"Fizetett ügynökök" - az ővéik és a mieink

Miközben Orbán Viktor külföldről fizetett ügynököknek nevezte Tusnádfürdőn a külföldi támogatást kapó magyarországi civil szervezeteket, hazánk a rendszerváltás óta következetesen anyagi támogatást nyújt határon túli magyar civil szervezeteknek. Külföldi ügynököknek minősülnek ők országaikban? Mit szólna Budapest ahhoz, ha hirtelen, az orbáni mintát követve, a szomszédos államok kormányzatai így viszonyulnának a határon túli magyar civil szervezetekhez? Magyar kormányzati szervek vegzálják a magyar civileket, közpénznek minősítve a külföldi támogatást, de mit szólna Budapest, ha például Bukarest román közpénznek tekintené a könnyített honosításban szerepet kapó Erdélyi Demokrácia Központoknak nyújtott magyar költségvetési támogatást?

A magyar miniszterelnök tusványosi beszéde már elhangzása pillanatában megdöbbentette a romániai magyar médiát, amely azonnal ráérzett annak visszásságára. A magyar állam ugyanis a rendszerváltás óta következetesen, minden kormányzat alatt, anyagi támogatásban részesítette a külhoni magyar civil szervezeteket, médiát, egyházakat és oktatási intézményeket. Mint ahogyan a szomszédos államok kormányai is segítették, és segítik is ily módon a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek intézményeit, szervezeteit. A magyar állami támogatások legnagyobb célcsoportja az erdélyi magyar közösség, s annak szervezetei, a legtöbb magyar költségvetési pénz erre a területre irányul, a "nemzet miniszterelnöke" mégis épp Romániában, Erdélyben mondta el elhíresült beszédét.

A második Orbán-kormány 13 milliárd forintra emelte a külhoni támogatási keretet, ami korábban 11 milliárd volt. Ebből mintegy ötmilliárd forint az első Orbán-kormány által meghozott kedvezmény-, ismertebb nevén státustörvény által előírt, így kötelezővé váló oktatási-nevelési támogatás, amelyet Szlovákia kivételével direkt a magyar iskolába járó gyerekek szülei kapnak, a fennmaradó rész viszont az orbáni logikát követve csupa külföldi ügynöknek számító szervezet között oszlik meg. Ezek a pénzek létfontosságúak a külhoni szervezetek számára, hiszen országuk költségvetési forrásaihoz alig, vagy egyáltalán nem férnek hozzá, mint ahogy a Norvég Alapból támogatott magyarországi civilek számára is sokszor ez az egyetlen forrás.

Bokros Lajos a Facebookon közzétett írásában találóan fogalmazott, s időben figyelmeztetett: "Orbán Viktor megint hátbadöfte a magyar nemzetet. Ha a civil szervezetek külföldről fizetett külföldi ügynökök, akkor az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar gazdasági-társadalmi-kulturális, netán egyházi szervezetek vajon micsodák? Idegen állam fizetett ügynökei - mondhatják róluk a román, szlovák, ukrán és szerb orbánok. Az ész nélkül eldobott nacionalista bumeráng visszajön és nagyot üt. Az államközpontú faji gőg és szűkkeblű nacionalizmus veszélyes fegyver, különösen, műveletlen királyok fegyvertárát gazdagítja!"

Egyelőre azonban szomszédaink bölcsebbnek és a magyar szervezetekkel szemben toleránsabbnak bizonyultak, a környező államok egyikében sem váltak sem a hatalom, sem más állami ellenőrző szervek céltábláivá, a magyar költségvetési támogatást azóta sem tekintik román, szerb, szlovák vagy ukrán közpénznek.

A magyarországi támogatásokat a magyar költségvetési szervek ellenőrzik, a pályázónak az adományozó felé kell elszámolnia, országában az adóhatóság ellenőrzi adóügyi szempontból. Az évek során több pénzosztó szervezet létezett - Illyés Közalapítvány, Szülőföld Alap, Apáczai Közalapítvány stb., de a minisztériumok is nyújtottak direkt támogatást -, a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta a támogatásokat a Bethlen Gábor Alap kezeli. A támogatási szerződések rögzítik, hogy a pályázó a magyar törvények szerint az adományozó felé számol el, az illetékes magyar hatóságok ellenőrzik és ellenőrizhetik.
Magyarország minden támogatási szerződésben kiköti a magyar joghatóságot, ezek után érthetetlen, miért sértődik meg fordított esetben. A magyar költségvetési támogatást elnyerő romániai magyar szervezetek például csupán a román adóhatóság felé tartoznak felelősséggel, de csupán adóügyileg. Vagyis, a befolyt támogatás adomány, azt bevételezni kell és feltüntetni a könyvelésben. Azt kell igazolni, hogy a befolyt pénzt el is költötték az igényelt célra, abból jövedelem nem származott, vagy amennyiben igen, akkor arra adót kell fizetnie Romániában. Elszámolási kötelezettséggel a magyar szervek felé tartozik a szervezet, a programmal kapcsolatos dokumentációt 10-12 évig meg kell őriznie és a magyar Számvevőszék felé, igény esetén fel kell tudni mutatnia.

