Obama stratégiát vált

Publikálás dátuma
2014.08.25. 07:36
Kurdisztáni pesmerga harcosok várnak az újabb bevetésre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SPENCER PLATT
Keményebb fellépést kezdeményezhet Barack Obama a dzsihadista Iszlám Állammal (IS) szemben. A Washington Post kormányzati forrásokra hivatkozva azt közölte, hogy az amerikai elnök széleskörű mandátumot kér a Kongresszustól a terrorszervezettel szembeni kiterjedtebb akciókhoz.

Hasonló határozatot hozott már a Kongresszus 2001-ben az al-Kaida elleni, majd a Szaddám Huszein iraki rezsimjével szembeni harchoz. A törvényhozás a hozzájárulással lehetővé tenné a hadsereg számára, hogy korlátozásuk nélkül lépjen fel Irakban és Szíriában az IS-szel szemben.

Az amerikai kormányban mindeközben egyre hevesebb vita zajlik arról, hogy Washingtonnak a szíriai polgárháborúban is aktívabb szerepet kellene vállalnia – írta a New York Times. A légicsapások mellett a terrorszervezet, valamint Bassár el-Aszad elnök rezsimje ellen harcoló lázadócsoportok fokozottabb támogatásáról lenne szó.

Magas rangú körök elismerték a lapnak, hogy a kormányzat már régóta megosztott egy szíriai szerepvállalást illetően. Az újságíró James Foley megölése azonban teljesen új helyzetet teremtett. Obamát előzőleg több bírálat érte amiatt, hogy bírálói szerint túl tétován lépett fel a szíriai konfliktusban. Hillary Clinton volt külügyminiszter egy ízben úgy vélte, ez a halogató magatartása is hozzájárult az Iszlám Állam megerősödéséhez.

Clinton később bocsánatot kért az elnöktől kijelentései miatt. Rendkívüli parlamenti ülésen számol be Angela Merkel a kurdoknak szállítandó fegyverek ügyéről. A szeptember elsejei időpontról a parlamenti pártok állapodtak meg. Ezzel a kancellár elfogadta a Zöldek és a Balpárt alkotta ellenzék azon követelését, amely szerint a Bundestagban tárja fel az ügy részleteit.

A német szövetségi kormány szerdán jelentette be, megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a katonai felszerelések mellett fegyvereket is szállítsanak-e a dzsihadista Iszlám Állam ellen harcoló a kurdoknak. E hét közepéig dönt a kormányzat arról, milyen felszereléssel lássák el a kurdokat. Elsősorban kézifegyverekről lehet szó.

James Foley megölése miatt Nagy-Britanniában is egyre nagyobb a félelem a dzsihadisták miatt, hiszen az amerikai férfi maszkot viselő gyilkosa – kiejtése alapján – brit, pontosabban londoni lehetett. Egyes feltételezések szerint egy brit rapper volt az elkövető. A Sunday Times is azt közölte, a brit titkosszolgálat azonosította a gyilkost, részleteket azonban nem árult el a lap.

A londoni hatóságok szerint 400-600 közöttire tehető azon nagy-britanniai iszlamisták száma, akik Szíriába és Irakba utaztak, hogy részt vegyenek a „hitetlenek” elleni brutális harcban. A YouGov iroda Foley meggyilkolása előtt készített felmérése szerint a megkérdezettek 68 százaléka úgy látja, az Iszlám Állam Nagy-Britanniára is fenyegetést jelent.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte Foley „undorító és gyáva” megölését. A grémium a többi túszul ejtett személy azonnali és feltétel nélküli szabadon engedését követelte. Az ENSZ szerint az IS mészárlást tervez az észak-iraki Amerli városában. Az itt élő mintegy 20 ezer embert, túlnyomórészt síitákat, teljesen elvágták a vízszolgáltatástól, élelmiszer és gyógyszerek nélkül maradtak.

