Visszapillantók

Bizony mondom, manapság nem fenékig tejföl a két lábon járók (gyalogosok) élete. Lassan már nagyobb biztonsággal közlekedhetnek az úttesten, mint a számukra kijelölt járdán, hála szelídnek nem mondható két keréken járók biciklistáknak. A fenti dehonesztáló megállapítást pedig nem mások elbeszéléseiből, vagy a közszolgálati média magvas műsoraiból, hanem a saját tapasztalataimból szűrtem le. Egy példa. Megyek a senkire sem tartozó magánügyeim intézése okán valahonnan valahová valamerre a járdán. Mostanában már nem is ábrándozva andalgok, mint egykor a boldog békeidőkben, hanem a magam és más kárából okulva, feszülten figyelve a környezetemre, a rám leselkedő veszélyek idejében való észlelése, és elhárítása miatt.

A szemből jövő kerékpárosokat még lazán kikerülöm, de a hátulról jövők sokszor a frászt hozzák rám, amikor szinte hangtalanul elsuhannak mellettem. Még elgondolni is rossz, hogyha, pont akkor, csak egy kicsit is oldalra lépek... Egyikünk sem járna túl jól, azt hiszem. Nem mintha az állandó hátratekintgetés nem volna egyfajta áldásos gerinctorna, de nem veszélytelen, mert könnyen orcára eshet az ember. Már a0zon gondolkodtam, be kellene vezetni a vállra szerelhető visszapillantó tükröt! Így a jámbor járdán járó láthatja a hátulról közeledő veszélyforrást, és idejében elkerülheti azt. Hiszem, hogy ez mindenki számára üdvös lenne. Nem kell hozzá más, mint egy zsebtükör, egy kis drót, némi kézügyesség és máris kész az életmentő eszköz.

Tudom, mindezek ellenére sokaknak problémát okozna ennek az elkészítése, de bizonyára akadna legalább egy leleményes, Fidesz-közeli vállalkozó, aki sorozatban gyártaná a Nemzeti Visszapillantó Tükröket (NVT), amit természetesen a jobb vállon illene viselni. Azok pedig, akik a bal vállukon viselnék, vessenek magukra, hiszen amikor majd a NVTükör viselése kötelező, de minimum melegen ajánlott lesz, bárkiről pillanatokon belül kiderül, hogy melyik oldalon áll, illetve gyalogol. A kétkulacsosok persze majd mindkét vállukra tesznek egyet-egyet, erre bizton számítani lehet. Azon is el lehet meditálni, hogy nem kellene-e a gyalogosoknak kötelezően elakadást jelző háromszöget hordani maguknál, arra az esetre, ha leállnak trécselni a járdán valamely ismerősükkel, és akkor az éjszakai gyaloglók zseblámpájába való tartalék izzókészletről még nem is beszéltem. Lenne még számtalan elgondolásom a gyalogos közlekedés korszerűsítése terén, de nem fárasztom tovább a jámbor olvasót. Hogy belém mennyi ötlet szorult?!