A jelek szerint későn ébredt a londoni politikai elit: sem a kormányzó toryk, sem a liberális demokraták, sem az ellenzéki Munkáspárt nem számolt azzal, hogy elképzelhető, a skótok ezúttal tényleg "komolyan gondolják", s többségük igennel válaszol a nagy kérdésre: "Független állam legyen-e Skócia?"
A nagy brit pártok vezetői csak az elmúlt egy-két hétben - az "igen" lendületét jelző közvéleménykutatási adatok láttán - fújtak riadót, s zarándokoltak el sorjában az elszakadni vágyó északi országrészbe. Jó ideig a kampányolás oroszlánrészét a "Better together" (Jobb együtt) alkalmi koalícióra hagyták.
A két tévévitában a "Jobb együtt" kampányt irányító volt munkáspárti pénzügyminiszter, Alistair Darling állt ki David Cameron helyett, a brit kormányfő nyilván attól tartott, túlértékeli a referendum jelentőségét, ha személyesen küzd meg Alex Salmonddal, a skót első miniszterrel.
A Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője viszont nagyon is komolyan vette feladatát, s a második tévévitában szenvedélyes, a tényeken néhol felülemelkedő érveivel sikerült is meggyőznie a nézők többségét arról, hogy életképes államalakulat lehet a különváló tartomány.
Salmond elszántsága valóban töretlen: kedden visszakézből utasította el a három nagy brit párt vezetőjének közös levelét, amelyben a helyi kormányzati jogosítványok kiszélesítését helyezték kilátásba Edinburgh-nak, ha Skócia a "család" tagja marad. A skót első miniszter szerint csak az elszakadás teremtheti meg az országrész "valódi önállóságát".
A kilátások az utolsó percig bizonytalanok, noha a friss felmérések szerint 52-48 az állás a kiválást ellenzők javára, ha a bizonytalanokat nem veszik tekintetbe. A választásra jogosultak 8-14 százaléka ugyanakkor még mindig nem döntött. Skócia több mint 300 éve lett az
Egyesült Királyság része, s a hosszú együttélés során összefonódott szálak széttépése jóval nagyobb sokkot okozhat, mint a népszavazás kitervelői elképzelni tudnák.
Alex Salmond azt tervezi, hogy - ha győznek az igenek - legkésőbb 2016 márciusában kikiálthatják Skócia függetlenségét. Rendkívül kétséges azonban, hogy másfél év elegendő lehet-e a szétválással keletkező millió kisebb-nagyobb probléma tisztázására. Bár alkotmányjogászok szerint ez egy reális hosszúságú átmeneti időszak, a pesszimista becslések alapján még három év is kevés lehet a problémák megoldására.
A legkisebb gondot az okozza, mi lesz a koronával. Az elszakadást pártolók szerint az ausztrál, kanadai és új-zélandi példa alapján járnának el, vagyis II. Erzsébetet ismernék el továbbra is uralkodójuknak, igaz, a királynőnek a precedens alapján kormányzót kellene delegálnia Skóciába. Mivel azonban sok skót köztársaság-párti, nem kizárt, hogy mihamarabb új népszavazást írnának ki a monarchia jövőjéről.
Apadó olaj- és gázkincs
A skót helyi kormányzat egyébként már most is jelentős felhatalmazásokkal rendelkezik, még Tony Blair első hivatali idejében, a munkáspárti kormány szélesítette ki a tartomány önrendelkezését. Az úgynevezett devolúció eredményeit azonban keveslik Skóciában, különösképpen azt sérelmezik, hogy az Északi-tenger alatt rejtőző olaj- és gázmezők bevételeiből nem részesedtek kellő arányban.
