forgalmazókkal folytat tárgyalásokat. A film időközben számos nemzetközi fesztiválon szerepelt nagy kritikai és közönség sikerrel, ősszel is folytatja nemzetközi fesztiválkörútját.

Magyarországon még mindig a mozik műsorán van az Intercom forgalmazásában júniusban bemutatott film, itthon eddig mintegy 35 ezer néző volt kíváncsi rá. Ősszel megkezdődnek a külföldi mozibemutatók is, Németországban és Franciaországban lesz először látható a film.

Az Oscar-díj szabályzata szerint Magyarország azok közül a magyar nyelven forgatott játékfilmek közül nevezhet egyet a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, amelyek 2013. október 1. és 2014. szeptember 30. között megjelennek a hazai moziforgalmazásban.

Az Oscar-jelöltek listáját január 15-én hozzák nyilvánosságra, a díjak átadása február 22-én lesz Los Angelesben.
Tavaly Magyarország Szász János A nagy füzet című alkotását nevezte Oscar-díjra. A film bekerült a kilenc filmet felvonultató szűkebb válogatásba, azonban az öt jelölt közé már nem választották be. Magyar filmnek legutóbb 1988-ban volt esélye elnyerni az Oscar-díjat, akkor Szabó István Hanussen című alkotása szerepelt a végső öt jelölt között.

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Szerző

Meghalt Bajor Imre

Publikálás dátuma
2014.08.06. 16:41
Bajor Imre a stand up apók sajtótájékoztatóján 2012-ben.Fotó: K2 Press
Ötvenhét évesen elhunyt Bajor Imre, az ország egyik legkedveltebb színésze. Hírek és álhírek tömkelege érkezett arról, milyen hősiesen harcol a gyilkos kórral. Rengetegen aggódtunk érte. A megviselt szervezete feladta a küzdelmet.

Még tizennyolc éves kora előtt megmondta a szüleinek, hogy huszonöt-harminc esztendősen megismeri az ország. Azt a kicsi, töpszli, szerencsétlen, mindig vesztes gyereket szerette meg benne mindenki, aki valaha ő volt. Kicsihuszárként becézték. Ő lett a kisember, a kispolgár megtestesítője, aki tényleg nagyon alulról érkezett. És ezt így érezték az emberek akkor is, amikor elterjedt róla, hogy limuzinnal jár, és igencsak felékszerezve jelenik meg. Nem főiskolai tanárai, hanem a saját elszántsága helyezte a pályára. A gyakorlatban tanulta a szakmát.

Tizenkilenc évesen már játszott a Déryné Színházban, tájon, meg a Józsefvárosban. Igazán nem volt frekventált hely, a szakma előtt nem lehetett ott kitűnni, de a színházi hatás természetrajzából, a poentírozásból, annak tudományából, hogyan lehet a közönséget megnevettetni, vagy éppen megrígatni, sokat el lehetett lesni. Szegénylegény maradt még egy ideig. Előfordult, hogy az egykor művészek találkozóhelyeként közismert Balettcipő valamelyik helyiségében lakott, matracon aludva. Még semmi különöset nem csinált, de már nagy volt a szája. Fennhangon mondta a véleményét.

A Balettcipőben rendszeresen produkálta magát, például nagy színészeket gúnyolt ki. Élvezettel gonoszkodott. Produkcióira felfigyelt Verebes István. Beajánlotta a Játékszínbe, ahol a szeretett, tehetségeket szívesen felfedező direktor, Berényi Gábor óvó és értő oltalma alá került. Kedves, békebeli magyar vígjátékok sorában játszott. Kirobbanó sikere volt például a Hippolyt, a lakáj Makácsaként. Beképzelt képviselőként, akihez hozzá akarnak kényszeríteni egy őt nem kedvelő lányt, tükröt mutatott az önajnározó képmutatásnak.

Hamar sztár lett. A Szomszédok című teleregény be nem álló szájú fodrászaként, Oli úrként a népszerűség magaslataira jutott. Ekkor többen gondolták őt is beképzeltnek. Soha nem volt az, miközben nem állítható, hogy nem volt szépen fejlett önbizalma. De megmaradt benne az alulról jöttek gyakran lebírhatatlan gátlásossága, örök bizonyítási kényszere is. Már abszolút ismert volt, amikor a szűk vevőkörzetű Terézvárosi Kábeltévébe hívtam riportalanynak. Adás előtt intenzíven, jól láthatóan remegett a keze, kiült az arcára a szorongás. És nem ritkán volt ez így színpadra lépés előtt, nem is csupán a premierek idején.

