Hungarikum birkapörkölt

Bő egy esztendeje a karcagi birkapörkölt hungarikum lett! Mondván: ez az első olyan ételrecept ebben a "műfajban", ami jó hírünket viheti a világ gasztronómiájában! Na, már most, ott voltam azon a bizonyos Karcagi főzőfesztiválon és meghallgattam Fazekas Sándor miniszter ezzel kapcsolatos gondolatait. Utána kóstoltam is, és egyszerűen nem fér azóta sem a fejembe, mint nyakas cívisnek, mitől jobb a kunsági étek, mint, mondjuk a hajdúsági? A Hortobágyon legelésző bégetők húsa vagy az azt elkészítők konyhatechnológiája, miben marad el vajon a Karcagiétól? A megfejtés : kormányzati szárnyalása előtt Fazekas Sándor Karcag polgármestere volt.

Eredetileg agrármérnöki diplomám van, állattenyésztő szakmérnök, de csak most jöttem rá a megoldás kulcsára! Igaz, ebben segítségemre voltak gyakorlatilag a fél Tiszántúl gazdái. Mint pályaelhagyó, "kívülről", de korántsem érdektelenül figyeltem az egyéni, családi beszámolókat. Ezekből tudom, azokat a gazdálkodókat, akik nem "fértek bele" az új földtörvény legelőhasznosítási (irányított) pályázatába, mára nyilvánvalóan kisemmizték. Fazekas Sándor még tavasszal tárgyalt a bihari régió több településén az érintettekkel és minden gazdát megnyugtatott, senkinek az állatai nem maradnak legelő nélkül. Sőt, még biztatta is a gazdákat a juhszaporulat növelésére, a gazdák pedig hittek a szakminiszternek. Miért is ne tették volna, hiszen a tulajdonjoggal rendelkező Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) mindvégig hárította a megoldás lehetőségét. Így az adott szó becsületére hallgattak.

Bár ne tették volna! Ma már ők is tudják: az ősz beköszöntével a tárcavezető felelőtlen magatartása végképp kihúzta a szőnyeget a legelő juhnyájak és a szarvasmarhák alól. Több tízezer birka, tehén és bika sorsa került veszélybe. Jöttek, jönnek az új bérlők, akik jobb esetben is csak a hentesüzletekben láttak eddig tőkehúst, de mivel az állami kegy csak akkor érvényes, ha állandó lakcímmel rendelkeznek az ominózus területeken, akadt elég düledező ház a közeli falvakban, ahova be lehetett jelentkezni. Az "újbirtokosok" pedig meg is tették! Nem akarnak ők jószágot tartani, csak a vissza nem térítendő uniós támogatást kasszírozni. Igaz, az FM sem mond semmit, hacsak azt nem: a kétes koncessziós ügyekhez hasonlóan, ezt is kivizsgálják. Mármint a legelő nélkül maradt gazdákét, akik talán újabb pályázat(ok)on vehetnek részt.

Az új birtokosoké az ország, övék a hatalom, aki pedig évtizedek óta a kérődzők körül van télen-nyáron, aki belőlük akarna megélni, keressen magának más foglalatosságot. Mondjuk, közmunkásként átképzik őket diplomás juhásznak. A szememben e "mesterség" legnagyobb tudói az elemi iskolát járt bojtárlegények voltak, de a gazda szeme valóban jól tartotta az állományt. A pénzügyi -és marketing ismeretekkel felruházott "műparasztok" csak a hasznot akarják majd lefölözni.

A minap a bihari gazdák végső elkeseredettségükben vették a bátorságot és egy nemzetközi közútra terelték juhaikat. A polgári engedetlenséget kilátásba helyező gazdák performansza hatósági nyomásra hamar véget ért. A gazdálkodók ma nem kukoricázhatnak a hatalommal. A kormány viszont igen a gazdákkal.

Szerző
Dr. Nagy Zoltán médiakutató

Pofádat befogod ám…!

A címben jelzett felszólítás - ha nem is pontosan idézve - a magyar rendőrség kommunikációjának alaptétele lett.
Papp Károly sótlan rendőrfőnök uralma alatt az objektív sajtó hatalmas csomag komposztnak számít a rendőrségen/ben, de semmiképp sem partner.

