Kína;környezetszennyezés;párizsi klímacsúcs;pekingi szmog;Hszie Csen-hua;széntüzelés;

2014-08-21 07:36:00

Levehetik a maszkot a pekingiek?

Kína végre rászánta magát, hogy tegyen valamit az elviselhetetlen pekingi szmog mérséklésére. Augusztus elején döntöttek arról, hogy 2020-ig betiltják a széntüzelést a kínai fővárosban. A világ legnépesebb országa a bolygó legnagyobb környezetszennyezője is egyben, de mindeddig elzárkózott attól, hogy kötelező erejű vállalásokat tegyen a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében. 

Arról még egyelőre megoszlanak a vélemények, hogy mikortól lenne tanácsos visszafogni a szénfogyasztást. Sokan attól félnek, hogy a szabályozások lefékeznék az ország gazdasági fejlődését, bányák bezárásához vezetnének, és ennek nyomán tömegek veszítenék el munkájukat.

Problémát jelenthet az is, ha nem sikerül időben pótolni a szenet alternatív energiaforrásokkal, vagy esetleg, azok nem válnak be úgy, ahogy arra számítanak, és ez energiahiányt okoz. Számítani lehet a szénipar ellenállására is, ami sok tartományt szinte egyedül tart el, és a politikusok közül is sok támogatója akad. Bár az elmúlt években, ha kis mértékben is, de csökkent az országos szénfogyasztás, a nemzeti szén egyesület számításai szerint 2020-ra 4.8 milliárd tonna körül lesz.

Hszie Csen-hua, Kína klímaváltozási főtárgyalója szerint Peking vélhetőleg 2015 első feléig bejelenti, mikorra tervezi elkezdeni a széndioxid-kibocsátás csökkentését. Más nagyhatalmakkal együtt Kína is kialakítja tárgyalási pozícióját a 2015-re tervezett nagy párizsi klímakonferenciára, ahol a fejlett és a fejlődő államoknak is kötelező vállalásokat kellene tenniük, hogy sikerüljön elfogadtatni a kiotói jegyzőkönyvet felváltó új nemzetközi megállapodást.

Peking hozzáállása döntő fontosságú lehet, hiszen korábban más fejlődő országok mellett a kínaiak voltak azok, akik rendszeresen visszautasították a kibocsátási célok kitűzését. Egyes vélemények szerint, ha Kínában 2020-ra sikerül visszafogni a szénfogyasztást, 2030-ra a széndioxid-kibocsátás is eléri csúcspontját.

Mások szerint viszont ez túl korai lenne és veszélyeztetné a gazdaságot. Hszie Csen-hua elmondta, az első feladat az lenne, hogy meggyőzzék az országot, a gazdaság növekedése nem feltétlenül jár együtt a magasabb kibocsátásokkal. Az, hogy a párizsi klímacsúcsra ilyen felfogással készülnek, már bizakodásra adhat okot, de ahhoz, hogy hatékony és mindenki számára elfogadható megegyezés születhessen, először arra van szükség, hogy kitalálják, hogyan lehet kikerülni a növekedés és szennyezés ördögi köréből.

Nukleáris telet idézhet elő a szmog
A nagyvárosokban a szmog egyre elviselhetetlenebb, bizonyos időszakokban az utcára sokan már csak maszkban teszik ki a lábukat. A szálló por aránya a levegőben gyakran 500 mikrogramm körül mozog köbméterenként, az Egészségügyi Világszervezet szerint 25 mikrogramm számít biztonságosnak. A sűrű füstködtől gyakran látni is alig lehet, előfordul, hogy utakat és reptereket kell miatta lezárni. A Kínai Mezőgazdasági Egyetem kutatásai szerint, ha nem kezdenek valamit a szmoggal, az egyfajta nukleáris telet is előidézhet, és a fényhiány hatalmas csapást mérhet a mezőgazdaságra.
A probléma egyre több nagyvárost érint, és még csak nem is a fővárosban a legrosszabb a helyzet. A hétmillió lakosú Hszingtaj észak-kínai városban tavaly 129 olyan nap volt, amikor a levegő károsanyag tartalma veszélyesnek minősült, Pekingben "mindössze" 60.
Ha mindez nem lenne elég, a környező országok is egyre jobban félnek a kínai szmogtól. Japánban februárban különösen megemelkedett a levegő szennyezettsége, és a káros anyagokat feltehetőleg Kínából vitte oda a szél, ez tovább mérgesítette a két ország egyébként sem felhőtlen viszonyát. Még az Egyesült Államok nyugati partvidékének légszennyezettségét is súlyosbítja a Csendes-óceán túlpartjáról érkező szmog.