Egy kis segítség a barátoktól

Szenvedély-betegeknél (is) nagyon fontos a példa. A negatív és a pozitív egyaránt. Méghozzá az a leghatásosabb, ha saját környezetükből táplálkoznak. A sokszor az élet legsűrűbb részét próbáló rock-zenészeknél is előfordul, hogy egymást segítik, hogy lejöjjenek valami pusztító szerről.

Nemrégiben Lars Ulrich, a Metallica dobosa vallotta be a Daily Mirrornak, hogy – ha közvetve is - Noel Gallaghernek, az Oasis frontemberének köszönheti, hogy kigyógyult kokain-függőségéből. Gallagher ugyanis néhány éve adott egy nagyon őszinte interjút, amelyben elmondta, hogyan sikerült megszabadulnia szenvedélyétől. „Tiszta, becsületes vallomás volt, és akkor én is úgy döntöttem, hogy leszámolok a droggal” – mint a dán származású dobos.

Ennél sokkal konkrétabb segítséget nyújtott Mick Jagger kenyeres pajtásának, Keith Richards-nak. Jagger, aki Brian Jones és Jimi Hendrix halála után állt le ijedtében minden szerrel, 1977-ben, miután Keith-et heroinbirtoklás miatt Kanadában letartóztatták és megúszta egy elvonókúrával, a valódi gyógyulása azonban Mick házában teljesedett be. A gitáros már alig volt 50 kiló, az orvosok szerint már régen meg kellett volna halnia, kezelték elektrosokkal, alvásterápiával. Végül Mick és akkori párja, Jerry Hall gondoskodása segítette túl Keithet a krízisen. „Volt, hogy egyik pillanatban verítékben fürdött, aztán pedig a hideg rázta. Úgy tért magához napról napra, mint egy beteg kutya. Akkor tudtuk meg, hogy sikerült neki, amikor egy reggel a kertben azt láttuk: késeket dobál egy fába” – emlékezett a híres topmodell. Keith persze azóta sem absztinens, de a herointól megszabadult, az itallal pedig tudja a mértéket…Mindenesetre ő volt az, aki 1981-ben egy Wembley-beli koncerten 100 ezer felpofozta a kissé „másállapotban” lévő zenésztársát, Ron Wood-ot. Ő rosszabb, mint a legendásan „rosszfiú” Keith, többször is előfordult, hogy elvonó-kúráit éppen Jagger és Richards fizette, mert minden pénze elment a szerekre.

A legeklatánsabb példa azonban Eric Claptoné. A „Lassúkezű” többször is leért a legsötétebb gödrök fenekére, drogfüggősége olyan mértékeket öltött, hogy előfordult: gitárjait kellett eladnia. Ilyenkor jöttek a barátok, akik visszavásárolták neki a hangszerek és a zene erejével is igyekeztek segíteni neki. Ilyen volt 1973 januárjában a londoni Rainbow színházban rendezett segélykoncert, amelyet Pete Townshend, a The Who vezetője szervezett neki, a Traffic muzsikusainak közreműködésével. Egy akkupunktúrás kezelés után Clapton véglegesen megtisztult és 1998-ban megnyitotta a karibi Antigua szigetén a Crossroads rehabilitációs központot.

Voltak, akiket saját bajuk szintén mások megsegítésére ösztönzött: Corey Taylort, a Slipknot tagját például súlyos depresszióval kezelték. Gyógyulása után úgy döntött, hogy idegi problémákkal küzdő gyerekeken próbál segíteni. David Bowie nemcsak a drogba, hanem nyomasztó színpadi figuráiba is belebetegedett, de miután lelkileg megerősödött, ő lett más betegek gyámolítója. Valóságos mentora lett több pályatársának, Iggy Poptól Trent Reznorig (Nine Inch Nails).

A baráti segítség persze nem mindig elegendő, főleg, ha a szenvedő alany maga sem akar gyógyulni. A káprázatos tehetségű angol futballistánál, Paul Gascoigne-nál például az sem segített, hogy a fél angol válogatott összefogott, hogy kifizessenek neki egy méregdrága arizonai rehabilitációs kúrát. És nem hallgatott a jó szóra Amy Winehouse sem, akit pedig maga Keith Richards figyelmeztetett, amikor nem sokkal halála előtt a Rolling Stones vendégeként árnyéka volt önmagának. Ő is sajnos azoknak a számát gyarapította, akikre érvényes a mondás: saját magától senkit sem lehet megmenteni.