A humanizmus századában

A mi korunkban az uralkodó osztályok nagyra vannak az ő humánus érzületeikkel, emberszerető tevékenységükkel, az emberi nyomor és ínségen való könyörületességükkel, hogy ebből mennyi igaz és mily nagymérvű ez a humanizmus, annak csattanós tanújelét adta egy az úgynevezett "jobb osztályokhoz" tartozó dúsgazdag vendéglős Nagykanizsán. Verbovecz Józsefnek hívják ezt a "derék" (?) korcsmárost, a kihez a mult vasárnap egy öreg koldusasszony tért be és arra kérte, hogy adjon neki egy kis helyet vendéglőjében, a hol éjszakára meghúzhatná magát. A korcsmáros nem tagadta meg a kérést, de a mikor látta, hogy a nyomorúságos vendég semmit sem költ, záráskor kilökte az utczára. Másnap reggel a koldusasszonyt halva találták a kövezeten. A kegyetlen hidegben csonttá fagyott a szerencsétlen. És ezen vagy ehhez hasonló eljáráson a mi humánus társadalmunk fel sem háborodik!

(Cikkünket eredeti helyesírással adjuk közre.)