Előfizetés

Szörényi Levente bírálja a mostani kultúrpolitikát

Publikálás dátuma
2014.08.28. 07:47
Szörényi Levente FOTÓ: NÉPSZAVA
Nem lesz tag a Magyar Művészeti Akadémiában, s nem a kultúrpolitika miatt, sokkal inkább annak ellenére támogatja Orbán Viktort – mondja Szörényi Levente a Heti Válasz ma megjelenő számában.

Az Illés-frontember a múlt hétvégén Kolozsvárott állt újra egy színpadon a másik két élő Illés-taggal. Kerényi Imrére, aki annak idején az első nemzeti színházas István, a király rendezője volt, ma már inkább nem bízna semmit Szörényi Levente „abból kiindulva, amit az elmúlt években produkált”.

A kitüntetés- és kultúrpolitika irányairól, arról, hogy Kertész Imrét és az őt nem magyarnak tartó Takaró Mihályt egyszerre tüntetik ki, Szörényi azt mondja a Heti Válasznak: nem neki kell megmagyaráznia ezeket.

„A kultúrpolitika iránytalanságáról pedig már korábban is beszéltem, éppen önöknek. A helyzet nem javult. Valahogy úgy érzem magam mostanság, mint az Aczél-korszakban. (…) Azzal a hatalmas különbséggel, hogy Aczél jóval műveltebb volt. Okos, ravasz és nagyon művelt. Az önmagában kevés, amikor valaki döngeti a mellét, hogy ő mekkora magyar.

Ezt bárki megteheti. Félreértés ne essék: nem sírom vissza a kommunistákat, mai utódaiknak sem szeretnék semmilyen gesztust tenni, de a helyzet az, hogy most is van egy önmagába forduló, kicsit vagdalkozó, de magát nagyon magabiztosnak mutató kultúrpolitika, meg vannak az alkotói körök a közönségükkel.” Szörényi továbbra sem tervezi, hogy belép a Magyar Művészeti Akadémiába.

„Ha belesodródnék ebbe az álszenteskedő nyomulásba, akkor bizony túlzottan disztingválnom kellene. Én így is magyarnak, polgárnak érzem magam. Csak még valami másnak is. Szabadnak” - jegyzi meg a zeneszerző.

Lélegzetelállítóan hétköznapi

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2014.08.28. 07:45
Philip Seymour Hoffman a hamburgi titkosügynök-csapat fejeként a whyskit folyvást védőitalként issza FORRÁS: FÓRUM HUNGARY
Philip Seymour Hoffman utolsó nagy szerepét alakítja a John Le Carré regényéből készült filmben. Az üldözött című angol-amerikai-német politikai thrillert a holland  Anton Corbijn rendezte.

Két bombabiztos hívónév teszi vonzóvá Az üldözött című thrillert. Az egyik a főszerepet játszó Philip Seymour Hoffman, aki tragikusan befejezetlen pálya közben hagyta itt szép számú rajongóit. Februári halála máig nehezen feldolgozható közönsége körében. A másik John Le Carré, a lélegzetelállítóan izgalmas kémregények klasszikusa.

Hoffman félbemaradt életművet hagyott maga után, Le Carré még nyolcvanon túl is megőrizte rendkívüli képességét az izgalom, a nagypolitika és a különleges karakterek olyan vegyítésére, amely teljesen maivá teszi Az üldözött című történetét.

Elnézve Hoffmant, az egyfajta törvényen kívül működtetett titkosszolgálat megfáradt, borostás, állandóan whiskyt vedelő hamburgi vezetőjét, el tudjuk képzelni, hogy ő Le Carré halhatatlan figurája, az angol titkosszolgálat zsenije, a háttérből irányító George Smiley.

Annál is inkább, mert Hoffmanra is pontosan ráillik a jellemzés, ahogy Le Carré bemutatja korábbi kémregényeinek hősét: "lélegzetelállítóan hétköznapi". Hoffman is ilyen kissé tohonyán, a már őszülő, másnapos szőrzettel a képén, a keserű vonásokkal a szája körül, de elevenen figyelő és mindent látó, éles pillantásával.

