A budapestiek jelentős része liberális

A fővárosi önkormányzati választás nemcsak a főpolgármesteri tisztségről szól majd, a választópolgárok véleményt nyilváníthatnak arról is, hogy az Orbán Viktor által vizionált illiberális államban akarnak-e élni - állítja Bodnár Zoltán. A Magyar Liberális Párt főpolgármester-jelöltje szerint a liberális értékrend nem egy belvárosi értelmiségi huncutság, ahogy ezt Orbán megpróbálja beállítani, hanem az európai kultúra egyik alapvető építőköve. Úgy véli, az MLP esélyeit éppen az növeli, ami hátránya is: a párt alig egyéves.

- És a budapesti infrastruktúra helyzete?

- A mai városvezetés egyik legnagyobb hibája beszűkült látótere: csak a hétköznapi városüzemeltetésre koncentrálnak és azt sem hibátlanul végzik. Úgy telt el a négy év, hogy nincsenek igazán hosszabb távra szóló tervek előkészítve és ehhez képest az átadott beruházások java része 2010 előtt indult. De ha csak a működtetést nézzük: itt állunk a tanévkezdés hetében elterelésekkel, útlezárásokkal. Ép elmével fölfogni nem lehet, hogy nem tudják megszervezni, a csatornázás, a nagy csomóponti útfelújítások ne a tanévkezdéskor kezdődjenek. Most még ráadásul az őszi választásokig is elnyúlnak, hogy október 12-e előtt még lehessen néhány szalagot átvágni.

- Hasonló programelemek a többi demokratikus ellenzéki párt jelöltjénél is fölbukkannak. Látja annak esélyét, hogy az utolsó pillanatban akár összefogás lehet a történetből?

- Én ma ennek nem látom az esélyét.

- Ennyire eltávolodtak egymástól a főpolgármester-jelölteket adó demokratikus ellenzéki pártok?

- Ők járják a saját útjukat. Ami a MoMa-t illeti, ők egy mérsékelten konzervatív irányzatot képviselnek, sok sikert kívánok Bokros Lajosnak, hogy a Fideszből kiábrándult konzervatív szavazókat megnyerje. A három baloldali párt pedig teszi azt, amit tesz. Én ma is rendkívül törékenynek látom a megállapodásukat.

- Ugyanakkor munícióban valószínűleg többel rendelkeznek, mint az MLP, hiszen anyagiak is szükségesek ahhoz, hogy elképzeléseiket megismertessék a lakossággal.

- Ebben egészen bizonyosan igaza van. Az MLP abból a pénzből gazdálkodik, amit parlamenti pártként a költségvetésből kap. Nekünk tényleg nincsenek gazdasági érdekcsoportok a hátunk mögött - se kis, se nagy oligarcháink, se régiek, se újak. Ez viszont hihetetlen előnyt is jelent, mert hitelesen és őszintén tudom azt a mondatot kimondani, hogy zéró toleranciát hirdetünk a korrupció ellen. Azt pedig, hogy a várost, a városi beruházásokat meg lehessen tisztítani ezektől az ügyektől, alapvetően fontos kérdésnek tartom, már csak azért is, mert a város nagyon kevés pénzből gazdálkodik. Az elmúlt négy évben 200 milliárd forinttal csökkent a rendelkezésre álló pénz.

- A Fidesz oldaláról hallani, hogy éppen a fővárosiak érdekei ellen való lenne, ha egy ellenzéki főpolgármester kerülne Budapest élére. Mert akkor a kormány nem adna forrást, törvényekkel csorbítaná a városvezetés lehetőségeit.

- Én ezt fordítva látom. Mert éppen Budapest a legjobb példája annak, hogy az egyszínű városvezetés és kormány nem feltétlenül jelent előnyt. Tarlós asszisztálásával a főváros elveszített mintegy 600 milliárd forintnyi vagyont: a Hajógyári-szigettől az iskolákig, közszolgáltató cégeken át az egészségügyig. Beszélik azt is, ezek persze csak amolyan városi legendák, hogy a Fidesz Tarlós indulási feltételeként azt szabta, állami tulajdonba adja a Fővárosi Vízműveket is az önkormányzati választások után. Ami tehát itt történik, az valójában a város autonómiájának, önrendelkezési, gazdálkodási képességének szisztematikus felszámolása. Ez a városvezetés számára kifejezetten veszélyes út. Mert hiszen hiába a kormány irányítja az iskolákat, az egészségügyi ellátást, vagy a közszolgáltatókat, minden hibát, ami történik, a város polgárai a város vezetésén kérik számon. Régi fideszes gyakorlat a vidék és a főváros szembeállítása is. Az a helyzet, hogy mégiscsak az ország egyötöde az ebben a városban lakik. A nemzeti jövedelemnek közel fele ebben a városban jön létre. Másfelől ennek a városnak nemcsak az itt lakó kétmillió embert kell ellátnia, hanem az ide érkező milliónyi turistát és az agglomerációból érkezőket is, az év minden napján. Tehát nincs veszítenivalója a budapestieknek, ha a fideszes Tarlós helyett egy ellenzéki főpolgármestert választanak meg. Nem lesz rosszabb ettől.

- Amennyiben kihívják, vállalja a hideg vizes próbát? Hisz' a főpolgármester-jelöltek az interneten selfie-kkel, önmagukról készített kis történetekkel is vívják a csatát.

