Sokat törhették a fejüket a kormányzati marketingesek, milyen újdonsággal lepjék meg a nemzetet. A rezsicsökkentés nagyon bejött, ezt kellene még fokozni. Nosza! Állami kézbe kell venni az áram, a földgáz és a távhőszolgáltatást is. De kinek a keze legyen az az állami? Erről nem nyitottak vitát, mert ki más jöhetett volna szóba, mint a legfőbb állami kéz, Lázár Jánosé. Elférnek a "birodalmában" egyebek mellett az uniós pályázatok forrásai, a vidékfejlesztési támogatási milliárdok, a paksi beruházás, a Takarékbank, a Magyar Posta, a minisztériumok felügyelete és a búr, a búr a búrkalappal - mind, mint hozzá tartozik.
Az új holding természetesen nonprofit lesz. Csak semmi nyereség! Megírták ezt már a régi klasszikusok is, egyikük szobrát éppen most száműzik az egykor róla elnevezett egyetem egyik sarkába. Igaz, ő egy kicsit cizelláltabban fogalmazott a piacgazdaságról, mint a jelenlegi kormány frontemberei. Némely idősebb választópolgárnak e hírre tán még a szeme is könnybe lábad, hiszen régi szép emlékeket ébreszthet benne ez az államosítási láz. Az idő kereke persze nem forgatható vissza, ugyanabba a tervgazdaságba sem léphet kétszer az ország. A valaha volt "létező" szocializmusban még az állami vállalatoknál is elvárás volt a nyereség és jószerével ismeretlen volt a "nonprofit" kifejezés, sőt, a munkásosztály is igen zokon vette, ha a vállalata nem volt nyereséges, és ezért nem kapott nyereségrészesedést. Az már más kérdés, hogy milyen praktikákkal, alkukkal kozmetikázhatták nyereségessé az eladhatatlan árut gyártó állami üzemet is.
Az orbáni társadalomkép azonban már túllépett a fejlett szocializmus alapjainak lerakásán, és már a nyereséget mint olyat is száműzi a gazdaságból. Menne is minden mint a karikacsapás, ha a tények és a gazdasági törvényszerűségek - összefogva a civilekkel, norvégokkal, Brüsszellel és a genetikus baloldallal -, nem torpedóznák meg újra meg újra a szép új világot. Mert hiába a mégoly szent akarat, sajnos tényleg nincsen ingyen ebéd. Villanynak, gáznak, távhőnek bizony ára van. Igaz, a számlát azt már mi fizetjük. Meg az unokáink.