Az egész lénye olyan, bár német elhárítót alakít, mintha az okos, intelligens, mindent tudó angolszász kémelhárítót látnánk viszont pár évtizeddel később, már megkeseredve és kiábrándulva azután, hogy hiába várta a Berlini Fal nyugati oldalán kedves kémelhárítóját, Leamast.

Le Carré a regényeiben nem csak a hidegháború iszonyatosan bonyodalmas és kusza kémelhárítási viszonyait látta át zseniálisan, és írta meg lenyűgözően, hanem ebben a történetében ugyanolyan összetetten és ugyanolyan megragadó humánus indíttatással mesél az iszlám terrorizmus kiváltotta fenyegetésről és az ebből fakadó világméretű félelemről.

Az üldözött című történet a világnak azt a dühödten bizalmatlan képét mutatja, amilyenné lett a 9/11-es New York-i terrortámadás után, amióta magán viseli az azonnal lecsapni kész gyanakvás súlyos terhét, a bűnösök és áldozatok együtt és külön-külön félelmetes árnyékát.

A történet Hamburgban játszódik - a film angolul beszél -, ide érkezik illegális menekültként egy csecsen muszlim fiatalember. Akire felfigyel a német titkosszolgálat, az amerikai elhárítás, és felfigyel az a Hamburgban tevékenykedő német felderítő, terrorista ellenes csoport is, amely nem hivatalosan nagyon is fontos felderítési feladatokat végez a kormányhivatalok javára és árnyékában.

Ennek a kis létszámú, de rendkívül hatékonyan dolgozó csapatnak a vezetőjét alakítja Hoffman. A film ez utóbbi csapat akcióit helyezi a középpontba, hogy hogyan jutnak nyomára a gyanús muszlim menekültnek, hogyan követik a menekülteket segítő fiatal ügyvédnő útjait, miként szervezik be akciójukba a bankárt, akihez a muszlim fiatalembert különleges kapcsolat fűzi.

Ez az önmagában is izgalmas folyamat bonyolódik azzal, hogy közbeavatkozik a hivatalos német titkosszolgálat és megjelenik az amerikai nagykövetség titkosszolgálati teendőket végző küldötte is.  A nagy, klasszikus kémfilmek hagyományos stílusában meséli a modern világ szörnyű félelmeinek lenyomatát viselő történetet a holland rendező, Anton Corbijn. Eleinte talán az akció-thrillerek mai felpörgött ritmusához képest túl nyugodt, lassú tempóban.

A második részben már felpörögnek az izgalmas események, de a klasszikus nyugalom a figurák jellemzésének gazdag részleteivel, a csak képekben elbeszélt lelkiállapotokkal dúsítják fel a történet eredendő feszültségét. Az állandó mozgásban lévő történetben a csecsen muszlim fiatalemberről csak a legszükségesebbet tudjuk meg. Azok közé tartozik, akik a hátukon viselik az élettörténetüket: a kínzások nyomait a török és az orosz börtönök után.

A kamcsatkai születésű fiatal orosz színész, Grigorij Dobrigyin a terroristának nézett menekült szerepében beszédesen hallgatag. A testtartásával, a csendjei súlyával mindent elmond arról a nyomasztó ellentmondásról, amibe a világot a terrorizmus és az ezzel járó gyanakvás beletaszította.

Hoffman figurája pontosan ráérez a fiú sorsára, és úgy igyekszik lebuktatni a muszlim terroristákat segélyező szervezetet, hogy az ártatlanról derüljön ki az ártatlansága. Ettől igazán jó és élvezetes film Az üldözött.

Le Carré kémelhárító figuráiban mindig ott van a kiégettség, a hitevesztettség, a mocskos eszközök használatának emberi drámája. De főhősében ott van mellette mégis a hit, hogy az eszközök ugyan lehetnek mocskosak, de a cél az tiszta. Nos, a politika megjelenésével ennek a Le Carré-hősnek is ugyan úgy keserűen kell megtapasztalnia, hogy a mocskos játszmák eszköznek bedarálják a játszókat.

