Széteshet a palesztin egységkormány

Az Erős Szikla gázai hadművelet során tönkrement gázai infrastruktúra helyreállítására, a háború pusztításainak ideiglenes enyhítésére kért 47 millió dollár segélyt az Arab Liga tagállamaitól az ENSZ palesztin menekültek segélyezéséért felelős szervezete, az UNRWA.

Ez az összeg csak a tél közeledte miatt sürgető legfontosabb javításokat fedezné a Gázai övezetben. Az övezet újjáépítéséről tárgyalások folynak Izrael és a gázai hatóság között, ám az egyezkedések, a beszállítások feltételeiről való megállapodás elhúzódhat, addig is több intézmény működésképtelen marad és több száz, hontalanná vált család lakhatása is megoldatlan, emlékeztetett az UNRWA.

Pierre Krahenbrüll főbiztos köszönetét fejezte ki azon arab államoknak, amelyek eddig anyagi segélyekkel járultak hozzá az UNRWA munkájához, de hangsúlyozta, hogy az eddigi juttatások alig érik el az ígért összeg (az UNRWA költségvetésének 7,8 százaléka) felét.

Mahmúd Abbász palesztin elnök eközben kilátásba helyezte a júniusban létrehozott palesztin egységkormány feloszlatását, a Hamásszal kötött együttműködés felbontását, amennyiben a Gázát uraló radikálisok továbbra is megakadályozzák, hogy a palesztin nemzeti egységkormány ténylegesen kiterjessze fennhatóságát az övezetre.

A palesztin elnök szerint pillanatnyilag Gázát egy párhuzamos kormány irányítja, amelynek 27 tagja van, fegyvereik, saját forrásaik és biztonsági erőik vannak. A Wafa palesztin hírügynökség által ismertetett közleményben Abbász leszögezte, hogy ezt a helyzetet a továbbiakban Ramalláh nem fogadja el.

Az izraeli külügyminisztérium vasárnap bejelentette, szívesen látná, ha a Gázai övezet újjáépítését egy nemzetközi békefenntartó alakulat felügyelné, amelynek mandátuma részét képezné a Hamász és egyéb terrorista csoportok újrafegyverkezésének megakadályozása is.

Szerző
Frissítve: 2014.09.08. 23:15

Véres világot teremtene az Iszlám Állam

Bővül a NATO-csúcstalálkozón körvonalazódott nemzetközi összefogás az Iszlám Állam (IS) jelentette terrorfenyegetettség ellen. Az Arab Liga, elnöke, Nabil al-Arabi bejelentette, a a liga hét végi ülésén a tagországok között megállapodás született az Irak és Szíria egy részét megszállva tartó szélsőséges szunnita szervezet elleni fellépésről, a szükséges politikai, katonai, ideológiai és biztonsági intézkedések meghozataláról.  

Washingnton nemzetközi összefogást kezdeményezett a terrorcsoport visszaszorítása érdekében, az alakuló alkalmi koalícióban eddig az Egyesült Államok mellett Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Kanada, Ausztrália, Törökország, Olaszország, Lengyelország és Dánia jelezte részvételét.

A szövetség célja az, hogy katonai támogatást nyújtsanak az iraki kormány illetve a kurd autonómia hadseregének, megakadályozzák a külföldi harcosok beszivárgását Irakba, és enyhítsék a területen kialakult humanitárius válságot.

A France Presse hírügynökség tudósítása szerint az Arab Liga által elfogadott dokumentum nem tesz konkrét említést arról, hogy intézkedéseiket összehangolják a nyugati alkalmi koalíció lépéseivel. Tegnap Genfben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ülésén kiemelt pontként ugyancsak a mélyülő iraki-szíriai válság és az IS problémája szerepelt.

A tanács új emberjogi főképviselője, a jordán Zeid Raad al-Huszein, aki szeptember elsején váltotta e tisztségben Navi Pillayt, arra hívta fel a figyelmet, hogy véres világot próbál megteremteni a szunnita szélsőséges szervezet, bármely, az Iszlám Állam által irányított ország "durva, gonosz, gyilkos hely" lenne, a nemzetközi közösségnek pedig meg kell védenie e terrorcsoporttól elsősorban a nőket és a kisebbségeket, mivel mindenekelőtt számukra jelent azonnali veszélyt.

