Gyerekcipőben az edzőképzés

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke a Figyelő című hetilapnak adott interjújában elmondta, az alapoktól kell elkezdeni a sportágban az építkezést. A szakmailag és pedagógiailag alkalmatlan trénereket elbocsátják – szögezte le. Lapunk többször cikkezett a magyar akadémiai rendszer működését felmérő Doubel Pass (DP) nevű belga cégről, az elnöki beszélgetés apropóján Szabó Tamást, a DP magyarországi projectvezetőjét kértük meg, elemezze, mi az oka a gyenge hazai edzői színvonalnak?

- A magyar labdarúgás problémáját nem az élvonalban kell keresni, hanem vissza kell menni a kezdetekhez - mondta lapunknak Szabó Tamás. - A hazai utánpótlás-nevelésben a sok probléma mellett a trénerek munkájával is komoly gondok vannak. Ez a Doubel Pass vizsgálata előtt is sejthető volt, hiszen az edzőképzésben egy új törekvés volt tapasztalható. Megújult a szakmai stáb. Amit Csányi Sándor mondott, azzal egyetértek. Ha valaki jó labdarúgó volt, az nem garancia arra, hogy jó edző is lesz belőle.

- Korábban a Testnevelési Egyetemen oktatták az edzőket, és magasabb szintű, szerteágazóbb képzésben részesültek, mint manapság a licence-rendszerben. Egy gyerekekkel foglalkozó trénernek inkább pedagógusnak kell lennie, mintsem szakedzőnek.

- Máig fennálló probléma, hogy a Testnevelési Egyetemnek az edzőképző gyakorlata megváltozott. Ezelőtt tíz évvel egy kedvezőtlen fordulat vette kezdetét a hazai trénerképzésben, s ennek egyik elszenvedője a labdarúgás volt. A hazai edzőképzésnek, már ami a követelményeket illeti, alkalmazkodnia kell az európai normákhoz. Az UEFA a megtanulandó anyagokat nem határozza meg pontosan, de azt igen, hogy milyen szabályokat kell betartani a képzés során. A minőség tehát attól függ, milyen szakmai hozzáértéssel adják át a tudást a szakedzőket nevelő oktatók. Nálunk itt van a gond! Amíg a TF kézben tartotta az edzőképzést, adta magát a lehetőség, hogy széleskörű oktatást nyújtson. Kezdve az anatómiai ismeretekkel, biokémiával, a pedagógiai különböző formáival, a szakmai tárgyak mellett átfogó ismereteket biztosított a hallgatóknak. Amikor ezt a feladatot átvették a szövetségek, az oktatás színvonala felhígult. Az MLSZ azon fáradozik, hogy az edzőképzés színvonala emelkedjen. Specialistákra van szükség. Az utánpótláskorú fiatalokat életkori sajátságoknak megfelelő módszerekkel kell oktatni.

- Ezért vezette be az UEFA, hogy akadémiai szinten csak a Youth A licenccel lehessen oktatni?

- Igen. Bár nem csak a diplomát kell nézni, hanem a tartalmi képzettséget is. Akik fiatalokkal szeretnének foglalkozni, azoknak minimum C diplomával kell rendelkezniük. Ez nagyon nagy váltás a magyar labdarúgásban. Az az erózió, ami nálunk működött az elmúlt 25-30 évben, nagyon szisztematikus munkával javítható csak ki. Ehhez évekre lesz még szükség. Megoldást jelenthet az edzők továbbképzésének javítása. Hiába szerzett valaki tíz évvel ezelőtt alapfokú képesítést - amivel akkor oktathatott gyerekeket -, ha tudását nem frissíti, nem próbál a korral haladni, akkor nem sokat ér a végzettsége.

- Őket tervezi az MLSZ elbocsájtani?

- Aki hajlandó tanulni, azt nem küldik el. Továbbképzik. Aki nem képes a követelményt teljesíteni, távozik a pályáról. A jövőnk múlik ezen. Nem lehetünk elnézőek.

- Miért vannak úszásban, vízilabdában, kajak-kenuban és a kézilabdában világszínvonalú trénereink, s miért vagyunk fényévekre az élmezőnytől labdarúgásban?

- Magyarországon a futballba áramló - többségében állami – pénzekhez bárki hozzáférhetett. Az elköltése nem volt követelménykehez kötve. A befektetés nem hasznosult. Ez elkényelmesítette az egész sportágat, magyarul szólva: nem tudtunk együtt haladni a világgal.

- Nálunk sokszor a hatéves gyerek edzői is teljesítményorientáltak. Ahelyett, hogy minél jobb eredményeket akarnának elérni, talán több fiatalt kellene megtanítani az alapokra.

- Egyetértek. Az egyik központi probléma a versenyeztetés kérdése. Az nagyon nagy baj, ha a fiatalokra csapatot építenek. A koránérő, fejlettebb gyerekekkel lehet nyerni bajnokságot, de nem arra van szükség, hogy valaki jól képzett labdarúgóvá váljon. Magyarországon ez komoly probléma s rengeteg kérdést vet fel. Nincsenek lefektetve az alapok, amik az életkoronként elérendő célokat fogalmazzák meg. De ez nem csak az edzők hibája, hanem a szülőké is, akik győztes csapatban szeretnék látni a fiaikat, és ha nem nyernek, ordibálnak mindenkivel. Az MLSZ-ben törekvés mutatkozik arra, hogy az alsóbb korosztályoknál át kellene alakítani a versenyrendszert.

- A pénzhiány sem lehet kifogás: a magyar akadémiák annyi pénzből gazdálkodnak, mint a Besiktas, Panatinaikosz, Standard Liége, és nem sokkal maradnak el az Arsenal vagy a Bayern München utánpótlás-nevelésének összegétől. Mégis nagyon le vagyunk maradva.

- A magyar akadémiákat és a stadionfejlesztéseket kikezdte a sajtó. Az eredményes utánpótlás-neveléshez feltételek szükségesek. Az infrastrukturális állapotok katasztrofálisak voltak. Az öltözőkben balkáni körülmények uralkodtak. A kormánynak az volt a szándéka, hogy először tegyünk rendet ezen a téren, és utána kezdjünk el csapatokat építeni. Azért van szükség ennyi stadionra, hogy ne azt lássa a gyerek, hogy az öltözőben szaladgálnak az egerek, meg a csótányok. Az ideális körülmények megteremtése pedig nagyon sok pénzt vitt el. Igaz, hogy a magyar labdarúgásba soha nem látott összeg folyt be, de a felhasználása nagyon szigorú körülmények között történik. Elkezdődött az építkezés, épp azért nemigen jó a példája. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy hiába közelítünk a kiadások terén a fejlettebb utánpótlás-nevelő klubokhoz, mi infrastrukturális kiadásokba invesztálunk, míg azok kizárólag a tehetséggondozásra fordítják ugyanezt az összeget. A munka elején tartunk. Akkor lesz gond, ha a fejlesztésekkel nem tud élni a sportág. Mert ha nem dolgoznak megfelelő szakemberek, akkor hiába van szép stadionunk, nem ér az egész semmit.