Kevesebb játék, több depressziós, narcisztikus gyermek

Az emlősállatok kölykei gyermekkorukat önfeledt játékkal töltik. Így készülnek fel a felnőttkorra. Tanulják, hogyan kell küzdeni, hogyan kell összedolgozni, és a játékon keresztül tanulják a türelmet. Évezredeken át így volt ez az ember gyermekével is. Mára azonban mindez gyökeresen megváltozott. A gyermekek játékidejét az aggódó szülők és politikusok útmutatását igénylő pedagógusok strukturálják – persze csupa jó szándékból.

Mi a következménye mindennek? Peter Gray kutatása alapján, ahogy csökken az önálló játékra fordított idő, úgy nő a depressziósok, a figyelem betegségben szenvedők és a narcisztikus gyermekek száma. Egyre több gyermek úgy véli, nem ő irányítja a sorsát, hanem azt kell tennie, amit mondanak neki. (Persze mindez csak a hanyatló USA-ra igaz, teszem hozzá rosszmájúan!)

Peter Grey szerint nem több, hanem jobb és kevesebb iskolára lenne szükségünk ahhoz, hogy újból vidámak és életteliek legyenek a gyermekeink! Ha jobb közösségeink lennének, akkor el mernénk engedni gyermekeinket a szomszédba és nekünk is könnyebb lenne.
Most abba kell hagynom az írást, mert ellenőriznem kell, hogy a gyermekem hol tart a Kőszívű ember fiaival...