A jordán diplomata arra is felhívta a figyelmet, hogy Irak és Szíria "mindinkább közös konfliktust" jelent. Az IS elleni nyugati összefogás egyelőre nem kíván Bassar el-Aszad szíriai elnök hadseregével együttműködni a terrorcsoport elleni harcban.

Az iraki kurdok felfegyverzését nem mindenki tartja jó ötletnek. Törökország attól tart, hogy a nyugati országok által az iraki hadseregnek és az iraki kurdoknak szállított vagy szállítandó fegyverek végül a törökországi kurd lázadókhoz jutnak - közölte tegnap a török külügyminiszter.

Egy tegnap Londonban közzétett jelentés, a "Conflict Armament Research" pedig azt emelte ki, hogy az Iszlám Állam amerikai fegyverekkel harcol, olyanokkal, amelyeket az iraki hadsregnek illetve Aszad szír elnök mérsékelt ellenzékének juttatott a washingtoni kormányzat.

Szerző

Francois Hollande védőpajzs mögött

Publikálás dátuma
2014.09.09. 07:32
Valerie Trierweiler, a volt francia First Lady rajongói körében FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/KRISTY SPAROW
Hazaüzent a newporti NATO csúcsértekezletről Francois Hollande francia államfő. A friss közvélemény kutatások után megrohanták a párizsi lapok tudósítói. A népszerűsége a mélybe szállt, (mindössze 13 százalék, a legalacsonyabb az Ötödik Köztársaság fönnállása óta), megkérdezték tehát, szándékában áll-e lemondani? Szó sincs róla, mondta, az alkotmány ötéves fölhatalmazást ad neki, azt mindenképpen kitölti.

Meg is rótta a faggatóit. Európa egyik vezető hatalmát képviseli, itt a téma az ukrajnai és iraki háborús kockázat, majd Párizsban, szeptember 18-án tart sajtóértekezletet, ott részletesen felel egykori partnerének botránykönyvére. Egy mondatra azonban csak kitért, a kötet egyik kulcskérdésére.

A volt élettárs azt állította, hogy egy magánbeszélgetésben elmesélte az elnöknek sanyarú gyermekkorát, ifjúságát, családja nélkülözését. A reagálás, a politikailag gyilkos szándékú elbeszélés szerint állítólag az volt, hogy "a fogatlanok sorsa közömbösen hagyja őt". Hollande az inkriminált mondatot a legkategorikusabban cáfolta, kijelentette, baloldali, szocialista közszereplőként mindig életcélja volt, máig is változatlanul, "a társadalom alján lévők fölemelése".

A mértékadó lapok azonban nem osztják ezt a derűsnek szánt megjegyzést. A mérsékelt jobboldal vezérorgánuma, a Le Figaro valójában gúnyolódik a Trierweiler-dolgozaton. Egyik vezércikkének címében mégis azt írta: "Dráma és bohózat". A cikk megállapította, hogy miközben ég a ház, a szórakozott tekintetek másfelé kalandoznak.

A francia gazdaság romokban hever, de a figyelem tárgya olyan történet, amely idilli szakaszában talán fényezett papírt igényelt volna, mára azonban ez a papír, (a volt élettárs könyve) gyűrötté vált. Magánélet, közélet, képmutatás mindenütt. Egekbe szökő adósság, tömeges munkanélküliség, és eközben az angyalok neméről vitáznak.

Az egyébként, ha kormánypártinak nem is, de baloldali rokonszenvűnek ismert Le Monde sem derűlátóbb. Az ő vezércikke azt hirdette a címében, hogy "Széthullott törvényesség", és fölsorolta, hármas válság: gazdasági, erkölcsi, politikai. Hollande az írás szerint köszönetet mondhat de Gaulle tábornoknak, mert olyan intézményrendszert hagyott a követőire, amely megkíméli őt is az erőszakos változásoktól.

