Árad a szakszerűtlenség és a butaság

Publikálás dátuma
2014.09.19. 07:45
Kaszás Gergő a Szkéné Színházban tegnap bemutatott Tom Stoppard-darabban FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Kaszás Gergő az egyik címszereplője Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjának, amelyet tegnap mutattak be a Szkéné Színházban. A színész szerint a mű felveti, képesek vagyunk-e bármikor nemet mondani, vagy olyan döntést hozni, amely megváltoztathatja az életünket.

- Két évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy szívesen élne Új-Zélandon. Most mégis Budapesten a Szkéné Színházban beszélgetünk. Mi tartotta itt?
- Nem utaztam el Új-Zélandra. Az a helyzet, hogy én annyira fertőzött vagyok a színházzal, a színészettel, hogy e nélkül nem tudnék élni. A színészet, ellentétben a zenével vagy a tánccal, nagyon nyelvhez kötött. Tehát itt maradtam.

- Arról is beszélt, hogy beiratkozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájába. Ez megvalósult?
- Nem. Kibúvóként is hangozhat, de az elmúlt időszakban éppen átalakult az egyetemi képzés. Másrészt, és ezt nem panaszként, de nem is dicsekvésként mondom, az elmúlt két évben rendkívül sokat dolgoztam és ezek nagyon izgalmas munkák voltak. Úgy érzem, színészileg jót is tettek nekem. Előtte kilenc évet töltöttem Egerben, a szakma tudott rólam, de ritkán láthattak Pesten. Ilyen szempontból sem bántam meg, hogy így alakultak a dolgok.

- Nem véletlenül említettem Új-Zélandot. Ön időnként hoz meglepő döntéseket. Emlékezetes, amikor ott hagyta a Katona József Színházat, mert elhatározta, hogy lovakkal foglalkozik.
- A mostani helyzet nem hasonlítható össze azzal, amit említ. Úgy gondolom, hogy egy normális ember azt a légkört, ami most Magyarországon van, nagyon nehezen viseli. Árad a szakszerűtlenség és a butaság. Az én szűkebb szakterületemen is nagyon furcsa átalakulások történtek. Nem mondhatom, hogy ugyanolyan a kontraszelekció mértéke, mint a Rákosi, vagy a Kádár-korszakban, de most is sok furcsa változás történt. Érdekes emberek kerültek mindenféle helyzetbe. Sokszor kapkodom a fejem és próbálom nyitogatni a szemem, hogy követni tudjam az eseményeket. Amikor főiskolára jártam, akkor azt nem lehetett megkérdőjelezni, hogy például Őze Lajos jó színész, vagy Major Tamás nagyszerű színházi ember, még akkor is, ha a jelleme miatt esetleg érték támadások. Az értékeket én belül ma is érzem. Remek színésznek tartom például Ötvös Andrást, Nagy Zsoltot, vagy Tóth Ildikót. Mégis úgy érzem, hogy ez a fajta értékrend mára teljesen felborult.

- A kontraszelekciót ma is a politika gerjeszti?
- Valamennyire érthető, hogy a hatalomban lévők vezető beosztásokba olyanokat ültetnek szívesen, akik számukra megbízhatók. Valószínű, hogy ez a világon mindenhol így van. De ha ez a szempont mindent, beleértve a szakmaiságot is felülír, akkor valami baj van. Leginkább a szakmánknak kellene valahogy ez ellen védekezni. Ki kellene mondani, amit látunk, a jót és a rosszat is. De ezt nem tesszük meg.

- Gyávaságból?
- Egyrészt gyávaságból, másrészt egzisztenciális bizonytalanságból. Számtalan olyan példáról tudok, amikor valaki más döntést hoz, mint amit a szíve diktálna, mert gyerekei vannak, másokra is kell gondolnia. Úgy gondolom, senkitől sem várható el a hősiesség. Én valóban felálltam olykor, vagy kinyitottam a számat, de viszonylag könnyebb helyzetben vagyok. Van egy feleségem, de nincsenek gyerekeim, nincs devizahitelem. Nincsenek hatalmas igényeim. Nem kell fenntartanom balatoni nyaralót, vagy vitorlás hajót. A független színházakban keresett félpénzekből is el tudom tartani magam.

- Ami a színházi szétszakítottságot illeti, lehet ezen változtatni? Legutóbb a Magyar Művészeti Akadémia által rendezett veszprémi konferencián próbáltak közeledni a különböző politikai táborba besorolt színház igazgatók és alkotók.
- Ezt én színjátéknak tartom. Nem emlékszem arra, hogy komoly színházi emberek: Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, vagy akár Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke kezdte volna a megbélyegzést a szakmán belül. A táborok igazán akkor váltak ketté, amikor létrejött a Magyar Teátrumi Társaság, és ennek a szervezetnek a tagjai kirekesztettként definiálták magukat. Én abszolút nem éreztem azt, hogy ők azok lettek volna. Kicsit gyomorforgatónak érzem, hogy most éppen ők sérelmezik, hogy miért nem tudunk egymással beszélgetni. Aki helyzetben van, annak nem jó megsértődni és végképp nem szabad bosszút állni. Valóban nem jó gyűlölködni, de ezt nem azok kezdték, akikre most mutogatnak, ha országos szinten nézzük, akkor a mostani kormányzópárt környékén kellene keresni az ez ügyben felelősöket.

