Del Piero és a szimbolizmus

Lapzártáig még nem döntött! Kár, hogy az örömteli várakozást beárnyékolja Muszbek Mihály sportközgazdász: Del Piero Honvédba igazolása üzletileg értelmezhetetlen. Az olasz Juventus 39 éves világbajnok, BL-győztes egykori klasszisa a Honvédot erősítené (még kiöregedve is kimagaslik a magyar mezőnyből). Havi negyven millióért, amit az egyesület helyett (a teljes keret nem kap ennyit) a Honvédot is öltöztető Givova sportszergyártó cég vállalna magára. Mégis: majdnem mindegy, itt van-e. Ha jön, legfeljebb néhányszor néhány ezerrel többen mennek ki a Honvéd meccseire, aztán érdektelenségbe fullad az egész.

Ám, kár is racionalitást keresni. A futball - a kormányfő rajongásának okán -, Del Pieróval, vagy nélküle, a hatalom politikai szimbólumrendszerének része lett. És ezt az épülő mitológiát nem zavarják a kongó stadionok, a nemzetközi csőd, vagy az "itthoni színpadokon kilincselő elment hangú operaénekesek". A foci része lett annak a jelképhalmaznak, amely arra hivatott, hogy a propagandában részben eltakarja, részben igazolja azt a mind kegyetlenebb valóságot, amelyet a Fidesz-hatalom ország-átépítése teremt.

Az értelem egyébként ott van a közgazdász másik mondatában: piacépítésben járatlanok a hazai futballklubok. De: mitől lennének otthonosak egy olyan világban, amelyben a futball egy lassan felfoghatatlan vagyonnal gazdálkodó szórakoztató iparág lett. (A Honvéddal egy időben az indiai Delhi Dynamos három hónapra másfél millió dollárt, 356 millió forintot kínált az olasz veteránnak.) Ezt a világot már akkor sem tudnánk utolérni, ha piaci alapon kezdenénk a semmiből, de amelybe a kormány mai szellemiségével végképp nem lehet betagozódni. Akkor sem, ha megfogadjuk, amit Egervári Sándor, volt szövetségi kapitány mond: haza kellene hozni a "csellengő válogatottakat" egyetlen klubba, mint hajdan a Honvédban.

Aztán a határokat is le lehetne zárni, hogy onnan ki-kicsapva, verjük az ellent, mint a régi szép időkben. Amikor nem hogy Del Piero, de még a Honvéd is nagy volt.