Az Élysée erődítményben biztonságban érezheti magát, eszközei vannak a védekezésre. Az államfői mandátum idejére, ha a parlamenti többség fegyelmezett, nem kell föloszlatnia a törvényhozást, nem kell rendkívüli választásokat kiírnia, 2017-ig védőpajzs mögé rejtőzhet.

És hivatkozik a vezércikk Bill Clinton példájára, aki több ügyben is vereséget szenvedett, kis híján le kellett mondania, poklokra szállt, de második elnöki periódusának a vége előtt, hála gazdasági eredményeinek, megéljenezték. Utalás arra, hogy Hollande a minap "csodálatosnak" vélt új gazdasági minisztert nevezett ki, akinek elvben csaknem három éve lehet bizonyítania varázslatosnak hitt hírnevét.

A valóság azonban ennél sokkal kacifántosabb. Ugyancsak a Le Monde eredeti módon meginterjúvolta Thomas Wiedert, politikai rovatvezetőjét, fejtené ki, milyen szarvashibákat követett el a szocialista államfő, amiért a köztudatban ilyen mélyre szállt. Wieder arra emlékeztetett, hogy Hollande már megválasztásakor sem valami magasról indult, az utána következő két kezdő esztendő pedig még saját választóinak a körében is növekvő csalódásokat hozott.

Tehetetlennek tartották, a sorozatos kudarcok tekintélyhiányról tanúskodtak. A szocialisták Mitterrand távozását követően tíz évet töltöttek el ellenzékben, ezalatt azonban szinte semmit sem produkáltak. Ilyen közelmúlt után az államfőt az a sötét jövő fenyegetheti, hogy 2017-ben nem választják újjá.

Ennek ellenére Wieder is azon a véleményen van, hogy mégis van valami esély a megúszásra. Többoldalú nyomás nehezedik Hollande-ra, hogy nyomban oszlassa föl a nemzetgyűlést, írjon ki eleve öngyilkosnak vélt új választásokat, de jelenlegi parlamenti többsége nem szükségszerűen szorítja erre.

Egyes szocialista képviselők úgy érzik, ha foggal-körömmel állnának ki az Élysée mellett, választóik cserbenhagynák őket, a minap véget ért nyári egyetemen nyílt zendülést is vártak. Duzzogás csakugyan volt, de a látványos szakítás elmaradt. éppen mert összeomlás járhatna a nyomában.

Az elemzések tehát ellentmondók, néhány napja azonban új veszedelmesnek látszó tényező jelentkezett. A mérsékelt jobboldal maga sincs abban a helyzetben, hogy valami rózsás jövőt képzeljen el magának. Igaz, Sarkozy, híveit vigasztalja, hogy 2017-ben ismét elnökjelöltjük lehet, ámde legújabban minden eddiginél nagyobb veszély leselkedhet rá.

Az ügyészségnek korábbi föltételezett visszaéléseiről állítólag olyan erős bizonyítékok vannak a birtokában, amelyek per esetén, akár többesztendős elzárással is fenyegethetik. Ez a kulturáltabb jobboldaliaknak akár kapóra is jöhetne, de eddig még ők sem találták meg esélyes jelöltjeiket. És ekkor csapott le a villám. Marine Le Pen szélsőjobboldali Nemzeti Frontjának élén vérszemet kapott, új és új elképzelésekkel áll elő.

Például azzal, hogy kész társbérletre lépni Francois Hollande-dal is, a 2017-es elnökválasztásokig elfogadná tőle a miniszterelnökséget. Hihetnék jó tréfának is, a valóság azonban fenyegetőbb. Egészen friss fölmérések ugyanis azt mutatják, ha azonnal tartanának elnökválasztást, Marine az első fordulóban az élen futhatna be.

Ez nem szükségszerűen jelentené végső győzelmét is, mert elhárítására alkalmat adhat védekező koalíciók megteremtése, de jelzi, hogy a Trierweiler-könyv megjelenése milyen mozzanatokat is hozott magával. És ez a maga nemében önmagában is Hollande komoly felelősségére utal. Nem annyira a magánéletében.

Szerző