Hirtelen és megdöbbentően ért bennünket a hír, hogy Szabó Ervin elvtárs, a Fővárosi Könyvtár igazgatója, vasárnap éjjel Ménesit út 19. szám alatt levő lakásában meghalt. Gyönge és beteges volt ugyan már hosszabb idő óta, de mindenki azt hitte, hogy a katasztrófa nem következhetik el ilyen gyorsan. Úgy látszik, hogy a fizikai betegségét súlyosbította az a szinte emberfölötti munka, amelyet egészen fiatal korától kezdve megszakítás nélkül végzett.
Minket különösen súlyosan érint a halála. Elveinknek egyik igen nagy képzettségű, kemény harcosa volt és meggyőződését nemcsak a Népszavában, mint annak egykori belső munkatársa, hanem különféle német és magyar folyóiratokban, valamint tudományos munkáiban is hirdette. Nagy műveltségű ember, kiváló tudós és író, a legtisztább jellem, egyik éles elméjű kutatója és gondolkozója volt a szocialista tudománynak.
Egész életét a legkomolyabb és legtartalmasabb munkának szentelte. Munkásságát itt kezdte meg nálunk, a Népszava szerkesztőségében. Több éven át szerkesztette a Népszava Naptárt, valamint a márciusi emléklapot. Később, amikor már a kereskedelmi és iparkamaránál volt, de különösen, amióta a Fővárosi Könyvtár élén állott, gyors egymásutánban jelentek meg tőle a társadalom-tudománnyal foglalkozó nagyobb terjedelmű értekezések és könyvek. Tevékeny részt vett a „Huszadik Század" szerkesztésében, cikkeket írt a „Neue Zeit" című német és a „Mouvement Socialiste" című francia folyó-iratba is.
Tagja volt a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának s alelnöke a Társadalomtudományi Társaságnak. Mint a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának tagja, alapos memorandumot dolgozott ki a múzeumokról és könyvtárakról. Másfélezer kötetnyi könyvtárát a Fővárosi Könyvtárra hagyományozta.
Népszava 1918. október 1.