- Mire gondol?
- A Fidesz kommunikációjában 1996 környékén bekövetkezett változásra, amikor egy kampánytanácsadó azt mondta, nagyon egyszerű, érzelmekre ható üzeneteket kell elhelyezni és ezeket kell sulykolni. Én előtte durva kommunistázásra nem emlékszem. Akkor indult el a közbeszédben ez a két oldalra állítás, a megbélyegzés.

- Visszatérve a színházra, ha ott is ennyi problémát lát, akkor miért érezhette mégis jól magát szakmailag az elmúlt években?
- Azért léteznek olyan szakmai műhelyek vagy produkciók, amelyekben jó részt venni. Ilyen például a tegnap bemutatott Rosencrantz és Guildenstern halott Szikszai Rémusz rendezésében, amelyben olyan partnereim vannak, mint Nagypál Gábor, Fodor Tamás, Bánfalvi Eszter, Király Attila, Tamási Zoltán, vagy Tóth Jocó. A Szkéné ma az, amelyik ilyen előadásokat befogad, támogat, de fontos momentum a Jurányi Inkubátorház létrejötte is. Nagyon örülök, hogy részt vehettem Székely Csaba Bánya-trilógiájában, vagy az I. Erzsébetben, a Szkénében.

- Utóbbi darabban nyújtott alakításáért egyik jelöltje a színikritikusok díjának a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Az elismeréseket most hétvégén osztják ki.
- Azok a díjak, ahol feltételezhetően szakmai alapon döntenek, érdekelnek. A színikritikusok díja mindenképp ilyen, kíváncsian várom az eredményt.

- Mit gondol, életben maradhatnak a független színházak?
- Úgy érzem, nincs teljesen lehúzott roló, de folyik ezeknek a társulatoknak a kivéreztetése. Nagy gond, hogy nincs a szóban forgó műhelyek mögött komoly külföldi, vagy hazai magán mecenatúra. Ezért ez a szféra továbbra is ki van szolgáltatva az állami pénzalapoknak. Értem én, bár nem tartom jónak, hogy a kultúra helyett ma a futballt támogatják. És amíg nem jutunk ki a futball világbajnokságra, addig nem is hiszem, hogy ez a helyzet megváltozik, de szembe kell azzal nézni, hogy a jelentős előadásokat létrehozó független színházaktól nem lehet további pénzeket elvonni, mert akkor teljesen ellehetetlenülnek.

- A Rosencrantz és Guildenstern halott című darabban önt mi izgatta a legjobban?
- Elsősorban a halál problematikája. Emellett az, hogy képesek vagyunk-e bármikor nemet mondani, vagy olyan döntést hozni, amely megváltoztathatja az életünket. Merünk-e sorsfordító döntéseket hozni, vagy kényelmességből, netán más okokból kénytelenek vagyunk megalkudni.

- És mi lesz Új-Zélanddal?
- Gyerekkorom óta szeretem nézegetni a térképet. Új-Zéland több szempontból ideális lenne, a Föld egyik legélhetőbb országa, vannak lovak, szőlő és bor is, amikhez én nagyon vonzódom, mégis kilencven százalék, hogy hátralevő életemet Magyarországon fogom leélni. Magyar színészként.

Szerző

Skót népszavazás - Véget ért a voksolás

Véget ért csütörtök este a skóciai népszavazás, amelyen a skót választópolgárok arról dönthettek, hogy Skócia az Egyesült Királyság része maradjon-e, vagy függetlenné váljon.

A szavazóhelyiségek hivatalosan helyi idő szerint 22 órakor - közép-európai idő szerint 23 órakor - zártak, bár a skót választási bizottság nem sokkal a határidő előtt bejelentette, hogy akik a zárás pillanatában még sorban álltak, leadhatják voksukat.
A 32 választási körzet 5579 szavazóhelyisége helyi idő szerint reggel 7 órakor nyitott ki, és sok helyen szinte egész nap folyamatos sorban állásról számoltak be a bizottságok.
A szeptember 2-i határidőig összesen 4 millió 285 ezer 323 választópolgár regisztrálta részvételi szándékát; ez példátlanul magas, 97 százalékos arány.

Szakértők előzetesen 80 százalék feletti tényleges részvételt jósoltak, ami szintén példa nélküli lenne a skóciai választások történetében. Skóciában a népképviseleti választásokon rendszerint 65 százalék körüli a részvételi arány. A csütörtöki referendumon a 16. életévüket betöltött, életvitelszerűen Skóciában élő brit, illetve európai uniós és nemzetközösségi állampolgárok vehettek részt.

