Hattyúdal Del Pierótól?

Úgy hírlik, a Honvéd ma bejelenti, sikerült-e megegyeznie a novemberben 40. életévét betöltő Alessandro Del Pieróval. Az olasz világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes labdarúgó az elmúlt két idényt Sydneyben töltötte, s habár átlagban kétmeccsenként betalált, kora miatt nem kapkodnak érte. Hazánkba mindenesetre szívesen jönnek a kalandorok – ha már máshova nem kellenek. Többségük, persze, amilyen dérrel-dúrral érkezik, oly csöndben távozik.

A Honvéd erős az olasz vonalon, úgyhogy ezúttal tényleg történt kapcsolatfelvétel a felek között, de legtöbbször kacsának bizonyul a híresztelés. Legutóbb, három éve például úgy tűnt, hogy a brazil aranylabdás világbajnok, Rivaldo igazol Diósgyőrbe - mígnem a miskolciak ügyvezetője hamar cáfolt.

A sztár leigazolása üzletileg értelmezhetetlen

Muszbek Mihály sportközgazdász a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában úgy nyilatkozott Del Piero ügyében: „Sportgazdasági szempontból sem az ő, sem a Haladás által szerződtetett Rocchi leigazolása nem támasztható alá, nem magyarázható. A nézőszám növekedése egy-két mérkőzésig tarthat, tizenöt százalékos emelkedéssel – Rocchi és a Haladás esetében ez tehát négyszáz-ötszáz új érdeklődőt hozhat átmenetileg, ami egy-két milliós plusz jegybevétel lenne. Olyan ez, mint az új stadionok: azokat is megnézik az emberek, de hosszabb távon nem stadiont nézni járnak meccsre, hanem a minőségi futballért” – mondta Muszbek.
A sportközgazdász nem érti, hogy miért szeretne 39 évesen is futballozni az olasz csatár.

„Miért kell Del Pierónak harminckilenc évesen még futballoznia, szinte koldulva járnia a világot, ez számomra rejtély – a többmilliós fizetésre már aligha van szüksége. Mintha egy elment hangú operaénekes kilincselne a világ színpadain, pedig neki már nem kellene énekelnie. Del Pierónak már a személyiségét és a múltját kellene beletennie a világfutballba” – nyilatkozta Muszbek.

2011-ben szintén egy dél-amerikai klasszis került „majdnem” Székesfehérvárra csábítani, az akkori magyar bajnok Videoton azonban valamiért mégsem volt perspektíva az argentin Hernán Crespónak.

Két évtizedes történet: 1994 decemberében a Nemzeti Sport címlapján közölte, hogy a friss Bajnokok Ligája-győztes, világbajnoki ezüstérmes Milán-játékos, Daniele Massaro a Pécs csapatában folytatja – mit ad isten, ez a hír is alaptalannak bizonyult.

A magyar futballszakemberek hozzáértésének remek példája Andrij Sevcsenkóé, akit aztán tényleg ide lehetett volna csábítani, igaz akkor, amikor még csak 16 éves volt. A Dinamo Kijev ifijeként Nyíregyházán járt edzőtáborban Sevcsenko.

A csatárt a klub szakmai vezetősége nem találta méltónak a klubszínek viselésére, úgy gondolták, nem üti meg az NB I-es szintet.

Azt mondják, Debrecenben és Akasztón is próbálkozott, de ezt néhány honfitársunk cáfolja – meglehet, kínos egyeseknek, hogy nem látták benne a tehetséget, amikor később kora egyik legkiválóbb csatárává lett, a Milánban olyan teljesítményt nyújtott, hogy 2004-ben megkapta az Aranylabdát is.

A Nyíregyháza amúgy Borisz Derkácsot igazolta le helyette, aki rövid nyíregyházi kitérő után, Budapestre került és feladta profi sportpályafutását (a BRFK nem sokkal később körözést adott ki ellene, miután a fővárosban lövöldözésbe keveredett). Persze azért akadtak valóban neves fogások is. Talán a legnagyobb hazai szerzemény: Giuseppe Signori! A Lazio háromszoros Serie A gólkirálya 38 évesen érkezett levezetni hazánkba, Sopronban fejezte be a pályafutását.

A 2005/2006-os szezonban 10 mérkőzésen három gólig jutott. Eredetileg Debrecenbe igazolt volna, de a hajdúságiak végül nem lettek bajnokok, így a BL-selejtező álom maradt a számukra. Az első számú európai kupasorozatban való szereplésre még kisebb esélye volt Sopronban a játékosnak, de Vízer Márius klubtulajdonos jó barátja volt – meggyőzte az átigazolásról.

Signori pályafutása során 270 gólt lőtt, a Lazión kívül játszott a Sampdoriában és a Bolognában is. Ott volt az 1994-es amerikai világbajnokságon, ahol ezüstérmes lett az olasz válogatottal. A Pécsnek ugyan nem sikerült leigazolnia Massarót, de ’94-ben így is nagyot húzott azzal, hogy Liverpoolból a Mecsekbe csábította Robert Warzychat az Everton középpályását.

A 47-szeres lengyel válogatottnak azonban nem sikerült maradandót alkotnia Pécsett, egy évvel később a Honvédba igazolt, ahol kupagyőzelmet ért el, de a döntő előtt Amerikába szerződött, s a Columbus Crew játékosa lett. Nem ez volt az egyetlen nagy dobása abban az évben a baranyai településnek. Az osztrák válogatott csatár, Richard Niederbacher egy szezont töltött hazánkban, a 28/10-es mutatója nem nevezhető rossznak.

A Ferencvárost Európa-bajnoki ezüstérmes bal oldali középpályás erősítette, Rácz László személyében. A szovjet válogatott a ’88-as Eb-n a hollandok mögött második helyen végezett. Érdekesség, hogy a csoportmérkőzések során éppen az ő góljával verték Van Bastenékat. A zöld-fehéreknél nem brillírozott, de így is magyar bajnoknak mondhatta magát.

Glenn Helder holland szélső az Ajaxban és a Sparta Rotterdamban nevelkedett, 1995-ben a Vitesse-ből szerződtette az Arsenal. Az első londoni éve, olyan jól sikerült, hogy a holland válogatottba is meghívót kapott. Megragadnia azonban mégsem sikerült, pályafutását sérülések nehezítették, meg persze az se tett jót, hogy szerencsejáték-függő lett.

Az MTK látott benne fantáziát, de Budapesten is csak fél idény húzott le. Azóta újra lehetett hallani a névét, de nem sportteljesítménye miatt: konfliktusa támadt az exbarátnőjével, és ezért börtönbe került. Három évig volt a Vasasban az orosz Oleg Sirinbekov, de a kilencvenes évek elején, amikor a magyar futball már elég gyatra volt, de mégsem volt akkora lemaradásban a legjobbaktól, mint manapság.

Aztán itt volt a brazil válogatott Túlio Costa is, aki pályafutása során 800 gólig jutott, ezt a teljesítményt 23 csapatban érte el. Túl sokat nem tett hozzá rövid magyarországi pályafutása során, az Újpest színeiben hatszor volt eredményes 2002-ben. Ha sikerül is a Honvédnak leigazolnia Del Pierót, hosszasan aligha élvezhetjük valódi kvalitásait. Már csak kora miatt sem…