Garamvölgyi tábornok - sokan sok mindenért bírálták, de - míg szóvivő volt, sohasem hagyott válasz nélkül újságírói megkeresést, talán ezért sem illeszkedett a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Szóvivőként a sajtót is segíti? Pusztuljon a rendőrségtől!

Az objektív, a kíváncsi, a működő média mára idegen test. Lassan fél éve, hogy egyetlen szó érdemi válasz nélkül hagyják az emlékezetes Orbán Ráhel-telefonlopás (DNS-vizsgálat) ügyében feltett kérdésünket. Ugyanezzel a lendülettel hallgatnak hetek óta a paksi TEK-razzia ügyébeni érdeklődésünk kapcsán, stb. Nem kitérő választ adnak: simán kussolnak.
Ma elsősorban a karos forgalomirányító versenyek, autó-avatások, és lopott bicikli-visszaadások uralják a rendőrségi sajtómunkát. (Nem felejtjük, amikor az általuk szervezett sajtóesemény után az ott szereplő rendőrök milliós pereket nyertek, mert benne voltak a médiában!)

Sokan emlékezünk pedig rá, amikor éjszaka is megcsörrent a sajtómunkás telefonja, és Gergelics Zsóka akkori BRFK-szóvivő riasztotta az újságírókat például egy gyilkossághoz. Na, ezt hívták sajtómunkának. Arra is emlékezünk, amikor Berta Attila budapesti rendőrfőnök 1997. április 1-jére pályázatot hirdetett a bűnügyi újságíróknak, a főkapitányi poszt egynapos betöltésére. Végül - igen, éppen a balliberális kormány stupiditása miatt! - lefújták a vicces, lakosságbarát, de vélhetően népszerű ötletet.

Ami most folyik, azt közkeletűen sajtóelhárításnak hívják. Erről szól a NER, meg az összes nemzeti nyenyere is.
Ja! Papp tábornok úr! Mesélnének végre Ráhel telefonjáról, az atomvonatról, meg Bara Józsefról, meg mindenről, ami az embereket érdekli? Mert mi nem fogjuk be a demokratikus pofánkat, még, ha ez fáj is.
Ha meg, ahol vannak, nincs mondanivalójuk, akkor ott keresnivalójuk sincs.

Szerző
Veress Jenő

Lóvásár brüsszeli módra

Az európai intézmények iránt nem sok udvariasságot mutató brit sajtó "lóvásárnak" nevezi azt az alkufolyamatot, amellyel ötévente kiválasztják az uniós intézmények vezetőit. Igazából persze a briteknél sincs ez másképp, épp nemrég olvashattunk arról, hogy az egyik miniszterük kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy az illető muszlim és nő. Huszonnyolc ország közös intézményeinek vezetői esetében pedig még inkább alkudozásra, kölcsönös engedményekre, különféle szempontok egyeztetésére van szükség.

Ez történt most szombaton is, amikor az állam-és kormányfők megválasztották az Európai Tanács új állandó elnökét és a külügyi főképviselőt. Az előbbit a lengyel néppárti férfi, Donald Tusk, az utóbbit az olasz szocialista nő, Federica Mogherini kapta. Így két kinevezéssel egyszerre sikerült a földrajzi, pártpolitikai és gender szempontoknak egyaránt megfelelő döntést hozni. Mivel Jean-Claude Juncker új bizottsági elnök néppárti, Martin Schulz parlamenti elnök pedig szocialista, így az európai integrációt évtizedek óta egyfajta "technikai koalícióban" irányító néppárti-szocialista tengely egyensúlya továbbra is megmarad.

De az újonnan megválasztott vezetők természetesen saját egyéniséggel és múlttal rendelkező politikusok. Donald Tusk 1980-ban a Szolidaritásban kezdte politikai pályáját, a hadiállapot bevezetése után évekig fizikai munkásként dolgozott, kéményeket festett. Mégpedig "maszekként", és saját bevallása szerint ekkor ismerkedett meg a szabadpiaccal, legalábbis annak kelet-európai változatával. Lengyel kormányfőként egyfajta konzervatív-liberális vonalat vitt, EU- és Nyugat-barát politikát, és minden tőle telhetőt megtett Lengyelország remélt középhatalmi státuszának kiépítéséért. Kezdetben korrekt viszonyra törekedett Oroszországgal is, de az utóbbi időben a balti államokkal együtt élesen oroszellenes hangnemre váltott át. Akik nem örülnek megválasztásának, azok elsősorban erre hivatkoztak.