Ha nem sikerül megszüntetni a blokádot, humanitárius katasztrófa fenyeget – állítja a világszervezet. A hétvégén több merénylet is volt az országban, több tucatnyi személy vesztette életét. Khaled al-Attiyah katari külügyminiszter kijelentette, elítéli James Foley amerikai újságíró kivégzését az Iszlám Állam által, és visszautasította a vádat, miszerint anyagilag támogatnák a szervezetet. Az ország már korábban is tagadta, hogy támogatná a felkelőket, de ellenzéki források mást állítanak.

Szerző

Kusza ősz vár a francia gazdaságra

Publikálás dátuma
2014.08.25. 07:34
Muriel Hurtis francia atléta „szelfi zik” a francia elnökkel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PASCAL LE SEGRETAIN
Sorsfordítónak szánta  a Le Monde múlt szerdai két teljes oldalán megjelent interjúját Francois Hollande francia államfő. Még az Élysée-ben járt  fotóriporter is a lapban részletesen számolt be arról, hogy az elnök szavai közben milyen pozitúrákba helyezkedett. A téma a gazdaság kusza helyzete volt, mivel vigasztalná a kormányzat a nem túl derűs lakosságot.

Hollande igyekezett derűs képet festeni. Reformokat gyorsítana, aminek része volna bizonyos adócsökkentés, a vigasztalan munkanélküliség enyhítése, a fogyasztás serkentése, a termelés növelése. Az interjú azzal a címmel jelent meg, hogy "Gyorsítani óhajtom a reformokat".

Az induló mondatok pedig, hogy "világos a cél, korszerűsíteni a gazdaságot, javítani versenyképességét, hogy messzebbre jussunk". De mert e bíztató mondatok vegyes fogadtatásban részesültek - a kormánykörök derűsen nyilatkoztak róluk, a sajtóvisszhang tartózkodóbb, sőt inkább kétkedő volt - az éppen Réunion szigetén vendégeskedő elnök igyekezett tovább vigasztalni.

"Nem vagyok megszállottja a gazdaságpolitikának - mondta, - ha nem lesz kellően gyümölcsöző, ismét változtatok rajta". És a meggyőzés kedvéért angolul idézte a hajdani Margaret Thatchert, "there is no alternatrive", más választás nincs.
Az első lapkommentárok citálták Manuel Valls miniszterelnököt, aki néhány nappal korábban viszont azt erősítgette, "szó se lehet a gazdaságpolitika megváltoztatásáról.

Hollande reformokat ígérő szavaiban sokan e kormányfői kijelentés nyersebb változatát látják, mert 2017-ben Franciaországban elnökválasztás lesz, és ha a mai államfőnek addig nem sikerülne kikecmeregnie jelenlegi népszerűtlenségi mélypontjáról, Vallsban keresik a szocialisták esetleges jelöltjét. Az érdekes viszont a fölállásban, hogy éppen a Le Monde, amely az interjút kérte, ezt megelőzően elég kemény szavakkal figyelmeztetett arra, hogy így nem mehet tovább.

Vezércikkének címében arról faggatózott, "És most merre, elnök úr?", mert a délibábos szavakat a tények cáfolják. Két évnegyed óta rekordokat döntöget a munkanélküliség, növekedésnek semmi nyoma, a tervezett számokat nyirbálgatni kell, az európai kilátások sem rózsásak. A franciák megoldásokra várnak, eredménynek azonban semmi nyoma, a kihívás megrendítő, az Élysée-palota hitele pedig mélyponton.

A baloldali kormányzat iránt jobbára elnézőbb Le Monde véleménye ez, viszont más sajtóorgánumok árnyaltabban kommentálták az interjút. A gazdasági kérdésekre szakosodott Les Echos napilap azzal a véleménnyel indult, hogy "Francois Hollande gyakran tétovázik ezúttal azonban utat választott. És, ami még örvendetesebb, jó utat".

