Alighogy bemegyünk a még fiatalnak számító Almárium Bisztró Gasztro Art-ba, egy fölöttébb kedves és beszédes pincérnő, később kiderül, hogy Zwick Nórának hívják, azonnal szóval tart minket. Nem tudja, hogy újságírók vagyunk, de máris mesél az étteremről, az ételekről, pedig még le sem ültünk. És aztán egy ideig állva diskurálunk, mire letelepszünk. Kifogunk egy olyan estét, amikor nem fázunk a belső teraszon, ami meglehetősen mutatós. Kicsit romkocsmás, de annál azért sokkal jobban helyrepofozták. Körülöttünk műtermek, festők dolgoznak bennük, és egy tűzfalra is rálátunk, meg egy hatalmas, égnek meredő kéményre, ez így együtt elég érdekes miliő. Az első szinten kiállító-terem is van. A belső tér minden fakszni nélküli, egyszerű, csupasz asztalok, székek, különböző dekorációval feldobott falak, ez a tér leginkább közös együttlétre, nem intim elkülönülésre szolgál, hiszen koncerteket is rendeznek itt.
Meg vagyok győződve arról, hogy ma is lesz koncert, hiszen a honlapon az áll, hogy szerdától szombatig esténként lehet rá számítani. De aztán az egyik tulajdonostól, Solti Andrástól - a társa Rácz Gábor -, megtudom, hogy igen ingadozó volt ezek látogatása, előfordult, hogy alig lehetett beférni, és az is, hogy mindössze ketten érdeklődtek, ezért úgy döntöttek, hogy hetente, vagy kéthetente csak egy-egy koncertet rendeznek, azokat viszont neves előadókkal. Jó-jó mondom, de akkor miért nem ez van fent a honlapon, és miért a múlt heti étlap, amiről ki is néztem valamit, de már nincs. Azt válaszolja, hogy ezt a részét a munkájuknak még rendbe kell tenniük. Eddig leginkább a hely megteremtésére koncentráltak. Máshol már működött Almárium Bisztró, de az csak étterem volt, itt meg a gasztronómiai élvezeteket kultúrával lehet ötvözni. Gábor szólt, hogy milyen helyet akar nyitni, és András pedig lelkesedett, mert az a mirelit tésztaüzem, amit Zalaegerszegen működtet, pénzkeresetnek jó, de a fantáziáját nem különösebben mozgatja meg, nem lelkesedésének tárgya. Az Almárium viszont a szíve csücske. Kislánya panaszolja is neki, hogy szerinte fontosabb, mint a családja. Ami persze nem igaz, de tény, hogy sok időt igényel.
A vendéglőben igen jó az ár-érték arány. Vacsoránál az első fogás 900 forint, a második 2450, a harmadik ugyancsak 900. Ha valaki három fogást kér, azt kedvezményesen, 3600 forintért megkaphatja, ebédnél pedig ennek a feléért. Molnár Tamás séf arra törekszik, hogy maximálisan frissek, jó minőségűek legyenek az alapanyagok, az adagok pedig se nem abnormálisan kicsik, se nem abnormálisan nagyok. Régi, elfelejtett ételeket is vissza akar hozni a köztudatba, miközben kedvvel kísérletezik is. Zömében élő fűszernövényekkel dolgozik, alig használ szárítottat. Nem csicsázza túl az ételeket, de azt fontosnak tartja, hogy ránézésre is ínycsiklandozóak legyenek, sokat ad a tálalásra. Hetente változtatja az étlapot, és e mellé jön még a séf ajánlata, ami ritkábban változik. Mindig van valamilyen burger, ezúttal puha csülök tanyázik benne, meg cheddar sajt. Lényeges, hogy maga a zsemle is nagyon finom, hiszen a séfnek cukrász végzettsége ugyancsak van, így házikenyér is naponta készül. A tartalmas bivalygulyás nem olyan zsírosan laktatós, mint a csárdákban, de azért diétásnak se nevezném. A mandulás gomolya-körte saláta viszont fenségesen könnyed. A sűrű, citromos jércelevest még zúza dúsítja. A szép rózsaszínűre sütött kacsamellhez meglehetősen különleges köret a borókás-hagymás bukta. A harcsa barnavajas citromhabbal és lágy, parajos rizottóval, abszolút meggyőző.
Amikor már kicsit lankadnánk, a fiatal pincérnő azzal buzdít bennünket, hogy mindent érdemes megkóstolni. Ilyen a szürke marha steak is, merik véresre sütni, ami azt jelzi, hogy megfelelő minőségű a hús. Konyakos kacsamáj és az étlap szerint szalmaburgonya dukál hozzá, ez a valóságban ropogós krumpli chips. Mind a négy nyalánkságba belekóstolunk. A legklasszikusabb a zöldalmás pite, olyan, ahogy a nagymamánk készítette. Áfonyás-marcipán fagylalt teszi azért mégis másmilyenné. A meggyes-narancsos piskóta, a túrós-szőlős metélt, a ricottás mandulacsók nem a hagyományos formában, hanem a mostanában divatos, és fölöttébb gusztusos, poharas tálalásban jelenik meg.
Az Almárium igazán lakályos hely, abszolút kedvelhető konyhával.
Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.