Hova tűnik a humanizmus?

Európa alighanem az 1960-as években élte utolsó nagy humanista korszakát. A második világháború traumája után szomjazta a békét, a népek, államok közeledését, az egymás iránti nagyobb nyitottságot, toleranciát, a társadalmi progresszivitást. Szép volt, bizonyára igaz sem volt. Mindenesetre ha valaki sikert akar ma elérni a politikában, ne annak a kornak a szemléletéből merítsen. A következő katasztrófáig süket fülekre talál.

Mihez kezdjünk Szabadállam nélkül? – Megrázó, ha egy több mint hatvan évvel ezelőtt született regényben ismerünk rá mai helyzetünkre

Ráadásul olyan irodalmi élményt nyújt, amellyel fel is rázhatjuk magunkat. Ha másból nem, a fellengzősen lehangoló operett-közéletiség tespedtségéből.

Lengyel László: Barbárok és humanisták

Miközben az emberiség a klímakatasztrófa, a világjárvány, a tömeges migráció, a háborúk és mindezek gazdasági, társadalmi következményeinek csapdájában vergődik, a világhatalmak saját belső válságaikkal és a hegemóniáért folytatott egymás közti harccal vannak elfoglalva.

Otthonos kényelmetlenség - Nyerges Gábor Ádámmal arról, ami úgy van, hogy nincs - és fordítva

„Olyasmiket látok, amikről el sem tudtam képzelni, mondjuk, naiv gyerekfejjel, hogy az én életemben még megeshet… dehumanizált világban élünk” – mondja Nyerges Gábor Ádám, megerősítve az új, ötödik verseskötete címébe – Nincs itt semmi látnivaló – foglalt állítás hamisságát: dehogyisnem, van itt épp elég látnivaló! A költővel beszélgetve azért körbeírtuk a hiányt is.

MÉSZÖLY 100 - Szolláth Dávid irodalomtörténész a sokféle és új Mészölyök nyomában

Miért érdemes Mészöly Miklós műveit olvasni – újra és újra? Mit tudnak a szövegei a humanizmusról és a hatalomról? Hogyan válik a XXI. század elején ismét megkerülhetetlenné a XX. század második felének egyik legnagyobb magyar prózaírója, akit mesterükként tisztelnek az utána jövő írógenerációk? Szolláth Dávid irodalomtörténészt kérdeztük minderről, akinek rendkívül invenciózus és vaskos monográfiája Mészöly Miklósról az író centenáriumára időzítve jelent meg.

A vallás mint a politikai korrektség tárgya

Túl sok humanitás?

Nem élhetünk egymás nélkül

„A történeteket lapozám s végére jutottam, És mi az emberiség története? vérfolyam, amely Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki, És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig…” (Petőfi)

A humanizmus századában