Az egyik hangadó vidéki újság, a La Charente Libre úgy vélte, a szocialista barátoknak címzett elnöki üzenet világos, a kormánytöbbség sorsa jóban-rosszban a 2017-es választáson múlik, jó esetben győzelem a kilátás, rosszban kudarc. Hollande az egekhez fohászkodott, hogy az a növekedést hozza meg.

A katolikus La Croix úgy látta, a kormányzat nem enged az ijedelemnek, kihúzza a talajt azok alól, aki erre hajlamosak volnának. A kommunista L'Humanité az igazi borúlátó, megkockáztatja azt a véleményt is, hogy "Isten veled baloldal". De mégsem annyira különös ez a hang, mert e hét vége táján, pontosan most pénteken összeül La Rochelle-ban a Szocialista Párt nyári egyeteme, és fura kissé, hogy a kormánynak rangban másodiknak tekintett asszonya, Ségolene Royal, Hollande egykori élettársa, gyermekeik édesanyja távol marad, ekkorra vette ki évi szabadságát.

Még ijesztőbb azonban, hogy nagy csetepatét várnak, a kemény belső baloldalnak, a "zendülőknek" hívottak nyílt támadását. Egyik hangadójuk "elnöki makacsságot" készül kifogásolni. Szerinte Hollande "bezárkózott a két éven át kudarcot vallott neoliberális ideológiába, amelyet ráadásul fölvizezett állapotban prezentál". Létrejött két erősen bíráló platform is, a "Százak kiáltványa" és az "Éljen a baloldal".

Mindkettő elégedetlen a nyári egyetemmel, rendkívüli kongresszus összehívását követeli, mert szerintük nem igazolja semmi, hogy 2017-re valóban Francois Hollande lenne a legalkalmasabb szocialista jelölt.  Mindennél kiábrándítóbb azonban a szocialistákkal évtizedek óta rokonszenvező Le Nouvel Observateur hírmagazin mélységesen csalódott vezércikke. Már a címe is provokatív, "Hollande nagyokat hallgat és süket".

Ne most változtasson, kéri számon az írás szerzője, az elnöknek két év elég lehetett volna arra, hogy ne ilyen jelszavakkal hozakodjék elő, ne most hirdesse meg a daloló holnapokat. Franciaország eredményeket vár, munkát, lakásokat, jövőt a gyermekeknek. Ezt a lehangoltságot viszont nagymértékben enyhíti, hogy Pierre Gattaz, a nagyhatalmú MEDEF-nek, a vállalkozók szövetségének elnöke visszafogott, türelmes, igyekszik a minél higgadtabb kritikai hangvételre.

A várakozások szerint ez a francia "gazdasági nagyhatalom" éppen a szocialisták La Rochelle-i nyári egyetemének idejére szándékozik közzétenni programját "a munkahely teremtés tíz parancsolatát", hogy megfékezze vele a hanyatlást, viszonylag hamar 400 000-600 000 alkalmazási lehetőséget kínáljon.

Ugyancsak a borúlátást mérsékeli, hogy több tekintélyes külföldi gazdasági szakember, köztük Nobel-díjasok éppen most a francia sajtót választották ki arra, hogy haragjukkal illessék Angela Merkelt, mert szerintük Berlin politikája súlyosbítja a válságot. Úgy látják, hogy a berlini kancellártól az Élysée hiába kért olyan közös lépéseket, amelyek serkenthetnék a növekedést, süket fülekre talált. Ha így volna is, ettől még nem sokkal vigasztalóbb a kusza ősz elő néző Franciaország helyzete.