Az Egyesült Királyság egybentartásának és Skócia elszakadásának hívei is világhírességeket vetettek be a kampányban. Ezt a menetet alighanem a kilépés ellenzői nyerték, több nagy nevet vonultattak fel. Több mint kétszázan írták alá a "nem" melletti nyílt levelet, köztük Sir Mick Jagger, Sir Paul McCartney, David Bowie, Dame Judi Dench, Helena Bonham-Carter, Sir David Attenborough, Stephen Hawking professzort. A nemrég felfedezett skót énekesnő, Susan Boyle is ellene van az elszakadásnak. A "nem" listájára még David Beckham is felíratkozott, a minapi Trafalgar-téri tüntetésen pedig az ír Bob Geldof is a brit egység mellett korteskedett.
A leghíresebb skót az elszakadás-párti kampány mellett az "örök" James Bond, Sir Sean Connery. Több más skót születésű színész, köztük Alan Cumming, Billy Connoly, Frankie Boyle is a függetlenséget támogatja, Gerald Butler sem lát problémát Skócia elszakadásában. Vivienne Westwood divattervező a manökenjeit is "yes" felirattal küldte a kifutóra. A szintén skót Annie Lennox ugyanakkor egyik oldalra sem volt hajlandó állni. "Nem vagyok sem jós, sem szerencsejátékos, s az én véleményem egyébként sem számít" - mondta az énekesnő.
Ha viszont elszakadnak, jegyezte meg a Wall Street Journal, Skóciáé maradna a skót whisky, a lazac, és a a skótok tradicionális étele, a haggis eladásából származó haszon mellett a gáz- és olajkincs skót parti vizekre eső kitermelésének busás jövedelme is.
Az önállósodó államnak erre nagy szüksége is lesz, míg ugyanis a brit költségvetés összbevételéből 1,8 százalékot tesz ki az északi-tengeri olajkincs kiaknázása, a skót nemzeti jövedelemnek 13 százalékát adná.
Mivel azonban a jóslatok szerint az olajkincs fogyatkozik, ez a jövedelemforrás egyszer csak elapadna - figyelmeztetnek józanabb megfigyelők Londonból.
Biztonsági kételyek
Cameron kormányfő egyik fő érve, hogy az Egyesült Királyság gondoskodik valamennyi állampolgárának jólétéről és biztonságáról. Az Alex Salmond-féle önállósági tervezet a brit katonai vezetők szerint nem veszi komolyan a biztonsági kérdéseket.
Alig 2,5 milliárd fontot szánnának a védelemre, 20 ezer fős védelmi erőt vettek tervbe, a hadseregnek 3500 hivatásos katonája és 1200 önkéntese lenne, négy fregattot és 16 Typhoon harci gépet tartanának meg. A tervek hallatán még a szintén skót volt NATO-főtitkár, Lord Robertson is kifakadt. "Veszélyes képzelgés úgy tenni, mintha ez biztosítaná Skócia védelmét" - nyilatkozta a Scotsman című lapnak.
15 volt tábornok és 11 második világháborús veterán pedig tegnap nyílt levélben figyelmeztetett: Skócia kiválása "felelőtlenül meggyengítené" az egész Egyesült Királyság védelmét. Salmond álma a nukleárisfegyver-mentes skót állam, ami azt jelenti, hogy Nagy-Britanniának át kellene költöztetni a jelenleg Skócia nyugati partjainál, a Clyde haditengerészeti bázison állomásozó Trident-flottát, emellett fel kellene számolni a brit nukleáris robbanófejek Coulportban lévő raktárait is.
Az atomtengeralattjárók számára új bázis kiépítése, valamint az atomtöltetek átköltöztetése hatalmas terhet róna a brit védelmi költségvetésre. Emellett a brit nukleáris erő távozása komoly veszteség lenne Skóciának is, legalább 8 ezer állás szűnne meg.
A függetlenségi vita egyik kulcskérdése, megtarthatnák-e a skótok a britek bálványozott valutáját, a fontot. Az "igen" kampány hívei szerint a önálló skót államot semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy továbbra is a fontot használják fizetőeszközként, akárcsak például Panama használja az amerikai dollárt.