Őket azonban megvigasztalhatja az, ami másokat éppenséggel aggodalommal tölt el: Federica Mogherini viszont az Oroszországgal való párbeszéd, a béke és a békés hangvétel hívének számít. A negyvenegy éves Mogherini az olasz kommunista, majd baloldalivá átkeresztelt ifjúsági mozgalomban kóstolt bele a közéletbe, s aztán a változó nevű baloldali tömegpártban jutott el a külügyminiszteri székig. Külügyi és biztonságpolitikai főképviselőként a béke fenntartását és látszólag meglepő módon a munkanélküliség elleni harcot tekinti legfontosabb feladatának. De ez nyilván azt jelenti, hogy baloldali elkötelezettségét új állásában sem kívánja feladni, s a munkahelyteremtést Európa biztonsága és stabilitása szempontjából is fontos szempontnak tekinti. Helyesen.

Amilyen jó és kiegyensúlyozott döntés született az új vezetők kiválasztása kérdésében, annyira megosztottak maradtak a tagállamok az Oroszország-ellenes szankciók ügyében. Bár a magyar sajtónak nyilatkozva Orbán Viktor is sikertelennek nevezte a szankciós politikát, a nyugati hírügynökségek jelentése szerint az érdemi tanácskozáson egyedül Robert Fico szlovák miniszterelnök fenyegetődzött vétóval az újabb szankciók ellen. Ez érthető is. Szlovákia tagja az eurózónának, a görög válság idején Fico kiállt a görögök megmentése mellett, és második ciklusában már belpolitikájával is igyekszik belesimulni az európai fővonalba. Amellett amióta a politikai színpadon van, mindig oroszbarát politikát folytatott. Így ha nyilván nem is örülnek keménységének, de a következetességét és az eurózónában játszott pozitív szerepét nem lehet letagadni. A vétó lehetőségének belengetésével nyilván azt szeretné elérni, hogy az esetleges tovább szankciók elfogadása esetén Szlovákiát kárpótolja az EU a károkért.

Az Egyesült Államok immár fél évszázada folytatja az embargó politikáját Kubával szemben, de ennek értelmetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Castro-rendszer azóta is fennmaradt. Az embargó csak a kubai rendszer nacionalizmusát és az "ostromlott sziget" rendszerpárti pszichózisának fenntartását szolgálja. Nehéz elképzelni, hogy Oroszország esetében ez másképp történne, különösen, hogy Kubával szemben Oroszország érdemben válaszolni is tud az ellene hozott szankciókra. Ami pedig az egyes forrófejű balti politikusok által követelt katonai lépéseket illeti, ezek olyan életveszélyesek, hogy Európa felelős vezetői remélhetőleg meg se hallják őket.

Noha kétlem, hogy megfogadnák a tanácsomat, a magyar demokratikus ellenzék egyes képviselőit és a független média munkatársait szerényen arra kérném, hogy mérsékeljék oroszellenes és hidegháborús hangvételüket. A magyar társadalom, s különösképp annak baloldali része bizonyosan nem oroszellenes. Amellett a hidegháborús hangvétel és általában a válsághangulat mindig a kormánynak kedvez, hiszen egyedül neki vannak eszközei az esetleges válság kezelésére. S a nyolc-tíz milliós kelet-ukrajnai orosz nép érdekeinek és jogainak teljes figyelmen kívül hagyása, "terrorizmusként" való beállítása ellentétes azzal, amit a magyar demokraták az emberi és kisebbségi jogok kérdésében amúgy, elvben hirdetni szoktak. Ukrajna függetlensége európai és magyar érdek is, de az orosz kisebbség helyzetének méltányos rendezése nélkül Ukrajna sohasem lesz stabil és demokratikus állam.

Szerző
Hegyi Gyula