Kovács-levél: vissza a feladónak

Több megcáfolható és ellentmondásos kijelentést tett a magyar kormány nemzetközi szóvivője a The Washington Postban megjelent olvasói levelében. Kovács Zoltán az amerikai napilap közelmúltban megjelent szerkesztőségi cikkére reagált; lényegében összefoglalta Orbán Viktor miniszterelnök korábbi kijelentéseit, azonban olyan meglepő állításokkal is előállt, amelyek "nem teljesen" fedik a valóságot. Szakembereket kértünk fel, elemezzék Kovács levelének egyes állításait.

Kovács: "Nem utasítja el Orbán az európai értékeket, tiszteletben tartja a szabadságjogokat, emberi jogokat."

Hack Péter alkotmányjogász: Magyarországon valóban nem beszélhetünk tömeges emberi jogi vagy szabadságjogi sérelmekről, de például az egyházügyi törvény - ahogy azt a strasbourgi emberi jogi bíróság nemrég megállapította - a vallásszabadság alapelvébe ütközik.

"Nem a liberalizmus az államszervezés központi eleme."

Hack Péter: Amikor hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz, elfogadta a "koppenhágai kritériumokat", azaz vállalta, hogy biztosítja az emberi jogok védelmét, a jogállamiságot - utóbbihoz tartozik például a hatalommegosztás elve is. A The Washington Post cikke, valamint korábban az Európai Parlament által tárgyalt és elfogadott Tavares-jelentés éppen arra mutatott rá, hogy Magyarország nem teljesíti a kötelezettségeit, ami miatt, minden valószínűség szerint ma nem vennének fel minket az EU-ba. Ugyanis Európában gazdaságpolitikai és ideológiai szempontból számos területen nem értenek egyet a szociáldemokraták, a liberálisok és a konzervatívok. Abban azonban minden tagállam egységes, hogy a liberális államszervezési elvek szerint épülnek fel.

"Méltatlanok azok az állítások, melyek szerint Magyarország diszkriminálja a roma kisebbségeket, a nem keresztényeket."

Szuhay Péter, szociológus, cigányságkutató: Egy nagyon furcsa kettős játék zajlik, amelyben a hatalom egyik kezével simogat, a másikkal pofont ad. A hatalom igenis diszkriminálja a cigányokat és a kisebbségeket. Ezt a kettősséget egy közelmúltbeli példa is jól szemlélteti. Augusztus 2-án Áder János államfő védnökséget vállalt a csepeli roma holokauszt központ avatásán, és lerótta tiszteletét "a nácizmus roma áldozatai előtt", mire másnap már Balog Zoltán erőforrás miniszter közölte azt, hogy Magyarországról nem történt cigány deportálás, csak Ausztriából. Cinikus és végtelenül bornírt ez az "ide is játszunk, oda is játszunk" hozzáállás. Miként a romákat állatokhoz hasonlító Bayer Zsolt cikkénél, a Szabadság téri emlékműnél, az egész gyöngyöspatai történetnél látható volt, vagy legújabban a miskolci kilakoltatásoknál: miközben a kormány kézből etet egy országos nemzetiségi önkormányzatot, az soha nem lép föl érdemben a cigányok érdekében. Feltehető a kérdés, hogy Farkas Flórián miért nem szólalt meg például Miskolc ügyében sem.

"Méltatlan a The Washington Posttól, hogy párhuzamot von a jelenlegi vezetés és a II. világháború idején regnáló magyar kormány között."

Szuhay Péter: Nem tudok annak a feladatnak eleget tenni, hogy igazoljam Kovácsot. A tusványosi beszédből mégis csak egy szélsőségesen kirekesztő mondanivaló jött át. Formálisan nincs már parlamenti demokrácia Magyarországon, ahogyan a Horthy-korszakban sem volt, miközben a kormány számos intézkedéséről úgy tűnik, Rákosi mintájára hozzák. Még ugyan nincsenek Orbán-képek az iskolák falán, de talán nem sok választ el minket ettől.