A politikai szervezetek és pártok támogatását a párttörvény tiltja, de Románia például nem emelt kifogást, a román Kehi nem szállta meg a Demokrácia Központokat, holott a hatóságok előtt ott sem titok ezen irodák és a Tőkés László féle politikai párt és tanács közötti összefonódás, az, hogy e Demokrácia Központok valójában csupán e politikai formációk fedőszervei.

Egyetlen analógiát találhatunk arra, hogy szomszédos államban külföldi ügynöknek minősítettek volna külföldi támogatást elnyerő civil szervezeteket, de ezt nyilvánvalóan a magyar kormányzat sem veri nagydobra. Idén januárban, a Janukovics-érában Ukrajnában kezdeményeztek olyan törvényt, amely szerint három hónapon belül "külföldi ügynökökként" kell hivatalosan újra bejegyeztetniük magukat az ukrajnai, köztük a kárpátaljai magyar szervezeteknek. Az ukrán igazságügyi tárca az ukrán parlament által idén január 16-án elfogadott - a bírálók szerint a szabadságjogokat korlátozó - törvénycsomag egyik jogszabályára hivatkozva utasította a külföldi támogatást elfogadó, politikai tevékenységet is folytató társadalmi szervezeteket arra, hogy három hónapon belül nyújtsák be a hivatalos újrajegyeztetésükhöz szükséges okmányokat a helyileg illetékes igazságügyi hatóságokhoz.

Ennek értelmében a külföldi forrásokat felhasználó szervezetek hivatalos elnevezésében szerepelnie kell a "külföldi ügynök feladatát ellátó társadalmi szervezet" megnevezésnek. A rendelet szerint az újrabejegyzést elmulasztó szervezetek, egyesületek tevékenységét a hatóságok bírósági úton tiltják be. A törvény értelmében, amely valamennyi kárpátaljai magyar szervezetet közvetlenül érint, a külföldi ügynökökként bejegyzett egyesüléseknek havonta kellett volna beszámolniuk pénzügyeikről, tevékenységükről, vagyoni helyzetükről, személyi állományukról, terveikről. Az Orbán-kormánnyal jó viszonyt ápoló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiltakozott a "diktatórikus ukrán törvények elfogadása és életbe léptetése ellen", ami egy csapásra ellehetetlenítheti valamennyi kárpátaljai magyar szervezet működését.

A támogatási szerződések évek óta a következő pontokat rögzítik

1."A Felek tudomásul veszik az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és a Támogató ellenőrzési jogosultságát a Keretszerződés vonatkozásában.

2. A Felek megállapodnak, hogy a Keretszerződéssel kapcsolatos jogvitáikat elsősorban tárgyalások útján próbálják rendezni, kizárólag ennek eredménytelensége esetén kérik a bíróság döntését. Egyidejűleg kikötik a magyar joghatóságot és a Támogató székhelye szerint a hatáskörileg illetékes bíróság kizárólagos illetékességét.

3. A Felek kijelentik, hogy a IV/3. pontban kikötött bíróság döntésének alávetik magukat, és tudomásul veszik, hogy a Keretszerződésben foglaltak végrehajtásakor - a Keretszerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében is - a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.), valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht), az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr), a határon túli támogatások eltérő szabályozásának rendjéről szóló 84/2005 (V.2.) Korm. rendelet rendelkezéseit, valamint a Miniszterelnökség fejezetnél a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek, a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatos fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának szabályairól szóló rendelet, illetve az előirányzatra vonatkozó más jogszabály rendelkezéseit tekintik irányadónak. A Támogatott elfogadja, hogy a magyar jog esetleges nem ismerése nem mentesíti kötelezettségei alól."