Három egyetemen indul felnőtt juhászképzés nemsokára. A hírt Jávor András, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese jelentette be. Pénteken arról nyilatkozott, hogy óriási lemaradásunk van a juhászat területén, ma a rendelkezésre álló egymillió juhból ötszázötven-hatszázezer bárányt tudunk értékesíteni, ami messze elmarad az európai átlagtól. (Ezt nem a külkereskedőkön kéne számon kérni?) "A juhászat nagyon bonyolult tudomány" - borong tovább a szakember -, "nagyon nehéz állattal foglalkozni. Ez egy néma állat, a baját sem nagyon közli, nagyon kell érteni hozzá, a szeméből, a mozgásából, az életjelenségeiből a bajokat fel kell tudnia tárni egy juhásznak, ezen túlmenően új takarmányozási ismereteket, genetikát, kiválasztást, szelekciót és szaporodásbiológiát is kell tanulniuk." Némiképp korholón szól a pásztorokról: "a juhászok érdeklődő emberek ugyan, ennek ellenére szervezett képzéseken nem szívesen vesznek részt, ezért is kell felkínálni nekik a hasznos tanulnivaló lehetőségét". (És ideje végre nemzeti alapokra helyezni a pulikutya-képzést is!)
A juhász ma is az év legnagyobb részében a nyájjal él, és többet tud róluk, mint egy egész tanszék. Nehéz elképzelnem, ezeket a derék, bölcs, javakorabeli embereket, amint rendszeresen felkerekednek, utaznak egy csomót, és interaktív táblák előtt elméleti emberek bölcsességeit hallgatják. Szorongva készülnek, magolnak a vizsgákra… És addig ki van a nyájjal...? Hátborzongatóan életszerűtlen. (Ha vannak szakpárok - például birkaterelés-politikatudomány -, akkor értem az illiberális logikát: a jövőnek tanulnak.) A sok okosnak persze érdemes lenne inkább a juhászoktól tanulni, gyanítom, lenne mit.
Ha pedig a diplomás juhász egyszer megkapja a Kossuth-díjat, akár az egyetem rektora is lehet a mai szabályok szerint. (Egy, a maihoz mind hasonlóbb korban, 1955-ben Kapoli Antal szaktárs már megkapta.)Amúgy a harmincéves vicc szerint a birkaiskolában három tantárgy volt. Hogyan kell kimenni a karámból, hogyan kell bemenni a karámba. Meg az orosz.