Párharcok a jobboldalon
Szórakoztató nyári olvasmányként kínálja hűséges híveinek a mérsékelt jobboldali Le Figaro, hogyan bukik majd meg 2017-ben Hollande, amennyiben az elnökválasztáson ismét indulna, A sorozat immár a huszadik részéhez közeledik, de az ő táboruk egyik esetleges jelöltjéről, a ficánkoló Nicolas Sarkozyről egyelőre hallgat, aki kéjesen álmodozik arról, hogyan vesz majd elégtételt 2012-es vereségéért. Hallgat a lap azért is, mert egyáltalán nem biztos Sarko indulása, a párt, amelynek színeiben nekifutna, a végén mégis mást választ. A jobbközép UMP berkeiben mind jobban kerekedik fölül az irányzat, amely szívesebben állna két higgadtabb politikus, a kormányfőként már két sikeres férfiú, Francois Fillon és Alain Juppé mögé.A szövetség ősz tájékán készül új elnököt választani, és a jelenleg Bordeaux polgármestere, Juppé, máris csatasorba állt. Megelőlegezéseként annak, hogy három esztendő múlva ő lehet a mérsékelt jobboldal államfő jelöltje, Sarkozy visszaszorítója.
Pedig Juppé veteránnak számít. Az elnöki erőpróba idején 72 éves lesz, körülbelül annyi, amennyi de Gaulle volt 1958-as győzelme idején. És legalább annyira tapasztalt, mint a tábornok volt. Franciaország egyik legsikeresebb volt külügyminisztereként tartják számon, ráadásul nagysikerű polgármesterként, aki Bordeaux-t, ezt a várost fölébresztette Csipkerózsika álmából.Ráadásul őt támogatja buzgón a ma is népszerű kétszeres volt államfő, Jacques Chirac, aki azt mondta róla, Juppé olyan "politikai bürokrata", akinek remek az íráskészsége, és igazi államférfiúi erényekkel kérkedhet. A konzervatívok egyik ifjú "erős emberének" tartott Geoffroy Didier azzal jellemezte Juppét, hogy legitim indulóként mindig is nyíltan pályázott az Élysée élére, és a pillanat éppen most erre nagyon alkalmas. Az a jobboldali választói réteg, amelyet Sarkozy néha szórakoztat ugyan, Juppében ellenben méltóbb politikust lát arra, hogy eredményesen mérkőzzék meg bármelyik baloldali ellenlábassal.



Szerző

Törékeny nyugalom Fergusonban

Publikálás dátuma
2014.08.25. 07:34
Hétvégén is tüntettek Fergusonban a teljes igazság kiderítéséért FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Ma temetik a Missouri állambeli Fergusonban Michael Brownt. A településen lassan helyreáll a nyugalom, a fekete bőrű tizenéves lelövése miatt az elmúlt hetekben kirobbant dühödt demonstrációk azonban újra a felszínre hozták a gyakorta a mélyben megbúvó, ám még mindig megoldatlan amerikai faji problémákat. Amikor 2008-ban megválasztották Barack Obamát, az Egyesült Államok első afrikai-amerikai elnökét, a fekete közösségekben rengeteg illúzió élt, azt várták, hogy gondjaik egycsapásra megoldódnak. Mások viszont azt jósolták, hogy a be nem teljesült várakozások nyomán nagy lesz a csalódottság és az ellentétek inkább kiéleződhetnek. 

Obama és Holder is egyetértett abban, a fergusoni válság csillapítását nem segítette, hogy állig felfegyverzett rendőri erőkkel próbálták visszaszorítani a zavargásokat. Az elnök elrendelte, hogy vizsgálják felül, indokolt-e katonai fegyvezettel ellátni a rendőrséget.

Az igazságügyi minisztérium független vizsgálatot indított Brown halála ügyében, 40 FBI-ügynök érkezett St. Louisba, akik ajtóról ajtóra végigjárják a környéket, s tanúvallomásokat gyűjtenek. Kongresszusi képviselők levélben sürgették Holdert, vizsgálják ki azt is, nem jogsértő-e a fergusoni rendőrség gyakorlata, s miért foglalkoztatnak aránytalanul kevés színes bőrűt.

