Káin gyermekei;San Sebastian-i Filmfesztivál;

2014-09-25 07:46:00

A Káin gyermekei San Sebastianban

Gerő Marcell Káin gyermekei című filmjét meghívták a San Sebastian-i Filmfesztivál Új Rendezők szekciójába. A fesztiválon ötven kelet-európai filmet láthat a közönség, köztük nyolc magyar alkotást. Gerő Marcellt filmje bemutatója alapján máris úgy emlegetik, mint kategóriájának egyik esélyesét. A vetítés után a helyszínen a Népszava kérdéseire válaszolt Gerő Marcell és a film producere, László Sára.

A szeptember 19-én megnyílt a 62. San Sebastian-i Filmfesztivál a többi hasonló rendezvényhez hűen hollywoodi sztárok felvonultatásával igyekszik rangját emelni. Jelen vannak a fotósok kereszttüzében olyan csillagok, mint Antonio Banderas, Jessica Chastain, Viggo Mortensen, John Malkovich. Idén a Kelet ígéretei című válogatáson ötven olyan filmet mutatnak be, amely nyomot hagyott a filmművészetben az elmúlt 15 évben. Köztük nyolc, vagy tisztán magyar, vagy koprodukcióban készült magyar alkotás látható, közöttük Mundruczó Kornél Johanna, Kocsis Ágnes Pál Adrienn, vagy Pálfi György Hukkle című műve.

Tizenkét éve azonban most először szerepel ismét magyar alkotás versenyben, az Új Rendezők szekcióban. A legfiatalabb rendező, a 35 éves Gerő Marcell Káin gyermekei című filmjét nagy várakozás előzte meg. Máris úgy emlegetik, mint kategóriája legesélyesebbjét a győzelemre. A dokumentumfilm története visszanyúlik a nyolcvanas évekre. A Bebukottak című dokumentumfilm három tizennégy évesen gyilkosságot elkövető fiatal esetét dolgozta fel, akik valamennyien a társadalom peremére szorult, nagyon nehéz helyzetben élő családból származtak. Harminc év elteltével Gerő Marcell rekonstruálja a börtönben töltött időt és a szabadulás utáni eseményeket, rávilágít a családi és pszichológiai háttérre, bemutatja, az egykori elítéltek hogyan élik jelenleg az életüket, miben reménykednek, milyen terveik vannak, mit várnak a társadalomtól, milyen múlt áll mögöttük és kik állnak hozzájuk legközelebb.

A város legrégebbi és egyik legszebb mozijában, a Cinema Principalban tartott vetítés után találkoztunk a rendezővel és László Sára producerrel. Gerő Marcelltől állítólag már hatévesen felfedezte magában a rendezői hajlamot. Elmesélte, hogy a vidéki házukban egy karácsonyi családi összejövetelre azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy készítsenek ünnepi műsort. "Azonnal nekiálltam a szervezésnek és nagyon jól éreztem magam ebben a rendezői szerepben. Aztán egyetemista koromig fel sem merült többet ez a kérdés, csak amikor francia szakon elkezdtem tanulni, rájöttem, hogy az engem nagyon untat. Érdeklődésem a filmkészítés felé fordult, és jelentkeztem a Színház és Filmművészeti Egyetemre, ahol megismerkedtem László Sárával. Akkor határoztuk el, hogy együtt fogunk dolgozni."

Gerő Marcell Pálfi Györgyöt és Mundruczó Kornélt tekintette példaképnek, s amikor megtudta, hogy Mundruczó önkéntes munkatársat keres filmje befejezéséhez, azonnal jelentkezett. A közös munkában mindketten jól érezték magukat, így lett Gerő Marcell a 2008-ban forgatott Delta című film elsőasszisztense, amelyet szakmai fejlődése legfontosabb időszakának tart. Ma már nevetve beszél egy óriási hibáról, amit forgatás közben követett el. "Romániában forgattunk, és az egyik feladatom volt a kellékekre ügyelni. Egyik este, röviddel a forgatás megkezdése előtt észrevettem, hogy elveszett egy puska, a jelenet fontos kelléke. Fogalmam sem volt, honnan szerzek másikat. Nagyon vacakul éreztem megam, mindenki ferde szemmel nézett rám. Végül az asztalos húzott ki a csávából, aki talált a közelben egy alkalmas fadarabot, abból fabrikált puskát. Olyan jól sikerült, hogy akik nem tudták, mi történt, észre sem vették, hogy nem valódi."

Arra a kérdésre, vajon a Káin gyermekei témaválasztásában volt-e valamilyen személyes motíváció, a rendező a Bebukottak című Monori-Mész András filmre hivatkozott, amely mind rá, mind filmje producerére nagy hatást tett, és elhatározták, hogy feldolgozzák a témát. László Sára a keleti és nyugati filmkészítés közti különbséget illetően mindenekelőtt azt emelte ki, hogy általában az európai rendezők sokkal szabadabbak a költségvetés tekintetében, szabadabban választhatják meg, hol szeretnének forgatni. Nálunk ebben sokkal több a megkötés, ilyesmi már csak azért sem jöhet szóba, mert az anyagi keretek nem engedik, de ugyanezek a szempontok szólnak bele abba is, hogy milyen történetet lehet elmesélni. Marcell hozzátette, hogy a kelet-európai történetekben mindig van egy szomorú tendencia és sokkal inkább fókuszálnak a szereplők magánszférájára, érzékenységére. De talán lassan ez is megváltozik."