"Az, hogy Magyarország büszke a keresztény örökségére, nem jelenti, hogy megszűnt volna a plurális demokrácia."

Donáth László evangélikus lelkész: Magyarországon nincs plurális demokrácia és a kereszténység sincs megbecsülve. Furcsa, hogy az a magyar miniszterelnök akar kiállni a kereszténység megbecsüléséért, aki már volt hitvalló liberális, most pedig hitvalló illiberálissá vált. Holott a kereszténység mindig is liberális volt és az is marad.

"Ez a kormányzat 2010 óta a legádázabb ellenfele a széljobboldali extrémizmusnak."

Szuhay Péter: Én nem a cigányozásnál vagy a zsidózásnál húznék határt a szélsőjobboldal és a kormány politikája és a kommunikációja között: az is a szélsőjobb része, ha valaki diktatúrára tör. Van egy vezér, aki először a Fideszben lett az, aztán a teljes jobboldalt elfoglalta, és ma már az egész országot irányítja. Azt gondolom, a Fidesz bizonyos tekintetben veszélyesebb a Jobbiknál, hiszen utóbbi kiismerhetőbb, a Fidesz "csak" finoman bújtatottan vállalja szélsőjobboldaliságát. Mert a fő probléma az, hogy a kormánypárt maga is szélsőjobboldali. Csak meg kell nézni, Lengyelországban mára alig 3 és fél ezres zsidó közösség maradt, mégis erős az antiszemitizmus, ami - ezek szerint - bármiféle démonizált ellenségkép létezése nélkül is él.

"A legnagyobb erőfeszítéséket mi tettük a magyar romák megsegítésére az EU-ban."

Szuhay Péter: Vélhetően a romastratégia elkészítésére gondol Kovács Zoltán, ám az egész egy hatalmas léggömb volt, semmi nem történt benne. Ma már, ha akarnak, 30 ezer forintra megbüntetnek egy sikátorba vizelő cigányt. A hétköznapokban a hatalom hagyja, hogy cigányokat verjenek, a kis falvakban a szélsőjobbosok önkényes felvonulásokat tartsanak.

"A zsidó kulturális élet a reneszánszát éli."

Donáth László: Ez igaz, de ez egyáltalán nem a magyar állam vagy a miniszterelnök érdeme, hanem zsidó testvéreinké, akik 3000 év óta a legnagyobb megpróbáltatások közepette is őrzik hagyományaikat, kultúrájukat, mert képesek túlélni a legrettenetesebb szituációkat is.

"A sajtó sokszínű és szabad."

Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője: Sokszínűnek még sokszínű, csak kevés emberhez jut el. Nemrég egy felmérésből - mely az elektronikus és nyomtatott sajtóra, a tévére és rádióra egyaránt vonatkozott - az derült ki, hogy a független sajtó a lakosságnak mindössze négy százalékát éri el. Az Origo botránya óta pedig azt is látjuk, hogy a sajtószabadság egyre törékenyebb az internetes sajtótermékek esetében is.

"A jóléti állam fenntarthatatlan."

Tamás Pál szociológus: A jóléti állam egy laza definíció, bizonyos szempontból fenntarthatatlan, de fenntartható is. Egy olyan országban, mint Magyarországon, ahol az aktív korúak közül keveseknek van állásuk, illetve hozzájuk képest növekszik az időskorúak száma, ott egyre nehezedik a fenntartása. Ha kevesebb embernek ad juttatást az állam, akkor nyilván fenntartható egy adott szintig.

"A munkaalapú társadalom pragmatikus válasz az ország alacsony foglalkoztatottságára."

Tamás Pál: Ha nincs az embereknek állásuk Magyarországon, akkor alig van valami, ami integrálhatná őket a társadalomba. A politikai rendszer, a pártok és az egyházak ehhez nem elegendőek. A közmunkaprogram nem feltétlenül rossz módszer, ha olyan jellegű munkákat kínál, amelyek a közösséget építik. Csakhogy a magyar közmunkaprogram inkább egy lufi, amelyből nem fog kinőni egy aktív kereső réteg.