- Biztos, hogy az egészségmegőrzésnek és a jótékonyságnak ez is egy módja, de nem az én stílusom. Azt gondolom, hogy nagyon sokféleképpen támogathat az ember társadalmilag hasznos célokat és én számos más módon meg is teszem ezt. Nem fogok jeges vizes, vödrös videót csinálni. Azt mondjuk, hogy az MLP főpolgármester-jelöltje egy komoly ellenzéki, aki egy világos értékrend mellett folytatja kampányát. Ez olyan értékrend, amivel minden nehézség nélkül azonosulni is lehet.

- Mint volt jegybanki alelnök mit szól a Magyar Nemzeti Bank ingatlanvásárlásaihoz és a közgazdászképzés megújítására szánt kétszázmilliárd forint adományozásához?

- Nehéz erről higgadtan nyilatkozni, akár főpolgármester-jelöltként, akár egészen közönséges magyar adófizetőként. Matolcsy György és vezetőtársai úgy használják a jegybank pénzét, mintha az ő magánkasszájuk lenne, holott amivel gazdálkodnak, amiből kastélyszállót, irodaházat vesznek, az közpénz. Az Eiffel-irodaház abból a szempontból pedig egészen kirívó pofátlanság. Ha befektetési céllal vásárolta a jegybank azért, hogy bérbe adja, akkor még az a kérdés is felvethető, hogy ez nincs összhangban az MNB jegybanktörvényben foglalt feladataival. A jegybanknak nem dolga, hogy jövőre nézve értéknövekedő ingatlanvásárlásokat tegyen. Ha pedig saját hasznosításra vásárolta az ingatlant, ami ugye a másik érv, akkor pedig azt szeretném adófizető polgárként szerényen megkérdezni, és nyugodtan tartson demagógnak, ezt szívesen vállalom, hogy amikor Magyarországon 3,3 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, akkor mivel magyarázhatja Matolcsy, hogy az ország létező legdrágább ingatlanába helyezi el az MNB dolgozóit. És akkor a kastélyszállóról még nem is beszéltünk. Amit nem a dolgozóknak vásárolt, mert nem a sofőrök, a kézbesítők és az alelőadók fognak odajárni az elnöki lakosztályokba és pancsolni a medencében, hanem a jegybank vezető urai. A végtelen cinizmus, amivel ezt az egész ügyet kezeli a jegybank a társadalmi felelősségvállalásra hivatkozva, valami egészen penetráns és elképesztő.

- Önnek nem hiányzik a kormánypárt reagálása?

- Az is aggasztó, hogy eddig ebben az ügyben sem a Fidesz, sem Varga Mihály gazdasági miniszter nem szólalt meg, holott neki, mint a tulajdonosi jogok gyakorlójának ezzel egészen biztosan lenne dolga. Nem véletlen az sem, hogy ezeket az ügyleteteket éppen akkor csinálják, amikor a jegybanknak nincs felügyelő bizottsága. Azt gondolom, hogy a parlament költségvetési bizottságát haladéktalanul össze kell hívni. A jegybanktörvény szerint az MNB elnöke beszámolásra kötelezett, tőle rendkívüli tájékoztatást is lehet kérni, vagyis a bizottságnak személyes megjelenésre kell kötelezni Matolcsy Györgyöt, hogy magyarázza el, tisztázatlan tulajdoni hátterű befektető társaságtól miért vásárolja meg az ország legdrágább irodaházát. Tegye nyilvánossá azokat az értékbecsléseket, amelyek alapján az árat meghatározták, mert még az a gyanú is fölmerül, hogy esetleg túlárazták az ingatlant. El kell tudni számolni a parlament előtt az adófizetők pénzével.

- A devizahiteles kérdéseket a Liberálisok szociális ügyként kezelnék. A kormány ehelyett a bankokkal pereskedik, és sok pénzt remél vissza a pénzintézetektől. Ön mit vár a perektől?

- A Kúria tavalyi ítélete vagy tavaly év végi jogegységi döntése még némi bizakodásra adott okot, legalább egy kérdésben. Világosan kimondta, hogy ezek devizában fennálló tartozások és nem forinthitelek. A Liberálisok az elejétől kezdve azt mondják, hogy ezt az ügyet szociális kérdésként kell kezelni, mert embereknek a lakhatása van veszélyben. Ehhez képest a Fidesz soha nem így kezelte. Megpróbálta magától eltolni ezt az egész problémát, jogi kérdést csinált belőle, rátolta a bíróságokra. A Kúria idén tavaszi jogegységi döntését súlyosan hibásnak tartom. Ennek a következményei a jelenlegi perek, amelyek látszólagos jogorvoslati lehetőséget adnak csak a bankoknak, valóságosat nemigen. Nemcsak a statáriális eljárási rend miatt, hanem a Kúria jogegységi döntése nyomán született törvény teljesíthetetlen feltételei miatt is. Eleve lehetett tudni, hogy ezek teljesíthetetlenek. Megint azt kellene itt megérteni, hogy lehet persze örülni annak, hogy a bankok most vissza fognak téríteni az adósoknak nem jelentéktelen összegeket, de ennek mindenki, nemcsak a devizahitelesek, hanem minden magyar választópolgár meg fogja fizetni az árát és kárvallottja lesz közép- és hosszútávon. Csak ezt most még közvetlenül nem érzékelik az emberek.