Mire jó a rosszhiszem?

A Nemzeti Választási Bizottság az Együtt-Korszakváltók Pártja képviseletében eljáró Szigetvári Viktor társelnök fellebbezése nyomán másodfokon is kegyetlen határozatot hozott - ami fájdalmas a demokratikus baloldal számára. Tudniillik az történt, hogy nevezett megtámadta Magyar György ügyvéd, független főpolgármester-jelölt nyilvántartásba vételét. Szigetvári szerint az ajánlók aláírásának sajátkezűsége megkérdőjelezhető. Pontosabban: Szigetvári vélelme szerint nem a választópolgártól származó aláírással rendelkező ajánlásokat is érvényesnek fogadott el az elsőfokú választási bizottság, így a jelölt nem rendelkezhetett a megkövetelt számú érvényes ajánlással.

Szerény véleményem szerint ez meglehetősen kisstílű, ne mondjam, otrombán pitiáner érvelés. Tudniillik az Együtt, az MSZP, a Fidesz, de még az ismeretlen függetlenek íveit sem kötötték aláírási címpéldány meglétéhez. Ez nem csupán képtelenség lett volna, de példátlan, és jogszerűtlen is - 25 év óta senki nem követelt ilyesmit. (Hogy történhettek-e ilyesfajta visszaélések bármely oldalon? A beadványozó egyik kedvencének szavaival élve: "mi az, hogy, nagyon is!")

Értem én, hogy az Együttnek - vagy csak személyesen Szigetvárinak - is piszkálja a csőrét, hogy Magyar doktor fellép(het)ett a nem épp jobbos választási palettára. Ráadásul a "Budapestnek ügyvédre van szüksége" - szlogen még mindig jobb, mint a többi (zömmel nem is létező) választási jelmondat.

Az mindenesetre politikai és szakmai homálylátásról tesz tanúságot, hogy épp egy ügyvédet vádol - alig burkoltan - bűnnel. Felteszem, és Magyar aligha szorulhat az én fogadatlan prókátorságomra, a doktor nem megélhetési jellegű jelölt.
De bánom én, hihet bárki, amit akar. A pofon az, amit nehéz (képzavar!) lenyelni. A tockos, a koki, a saller, amit az NVB osztott ki az épp a közös főpolgármester-jelöltet állító szervezet egyik, hitelességre oly kényes vezetőjének, nos az a fájdalmas. Mert jogos! (Mennyivel könnyebb méltatlan támadások, hazugságok ellen védekezni…!) A döntésből ugyanis kiolvasható - és ez hasogat -, hogy a beadvány semmiféle bizonyítékot nem tartalmazott, pusztán rosszindulatú gyanút. Márpedig - és ezt a kampányembereknek tudniuk kell! - a bizonyítási teher a panaszost terheli, anélkül vízgereblyézés az egész.

Ráadásul a Kúria hasonló esetben korábban már rögzítette: csak az a joggyakorlás élvez törvényi védelmet és elismerést, amelyben annak valódi tartalma is felismerhető. Magyarul: ez itt, és most rosszhiszemű joggyakorlást jelent. Még magyarabbul: ne szórakozzunk már az igazságszolgáltatással, puszta féltékeny sértődöttségből - együttműködés helyett például!
Mert ez az út a szakadékba vezet. És így lesz egyre rövidebb...