Rendszeresen feszültségekkel volt tele, marcangolta magát, tán ezért is nézett a kelleténél jóval gyakrabban a pohár fenekére. Miközben hihetetlen, mit dolgozott. Záhonytól Sopronig mindenütt fellépett. A legkisebb faluban is ismerték és várták. És amikor meghívták, nem hitték el, hogy oda is elmegy. Állandóan izgatottan rátelefonáltak. De ő mindig ott volt, ahová elígérkezett, amit a naptárjába beírt, az szent volt számára, a világért sem hagyta volna cserben a közönségét.

A világról viszont alaposan megvolt a véleménye. Miközben ő jó módba került, és bőkezűen jótékonykodott is, nehezen viselte, hogy a rendszerváltásnak annyi, akár földönfutóvá lett áldozata van. És azt is nehezen viselte, hogy annyira romlik a közízlés.

Furcsa ezt vele kapcsolatban említeni, akit olykor szinte kinéztek a szakmából, azzal vádolták, hogy gagyit árul, sokat kér a fellépéseiért, miközben olcsón adja magát. Többször vitatkoztam vele erről. Ő azt mondta, szívesen játszana gyakrabban színházakban - jó néhány felkérést visszautasított -, de ebből nem tudná eltartani a családját, nem azokat az időket éljük, hogy a Hamlettel lehet vidéki turnéra indulni.

Az agyonhajszolt, megfáradt, megalázott emberek szórakozni, nevetni akarnak. És ő nyújtotta ezt nekik, művészien, szakmányban, ahogy adódott. A Rádiókabaré közkedvelt alakjává is vált, a Heti Hetes elképzelhetetlen volt nélküle. És közben időnként, évente, vagy még ritkábban, színházban elvállalt egy-egy szerepet, amit fontosnak tartott. Hogy maga előtt is újra meg újra bizonyítson.

Élete két utolsó színpadi szerepében a Karinthy Színházban lépett fel. Mindkettőben az a Verebes rendezte, aki a pályája elején megadta neki a kezdőlökést. Egy olyan különös krimiben, ami három egyfelvonásosra tagolódik, az Én, Te, Őt címűben, különböző alakokként lépett színre. De az igazán fontos Hunyadi Sándor Lovagias ügy című kishivatalnokának az eljátszása volt. Szomorkás vígjátékról van szó, de ő helyenként tragikus mélységekre jutott. Megmutatta mindazt a reménytelenséget, fájdalmat, kiúttalanságot, ami azzal járhat, ha valaki elveszti az állását, és úgy érzi, nincs tovább. Nevettetett és könnyeket csalt elő. Nagy színésznek mutatkozott, Kabos Gyula egykori legendás szerepében.

Ha ilyen szerepeket és így játszik rendszeresen, valószínűleg máshogyan alakul a pályája. Gyakran bedarálta a szórakoztatóipar. Ki-kikecmergett belőle, és mulattatott teljes energiával, egyénien, karizmatikusan, odaadással. Egy ország szerette. Feltehetően belőle is legenda válik.

Horváth Ádám: "Így született meg Oli úr..."
Elmondása szerint minden napra, amikor együtt forgattak, szívesen emlékszik vissza. Felidézte, hogy Frajt Edit színésznő meghívására nézte meg a Hyppolit, a lakáj 200. előadását és ebben látta Bajor Imrét. 
"Ekkor határoztam el, hogy erre a színészre muszáj kitalálni egy figurát. Így született meg Oli úr, aki a maga furcsaságával együtt nagyon népszerű lett" - fogalmazott a Kossuth-díjas rendező.
Mint mondta, Bajor Imre ezzel a szereppel lett igazán népszerű és ismert. "Ezért kaptam tőle egy kazettát, amire az van ráírva, hogy második szülőapámnak örök szeretettel és hálával".
Véleménye szerint Bajor Imre a munkán kívül inkább visszahúzódó ember volt, ezért is élt szívesebben vidéken, de nagyon szerette a társaságot, ilyenkor mindig ragyogott és jókedvű volt. 
Litkai Gergely, a Dumaszínház főszerkesztője arról szólt, hogy sokat dolgozott együtt a Rádiókabaréban Bajor Imrével, aki nagyszerű komikus volt. "Több generáción áttekintve, hozzá hasonlót nehezen fognak találni" - hangsúlyozta. 
Visszaemlékezett arra, hogy Bajor Imre mindig támogatta a fiatalabb pályatársakat, előadta írásaikat, segítette beilleszkedésüket. "A karrieremet kicsit neki is köszönhetem, szinte végigkísérte humorista pályafutásomat a kezdetektől" - fogalmazott Litkai Gergely. - MTI



Szerző
Frissítve: 2014.08.06. 20:09

A boldog cigánylány

Publikálás dátuma
2014.08.06. 08:45
Fotó: Facebook
"Beleszerettem Woody Allenbe. Nem, mint szép férfiba, hanem abba, ahogyan elmeséli a történeteket. Filmjeiben egy drámai jelenetet is szellemességével és könnyedségével képes vidámmá alakítani „- mondja a kezdő filmrendezőnő Laura Halilovic, aki nyolcéves volt, amikor látta a Manhattan c. filmet.