A Mother Jones magazinban idézett adatok szerint az igazságügyi tárca polgárjogi osztálya jelenleg 17 államban és a fővárosban, Washington DC-ben legalább 34 esetben vizsgálódik a rendőri erők által elkövetett szisztematikus jogsértések miatt. Négy év alatt 346 bejelentés érkezett a rendőri diszkrimináció, leginkább az etnikai profilalkotás miatt.

A fergusoni őrszobákon uralkodó állapotokról árulkodik, hogy a belső ellenőrzés a napokban felfüggesztett két helyi rendőrtisztet. Egyiküket egy, a YouTube-on fellelhető, 2012-es előadása miatt, amelyben a "papírok nélküli" Obama elnöknek, a legfelsőbb bíróság tagjainak is nekiment, s egyebek mellett kijelentette: "Engem nem vádolhatnak diszkriminációval. Megölök mindenkit, válogatás nélkül".

A videóra egy CNN-tudósító hívta fel a belső ellenőrzés figyelmét. Vizsgálat indult a másik rendőr ellen is, aki imígyen osztotta meg a Facebookon véleményét: "Le kell lőni minden tüntetőt, mint a veszett kutyát!" A fergusoni városvezetés a vizsgálatoknak elébe menve bejelentette, hogy tervbe vették a lakosság és a rendőrség közötti kapcsolatok javítását. Ígéretet tettek arra, hogy növelni fogják a fekete rendőrök számát.

Bár eddig nem jutott rá pénz, most megkeresik a forrásokat új eszközök beszerzéséhez, hogy minden rendőr viseljen kamerát. Ha ugyanis a járőr minden mozdulata videóra kerül - remélik - , annak komoly visszatartó ereje lehet. James Knowles, Ferguson polgármestere a helyi lap, a St. Louis Post-Dispatch szerint azt is megjegyezte, hogy ez korántsem egyszerű.

"Nem minden nap veszünk fel új rendőrt, s amikor meghirdetünk egy állást, eddig is igyekeztünk, hogy afrikai-amerikai jelentkezőt találjunk, de ez nem megy könnyen" - tette hozzá.

Faji ellentétek: kevés a javulás

Már Brown lelövése után készült a New York Times/CBS TV felmérése, amelyből kiderült, másként látják az amerikai fehérek és feketék a történteket. Az amerikaiak 59 százaléka szerint a fergusoni tüntetők túl messzire mentek, a megkérdezett fehérek 69, a feketék 43 százaléka vélekedett így. A feketék 38, a fehérek 15 százaléka találta rendjén valónak a tiltakozást. A tüntetők elleni rendőri fellépést 32 százalék találta túlzónak, a feketék 50, a fehérek 27 százaléka szerint a rendőrök túl messzire mentek.

Megoszlanak a vélemények abban is, jogosan lőtt-e a rendőr. A fehérek 18 százaléka válaszolt nemmel, 68 százalék azonban tartózkodott, mondván, nem tud eleget az ügyről. A feketék 57 százaléka szerint nem igazolható Brown megölése. Rákérdeztek a felmérésben arra is, hogyan látják a faji kérdést az amerikaiak. A megkérdezettek 47 százaléka általában rendben lévőnek tartja, igaz, Brown lelövése előtt még 55 százalék nyilatkozott így.

E kérdésben nincs akkora szakadék, a fehérek 49, a feketék 44 százaléka szerint összességében rendben mennek a dolgok. Saját közösségéről 78 százalék nyilatkozott úgy, hogy nincsenek faji ellentétek. A fehérek 82, a feketék 73 százaléka így vélekedik. Csak az amerikaiak 10 százaléka vélte azonban úgy, hogy Obama elnöksége alatt javult a helyzet, a fehérek 17, a feketék alig 8 százaléka érzékelt javulást. A többség szerint nem történt számottevő változás. A megkérdezettek 35 százaléka szerint inkább romlott a helyzet, a fehérek 40, a feketék 21 százaléka nyilatkozott így.



Szerző
Frissítve: 2014.08.24. 22:37