V. T. R.;

Pintér Attila;Magyarország-Északírország;Eb-döntő;

2014-09-06 07:50:00

Okulni kellene a hibákból, ne legyen kapkodás

Holnap 18 órakor a Magyarország-Északírország, a Grúzia-Írország, valamint a Dánia-Örményország találkozóval kezdetét veszi a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság selejtezősorozata. A franciaországi kontinenstorna lesz az első, amelyen 24 együttes vehet részt. A honi futballvezérkar a létszámemeléssel esélyt látott arra, hogy a magyar válogatott 1986 után végre ismét ott legyen egy világeseményen.

A magyar válogatott Európába szeretne eljutni. Olyan játékosokkal, akikről vagy lemondott Európa, vagy akiknek esélye sem volt ott futballozni. Mindössze két magyar labdarúgó akad a kontinens öt legerősebb bajnokságában. Stieber Zoltán a Hamburgban, Szalai Ádám a Hoffenheimben. Pintér Attila szövetségi kapitány kiválasztottjai túlnyomórészt a magyar bajnokságban játszadoznak. A nemzetközi klubsorozatokban mutatott produktum kiváló támpontot ad, hogy elhelyezzük a világban az NB I-et. Semmilyen jellemzőjében nem üti meg még a középszerűséget sem.

A Csányi Sándor vezette MLSZ mégis úgy látta, hogy azonnali eredményeket kell felmutatnia. Nyilván ezt várta el a szövetségtől a regnáló politikai rezsim is, amely soha nem látott mértékű támogatást biztosít a sportágnak. Stadionok és utánpótlás-nevelő intézmények épülnek, pályaépítési program zajlik, adókedvezményeket vezettek be. Miközben az ország jelentős része szerint az erre fordított horribilis összeget indokoltabb volna másutt felhasználni. Az ellentmondásból eredő feszültséget elsődlegesen eredményekkel lehetne csillapítani. Ha kijutna a válogatott egy világeseményre, az olyan katartikus élményt jelentene az egész ország számára, ami jóval túllép azon a problémán, hogy kellett-e ennyi milliárdot a labdarúgásba invesztálni...

A 2016-os franciaországi Eb egyszersmind lesz első és utolsó a maga nemében. Ezzel a tornával lezárul az az időszak, amikor a seregszemlét egy-egy ország bonyolítja le. A rendezéssel járó megnövekedett kiadások rettentően behatárolták, kik lehetnek házigazdák, ezért az UEFA úgy döntött, 2020-tól különböző országok nagyvárosai nyerhetik el a mérkőzések megrendezésének jogát (Budapest a megújuló Puskás Ferenc Stadionnal pályázott).  A két év múlva esedékes viadalon először szerepelhet - az eddig 16 helyett - 24 válogatott. A lebonyolítás ugyanaz lesz, mint az 1982 és 1994 közötti világbajnokságokon. A hat négyes csoport első két helyezettje mellett a négy legjobb csoportharmadik továbbjut a nyolcaddöntőbe.

A létszámemeléssel több válogatott előtt nyílhat meg az út: amíg a lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-re csupán a kilenc csoportelső váltotta meg helyét egyenes ágon, a csoportmásodikok pedig pótselejtezőt vívtak egymással, addig a most rajtoló kvalifikációban az első kettő ott lehet majd az Eb-n, s ki-ki meccs pedig a harmadikként végzettek vár majd.

Amikor Egervári Sándor a vb-selejtező hajrájában a hollandoktól elszenvedett 8-1-es megaláztatás után lemondott, az MLSZ-vezetés külföldi tréner szerződtetését pedzegette. Mégis Pintér Attilára esett a választás. Az akkoriban a Győrt dirigáló szakember ugyanis a megkörnyékezett edzők közül egyedüliként vállalta, hogy kivezeti a csapatot az Eb-re. Úgy vélte, összefogással ez sikerülhet.

MTI Fotó: Illyés Tibor

Az összefogásból kifelejtette Szalai Ádámot, s egyúttal megfeledkezett arról, hogy a honi futball jelen állapotai nem teszik lehetővé a sikeres szereplést. Az MLSZ futballfejlesztési stratégiája rövid távon nem hatékony, még csak most zajlik a problémák kiküszöbölése. Az akadémiai rendszert átvilágító belga Double Pass nevű cég mostanában mutat rá a problémákra, most tanuljuk, hogyan kell a tehetségekből valódi, a kor követelményeinek megfelelő tudású fiatal futballistákat nevelni. Pintér, még ha olyan szaktudása volna, mint mondjuk Alex Fergusonnak, akkor se érhetne el számottevő eredményt a jelenlegi garnitúrával, a magyar futball mostani infrastrukturális hátterével. Legföljebb oltári szerencsével…

Az, hogy ilyen körülmények között a szövetségi kapitány és az első számú magyar futballista nem ápol túl jó (semmilyen) viszonyt egymással, marginális kérdés. Egy edző, aki azt vállalta, hogy kijuttatja csapatát az Eb-re, hívjon meg keretébe egy olyan játékost, aki szerint már kvalifikáció előtt bukásra vagyunk ítélve? „Itt 20 éve minden egyes selejtezőnek úgy vágunk neki, hogy azzal hülyítjük az embereket, most majd sikerül” – nyilatkozta Szalai tavaly októberben. A válogatottat egymaga Szalai sem tudja Európa élmezőnyébe emelni. Ettől függetlenül a kritikákon nem megsértődni kell (pláne, ha jogos), hanem figyelni azokra, okulni azokból.

Akár sikerülne kijutni Franciaországba, akár nem, a magyar futball legfontosabb célja az kell legyen, hogy hosszú távon fejlődőképes legyen. Ezen a gőg, a sértődés a legkevésbé sem segít.