Világkupa;Benedek Tibor;vízilabda Európa-bajnokság;férfi vízilabda-válogatott;vlv.hu;

2014-08-25 07:53:00

Hogy nincs szerbfóbia...

Mondhatnánk azt, van egy jó és egy rossz hírünk. Melyikkel kezdjük? No, jó, legyen a jó előbb…

A magyar férfi vízilabda-válogatott egy döntetlennel és négy győzelemmel fináléba jutott az Almatyban zajló Világkupán. Azaz, nem szakadt meg a nagy sorozata Benedek Tibor szövetségi kapitánynak: mióta ő áll a válogatott élén, minden világeseményen döntőt játszhatott a csapat.

Ebből egy lett aranyérem, a tavalyi világbajnokságon - illetve 2013-ban a Világligában másodikok lettek -, ám idén mindhárom fináléban az ezüst jutott számunkra. És itt jön a rossz hír: megint a szerbekkel kerültünk szembe, és idén a Világliga, az Európa-bajnokság után ezúttal is legyőztek minket. Még hogy nincs szerb-fóbia?

Pedig ha valamikor, most itt volt az esély, hiszen amíg a magyar válogatottban négy játékos maradt otthon a kontinensviadalt követően, addig a szerbek teljesen új csapattal jöttek, mindössze Dusan Mandic volt ott Budapesten a jelenlegi szerb keretből. Azaz - némi túlzással - Szerbia II-től is képesek voltunk kikapni.

Persze ehhez az is kellett, hogy például a torna legjobbjának megválasztott Varga Dénes a partról nézhesse a döntőt, ugyanis az amerikaiak elleni elődöntőben előbb bevágott három csodagólt, majd egy víz feletti, már-már brutális ütéséért azonnal kiállították, és el is tiltották.

Ettől függetlenül nyerhetett volna a Benedek-csapat, ugyanis a második negyedben 4-2-re, majd a harmadikban 6-4-re, majd a negyedik elején 7-5-re, azaz két góllal vezettek Madarasék. Hogy aztán a vége 7-7 legyen... Jöhettek a büntetők, és itt előbb Bátori, majd Hosnyánszky hibázott, míg a szerbek valamennyi játékosa betalált.

"Nehéz most bármit mondani...A 7-7-tel nem volt bajom, az ötméterespárbajról azt gondoltam, hogy nem fogunk tudni kikapni, de sajnos nem így alakult" - értékelt szűkszavúan a vlv.hu portálon Benedek Tibor. Itt az idő, hogy a szakemberek megtalálják a szerb-fóbia okát. Mert ez láthatóan megvan, az tagadhatatlan.