Az utolsó közvélemény-kutatási adatok - a bizonytalanok kiszűrésével számolva - azt jelezték, hogy a skót választók 51 százaléka kívánt szavazni a függetlenség ellen, és 49 százalékuk tervezte, hogy voksát az elszakadásra adja.
Így könnyen elképzelhető, hogy a népszavazás kimenetelét és az 1707 óta létező Nagy-Britannia sorsát a bizonytalan, vagy preferenciájukat titkoló szavazók előzetesen 600 ezresre becsült tábora döntötte el.

A népszavazás végeredményét a skót választási hatóságok péntek reggelre ígérik. Újraszámlálást az egyes körzetekben kizárólag szabálytalanság gyanúja esetén lehet elrendelni, szoros szavazatarányra hivatkozva nem.
A végeredmény hivatalos bejelentését késleltetheti az időjárás. A skót szigetvilág sok kistelepüléséről ugyanis hajóval, helikopterrel vagy repülőgéppel viszik az urnákat a körzeti szavazatszámláló központokba, de például a Skócia északnyugati partjai előtt fekvő Külső-Hebridák szigetcsoport legnagyobb városa, Stornoway repülőterét csütörtök este a sűrű köd miatt le kellett zárni.

Alex Salmond skót miniszterelnök, a Skóciát 2011 óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője 2012 januárjában jelentette be, hogy Skócia 2014-ben népszavazást tart függetlenségéről.
A referendum szabályait rögzítő Edinburghi Egyezményt - többhavi kormányközi tárgyalássorozat után - Salmond és David Cameron brit miniszterelnök írta alá 2012 októberében a skóciai fővárosban.
A megállapodás alapján a népszavazáson egyetlen, egyszerű választást lehetővé tévő kérdésre kellett válaszolni, amely úgy szólt, hogy Skócia független ország legyen-e. A szavazólapon az "igen" vagy a "nem" válaszlehetőséget lehetett bejelölni.

Szerző

Skót népszavazás - Véget ért a voksolás

Véget ért csütörtök este a skóciai népszavazás, amelyen a skót választópolgárok arról dönthettek, hogy Skócia az Egyesült Királyság része maradjon-e, vagy függetlenné váljon.

A szavazóhelyiségek hivatalosan helyi idő szerint 22 órakor - közép-európai idő szerint 23 órakor - zártak, bár a skót választási bizottság nem sokkal a határidő előtt bejelentette, hogy akik a zárás pillanatában még sorban álltak, leadhatják voksukat.
A 32 választási körzet 5579 szavazóhelyisége helyi idő szerint reggel 7 órakor nyitott ki, és sok helyen szinte egész nap folyamatos sorban állásról számoltak be a bizottságok.
A szeptember 2-i határidőig összesen 4 millió 285 ezer 323 választópolgár regisztrálta részvételi szándékát; ez példátlanul magas, 97 százalékos arány.

Szakértők előzetesen 80 százalék feletti tényleges részvételt jósoltak, ami szintén példa nélküli lenne a skóciai választások történetében. Skóciában a népképviseleti választásokon rendszerint 65 százalék körüli a részvételi arány. A csütörtöki referendumon a 16. életévüket betöltött, életvitelszerűen Skóciában élő brit, illetve európai uniós és nemzetközösségi állampolgárok vehettek részt.

Az utolsó közvélemény-kutatási adatok - a bizonytalanok kiszűrésével számolva - azt jelezték, hogy a skót választók 51 százaléka kívánt szavazni a függetlenség ellen, és 49 százalékuk tervezte, hogy voksát az elszakadásra adja.
Így könnyen elképzelhető, hogy a népszavazás kimenetelét és az 1707 óta létező Nagy-Britannia sorsát a bizonytalan, vagy preferenciájukat titkoló szavazók előzetesen 600 ezresre becsült tábora döntötte el.

A népszavazás végeredményét a skót választási hatóságok péntek reggelre ígérik. Újraszámlálást az egyes körzetekben kizárólag szabálytalanság gyanúja esetén lehet elrendelni, szoros szavazatarányra hivatkozva nem.
A végeredmény hivatalos bejelentését késleltetheti az időjárás. A skót szigetvilág sok kistelepüléséről ugyanis hajóval, helikopterrel vagy repülőgéppel viszik az urnákat a körzeti szavazatszámláló központokba, de például a Skócia északnyugati partjai előtt fekvő Külső-Hebridák szigetcsoport legnagyobb városa, Stornoway repülőterét csütörtök este a sűrű köd miatt le kellett zárni.

Alex Salmond skót miniszterelnök, a Skóciát 2011 óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője 2012 januárjában jelentette be, hogy Skócia 2014-ben népszavazást tart függetlenségéről.
A referendum szabályait rögzítő Edinburghi Egyezményt - többhavi kormányközi tárgyalássorozat után - Salmond és David Cameron brit miniszterelnök írta alá 2012 októberében a skóciai fővárosban.
A megállapodás alapján a népszavazáson egyetlen, egyszerű választást lehetővé tévő kérdésre kellett válaszolni, amely úgy szólt, hogy Skócia független ország legyen-e. A szavazólapon az "igen" vagy a "nem" válaszlehetőséget lehetett bejelölni.

Szerző