Az üldözött ****

Kovács-levél: vissza a feladónak

Publikálás dátuma
2014.08.28. 07:08
Sokan azt várták Orbán Viktortól, hogy hétfőn a nagykövetek előtt fi nomítja tusnádfürdői szavait, amelyet az amerikai sajtó is
Több megcáfolható és ellentmondásos kijelentést tett a magyar kormány nemzetközi szóvivője a The Washington Postban megjelent olvasói levelében. Kovács Zoltán az amerikai napilap közelmúltban megjelent szerkesztőségi cikkére reagált; lényegében összefoglalta Orbán Viktor miniszterelnök korábbi kijelentéseit, azonban olyan meglepő állításokkal is előállt, amelyek "nem teljesen" fedik a valóságot. Szakembereket kértünk fel, elemezzék Kovács levelének egyes állításait.

Kovács: "Nem utasítja el Orbán az európai értékeket, tiszteletben tartja a szabadságjogokat, emberi jogokat."

Hack Péter alkotmányjogász: Magyarországon valóban nem beszélhetünk tömeges emberi jogi vagy szabadságjogi sérelmekről, de például az egyházügyi törvény - ahogy azt a strasbourgi emberi jogi bíróság nemrég megállapította - a vallásszabadság alapelvébe ütközik.

"Nem a liberalizmus az államszervezés központi eleme."

Hack Péter: Amikor hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz, elfogadta a "koppenhágai kritériumokat", azaz vállalta, hogy biztosítja az emberi jogok védelmét, a jogállamiságot - utóbbihoz tartozik például a hatalommegosztás elve is. A The Washington Post cikke, valamint korábban az Európai Parlament által tárgyalt és elfogadott Tavares-jelentés éppen arra mutatott rá, hogy Magyarország nem teljesíti a kötelezettségeit, ami miatt, minden valószínűség szerint ma nem vennének fel minket az EU-ba. Ugyanis Európában gazdaságpolitikai és ideológiai szempontból számos területen nem értenek egyet a szociáldemokraták, a liberálisok és a konzervatívok. Abban azonban minden tagállam egységes, hogy a liberális államszervezési elvek szerint épülnek fel.

"Méltatlanok azok az állítások, melyek szerint Magyarország diszkriminálja a roma kisebbségeket, a nem keresztényeket."

Szuhay Péter, szociológus, cigányságkutató: Egy nagyon furcsa kettős játék zajlik, amelyben a hatalom egyik kezével simogat, a másikkal pofont ad. A hatalom igenis diszkriminálja a cigányokat és a kisebbségeket. Ezt a kettősséget egy közelmúltbeli példa is jól szemlélteti. Augusztus 2-án Áder János államfő védnökséget vállalt a csepeli roma holokauszt központ avatásán, és lerótta tiszteletét "a nácizmus roma áldozatai előtt", mire másnap már Balog Zoltán erőforrás miniszter közölte azt, hogy Magyarországról nem történt cigány deportálás, csak Ausztriából. Cinikus és végtelenül bornírt ez az "ide is játszunk, oda is játszunk" hozzáállás. Miként a romákat állatokhoz hasonlító Bayer Zsolt cikkénél, a Szabadság téri emlékműnél, az egész gyöngyöspatai történetnél látható volt, vagy legújabban a miskolci kilakoltatásoknál: miközben a kormány kézből etet egy országos nemzetiségi önkormányzatot, az soha nem lép föl érdemben a cigányok érdekében. Feltehető a kérdés, hogy Farkas Flórián miért nem szólalt meg például Miskolc ügyében sem.

"Méltatlan a The Washington Posttól, hogy párhuzamot von a jelenlegi vezetés és a II. világháború idején regnáló magyar kormány között."

Szuhay Péter: Nem tudok annak a feladatnak eleget tenni, hogy igazoljam Kovácsot. A tusványosi beszédből mégis csak egy szélsőségesen kirekesztő mondanivaló jött át. Formálisan nincs már parlamenti demokrácia Magyarországon, ahogyan a Horthy-korszakban sem volt, miközben a kormány számos intézkedéséről úgy tűnik, Rákosi mintájára hozzák. Még ugyan nincsenek Orbán-képek az iskolák falán, de talán nem sok választ el minket ettől.