- A skótok maguk hoznák a törvényeiket
- Erősödne a helyi demokrácia
- Több olajjövedelem jutna Skóciának
- Jobb egészségügyi ellátást biztosítanának
- Atomfegyvermentes lehetne Skócia
A brit kormány s a Bank of England hallani sem akar semmiféle vámunióról, Alex Salmond szerint a közös valuta megtartása ugyanakkor mindkét félnek érdeke. Ha mégsem jönne létre a vámunió, akkor is több lehetőség áll fenn: létrehozhatnának saját skót fizetőeszközt, felélesztve
valamely régi pénzüket, a ryalt vagy a groatot. De rákényszerülhetnek arra is, amire a britek nem hajlandók: új EU-belépőként előírhatják számukra a csatlakozást az eurózónához. Ám vélhetőleg mindegyik változat hátrányosabb lenne Skócia számára, mint a jelenlegi állapot.
Nincs külön út az EU-ba
- Csökkenne Skócia nemzetközi befolyása
- Bizonytalan az EU-, NATO-tagság
- Gyengülne a védelem
- Nem számíthatnak brit gazdasági támogatásra
- Le kellene mondaniuk a fontról
A skót függetlenség mellett kampányolók azt állítják, Skócia EU-tagságának semmi nem állhat az útjába, ez azonban nem teljesen felel meg a valóságnak. Az "igen" kampány szerint az új állam villámgyorsan kiharcolhatja mindazt a kiváltságot, amellyel az Egyesült Királyság rendelkezik: uniós
tagságot, ám az euró, illetve a schengeni kötelezettségek nélkül, tehát a briteknek eddig járó kivételekkel. Európai parlamenti források ugyanakkor a napokban világossá tették, hogy a gyorsított csatlakozásra csekély az esély. A legtöbb EU-tagállam hosszú felvételi folyamaton ment át, s meg kellett felelniük számos uniós szabályozásnak. A gond ott kezdődik, hogy legalább két tagállam - Spanyolország és Belgium - már előre jelezte, megvétózzák Skócia tagsági kérelmét.
Mindkét ország tart attól, hogy a skótok esetleges kiválása saját országuk elszakadni vágyó régióit (mindenekelőtt a novemberre máris hasonló önállósodási referendumot tervező Katalóniát) bátoríthatja. De még ha el is maradna a spanyol és a belga vétó, az EP akkor is közbelépne, s mivel Skócia "új belépőnek" minősülne, nem kapná meg automatikusan a britek által kiharcolt mentességeket.
Uniós források emlékeztetnek rá, hogy Spanyolország Koszovó elismerésére sem volt hajlandó. Ahogy Alex Salmondnak, feltehetőleg az Európai Uniónak sincs "B-terve", azaz nem fog kivételes bánásmódot ajánlani Skóciának. A referendum előtti támogatások alapján a maradás híveinek nincs miért aggódni. A választási bizottság a héten összesítette a 2013 decembere és 2014. szeptember 5. között befolyt adományokat.
A skóciai választási bizottság adatai szerint a "Nem" kampányt szervező Better Together szervezet számlájára jócskán több, 2,7 millió font adomány érkezett, míg az "Igen" kampány csak 1,8 millió fontból gazdálkodhatott, igaz, ők rengeteg helyi önkéntest tudtak mozgósítani, s így is jóval látványosabb kampányt vívtak. (A skót népszavazási törvény értelmében minden 7500 fontnál nagyobb adományt kötelesek voltak bejelenteni a kampányszervezetek.)
Bármiképp alakuljon is a csütörtöki referendum, egy biztos: Skócia elszakadása mélyreható következményekkel járna a brit belpolitikára is. Cameront alighanem rövid úton menesztené saját pártja, mivel félvállról vette az Egyesült Királyság szétesésének veszélyét. A brit kormányfő mindazonáltal arra intette a skótokat, csak azért ne szavazzanak az elszakadásra, hogy tőle megszabaduljanak.
Ha a nemek kerülnek többségbe, s Salmond veszítene, az ő posztja is meginogna, s a skót első miniszter a közeljövőben aligha írhatna ki újabb népszavazást.