Laura jelenleg az olasz állampolgárság megszerzésére indított tanfolyamon vesz részt Torinóban. Bár a piemonti fővárosban született 1989-ben egy Bosznia-Hercegovinából származó roma családban, egy sor bürokratikus ok miatt még nem olasz állampolgár.

Woody Allen iránti szerelme a film iránti szerelmet jelentette számára, ami nehéz választás egy lánynak, aki arra született, hogy nagyon fiatalon menjen férjhez és életét a családjának szentelje, mint ahogy elmondja első, Az én, romantikus roma lány című filmjében.  A film főszereplőjét Gioia-nak hívják (Öröm), Torino perifériáján egy cigány családban él, és apja kétségbeesésére nadrágot visel, felveszi a „gádzsók” magatartását,  és mindenek előtt elutasít minden kérőt, nem akar férjhez menni. „Család nélkül nem létezel, nem vagy senki” - ismételgeti az apja őszintén és kínban a roma közösségnek a filmezni akaró lányára vonatkozó csípős megjegyzései hallatán. Nem könnyű Gioának sem, aki a romák számára  gádzsó, de az olaszok számára cigány marad.

A film tele van gyengédséggel, lelkesedéssel és az első filmes naivitásával, de fontos és jelentőségteljes film, a társadalom és a kultúra nehéz meghódítása szempontjából. Életrajzi történet. „Gioia én vagyok, mielőtt egy népházba költöztünk, egy nomád táborban nőttem fel. Én vagyok benne az álmommal, hogy rendező legyek és minden jelenetet átéltem az apámmal.  Kezdetben nagyon nehéz volt, mert a mozi a romák számára pornográfia, sajnos sokan gondolkoznak így, az apám is ragaszkodott ahhoz, hogy ne folytassam. Engem azonban nem érdekelt, hogy mások mit mondanak, mentem a magam útján, mert tudtam, hogy amit teszek, az nem pornográfia.”

Végül is, az Illúzió c. rövidfilm után, a torinói neveléstudományi intézmények támogatásának köszönhetően sikerült elkészítenie egy dokumentumfilmet „Én, családom és Woody Allen” címen, amely számos díjat kapott és nemcsak olaszországi fesztiválokon.

„Sikeres volt, mert nagyon határozott vagyok - mondja büszkén -  de a dokumentumfilm után leblokkoltam. Sokat köszönhetek Mario Giannininak és Wildside-nak, akik segítettek elkészíteni ezt a filmet. És köszönetet kell mondanom a családomnak, akiknek bebizonyítottam, hogy nem csinálok pornófilmet, és most elfogadnak”.

A szereplők, néhány olasz kivételével, mint Marco Bocei, Lorenza Indovina, és Simone Coppo –  romák. Halilovicot a filmen Claudia Ruza Djordievic személyesíti meg, egy szép, markáns arcú és határozott és akaratos tekintetű lány, aki a Róma melletti Salone nevű romatáborban él. A filmben szerepel egy nagymama is, aki fellázad az ötlet ellen, hogy otthagyja a tábort és beköltözzön „egy szél és szabadság nélküli ház bezártságába. ”

„Az élet a szabadban része a kultúránknak, és hagyomány a gyógyfüvek gyűjtése is, nem élünk gyógyszerekkel, magam is utálom őket” -  mondja Halilovic. Sajnos egyre több hagyományt veszítünk el, jókat és rosszakat egyaránt. Jó, hogy sok lány már nem megy férjhez 14-16 éves korában.  Én 20 évesen kötöttem házasságot, a fiam két éves.”

Ami az integrálódást illeti „szerintem soha nem is kezdődött el. Vannak társaságok és intézmények, amelyek párbeszédre törekszenek, de nagyon nehéz belépni a roma kultúrába és megérteni azt. Láttam Emir Kusturica néhány filmjét, nem tetszenek, mivel egy fantáziavilágot mutat be és nem a romák valódi világát.” Ő majd megteszi, mivel túlságosan is elkötelezett ahhoz, hogy megálljon. 

Szerző