"Az, hogy Magyarország büszke a keresztény örökségére, nem jelenti, hogy megszűnt volna a plurális demokrácia."

Donáth László evangélikus lelkész: Magyarországon nincs plurális demokrácia és a kereszténység sincs megbecsülve. Furcsa, hogy az a magyar miniszterelnök akar kiállni a kereszténység megbecsüléséért, aki már volt hitvalló liberális, most pedig hitvalló illiberálissá vált. Holott a kereszténység mindig is liberális volt és az is marad.

"Ez a kormányzat 2010 óta a legádázabb ellenfele a széljobboldali extrémizmusnak."

Szuhay Péter: Én nem a cigányozásnál vagy a zsidózásnál húznék határt a szélsőjobboldal és a kormány politikája és a kommunikációja között: az is a szélsőjobb része, ha valaki diktatúrára tör. Van egy vezér, aki először a Fideszben lett az, aztán a teljes jobboldalt elfoglalta, és ma már az egész országot irányítja. Azt gondolom, a Fidesz bizonyos tekintetben veszélyesebb a Jobbiknál, hiszen utóbbi kiismerhetőbb, a Fidesz "csak" finoman bújtatottan vállalja szélsőjobboldaliságát. Mert a fő probléma az, hogy a kormánypárt maga is szélsőjobboldali. Csak meg kell nézni, Lengyelországban mára alig 3 és fél ezres zsidó közösség maradt, mégis erős az antiszemitizmus, ami - ezek szerint - bármiféle démonizált ellenségkép létezése nélkül is él.

"A legnagyobb erőfeszítéséket mi tettük a magyar romák megsegítésére az EU-ban."

Szuhay Péter: Vélhetően a romastratégia elkészítésére gondol Kovács Zoltán, ám az egész egy hatalmas léggömb volt, semmi nem történt benne. Ma már, ha akarnak, 30 ezer forintra megbüntetnek egy sikátorba vizelő cigányt. A hétköznapokban a hatalom hagyja, hogy cigányokat verjenek, a kis falvakban a szélsőjobbosok önkényes felvonulásokat tartsanak.

"A zsidó kulturális élet a reneszánszát éli."

Donáth László: Ez igaz, de ez egyáltalán nem a magyar állam vagy a miniszterelnök érdeme, hanem zsidó testvéreinké, akik 3000 év óta a legnagyobb megpróbáltatások közepette is őrzik hagyományaikat, kultúrájukat, mert képesek túlélni a legrettenetesebb szituációkat is.

"A sajtó sokszínű és szabad."

Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője: Sokszínűnek még sokszínű, csak kevés emberhez jut el. Nemrég egy felmérésből - mely az elektronikus és nyomtatott sajtóra, a tévére és rádióra egyaránt vonatkozott - az derült ki, hogy a független sajtó a lakosságnak mindössze négy százalékát éri el. Az Origo botránya óta pedig azt is látjuk, hogy a sajtószabadság egyre törékenyebb az internetes sajtótermékek esetében is.

"A jóléti állam fenntarthatatlan."

Tamás Pál szociológus: A jóléti állam egy laza definíció, bizonyos szempontból fenntarthatatlan, de fenntartható is. Egy olyan országban, mint Magyarországon, ahol az aktív korúak közül keveseknek van állásuk, illetve hozzájuk képest növekszik az időskorúak száma, ott egyre nehezedik a fenntartása. Ha kevesebb embernek ad juttatást az állam, akkor nyilván fenntartható egy adott szintig.

"A munkaalapú társadalom pragmatikus válasz az ország alacsony foglalkoztatottságára."

Tamás Pál: Ha nincs az embereknek állásuk Magyarországon, akkor alig van valami, ami integrálhatná őket a társadalomba. A politikai rendszer, a pártok és az egyházak ehhez nem elegendőek. A közmunkaprogram nem feltétlenül rossz módszer, ha olyan jellegű munkákat kínál, amelyek a közösséget építik. Csakhogy a magyar közmunkaprogram inkább egy lufi, amelyből nem fog kinőni egy aktív kereső réteg.