Cikkünk címe egy ismeretlen kommentelő frappáns, és precíz meghatározását idézi az új külügyminiszter frissen vásárolt házának építészeti stílusáról. A kulcsszó jól jelzi a NER világát, a baltával faragott államberendezkedést. (Nem ide vonatkozik az áthallás az azeri barátságra, pedig ott is nagy fába vágtuk a fejszénket…)
Az elmúlt napokban képek, videók sokaságával kellett szembesülnünk annak jegyében, hogy mi vár itt ránk a következő 3 és fél évben. Tudniillik abban az időszakban, amelyben már nem kell kínosan gazsulálni a választópolgárnak. Nem kell hétforintos tejet, óccsó krumplit osztani. Mímelni a demokratát, a talpig úriembert – még az elmúlt évek csekély produktivitásával sem. 2018-ig mehet a daráló, s már nemcsak a szeg hegye szúr ki a zsákból, hanem komplett szögesdrót is hömpölyög. Nem alig takargatott lólábak, hanem egész ménesek lógnak-dőlnek kifelé.
A friss külügyminiszter háza mutatja, mekkora a kulturális szakadék a derék, zömében illedelmes sokaság, valamint a kipucolkodott plebejuskormányzók között. Hiába az összehazudott végösszeg, ha az eredmény Győzikét is megszégyeníthető kultúrgiccs. Nincs az a pénz, amiért ízlést, mértéktartást lehet vásárolni, de van, ami arra sarkall, hogy legyen az enyém nagyobb, és nőjön napról-napra nagyobbra, mint a Rogáné…
Sejtelmem sincs, van-e még a világon miniszter, akit az apukája tart el, és erre még büszke is. De ez Magyarország, ahol ipam-napam adja a pénzt, és jószerivel nem is tudják, ki, mikor mennyit. Rogánéknak is össze-vissza van a tetőkert, garázs, Cili asszony lakrésze, meg ürdüng tudja, még hányféle négyzetméter. Szijjártó becsületére legyen mondva, ő az asszonyát még nem cibálta el látványosan unatkozni Kötcsére, nem csinált divatbemutatós cicababát belőle vagy éppen vitte gatyaletolós szappanoperába.
Mindenesetre szeretném arra inteni valamennyi asszonyvagyonnal takarózó, bevallásmutyistát, hogy nagy figyelemmel óvja szerelmi házasságát! Egy csúnya válás könnyen Mayer Arankát csinálhat az elhagyott, kisemmizett nőből, és csekély a valószínűsége, hogy mindenki egyszerű taggyűlés-perrel kijöhet a sűrűből. Mindezt persze tessenek betudni a hírlapírói rosszindulatnak, hiszen politikai körökben elképzelhetetlenek a csúnya válások. Egyébként is: legyenek örökké boldogok!
Vessük tovább tekintetünket a tüzépbarokk-jellemű Fazekas dinnyeminiszterre. Róla bejárta a sajtót az MTI képe, amelyen segélyt oszt. A fotóban – sokak helyes megállapítása szerint – benne van a NER, és a magyar szociálpolitika egésze. A miniszter merőlegesen kinyújtott karral löki át az Ökomenikus Segélyszervezet (nem ám a minisztérium!) csomagját egy kisgyermekes cigányasszonynak. Másik keze orbánosan zsebrevágva, Bástya elvtárs arckifejezésével, amint a magyar narancsba harap. Lenéző, pökhendi, mint az egész hatalom.
De idézzük föl az agg Rubovszky törvényőr képét is, aki – gyermek már! – egy másodéves óvodista duzzogásával pattintja le az újságírót, mondván, vele nem lehet packázni. (értsd: kérdést föltenni). Tetszenek tudni, ő az, aki szerint a demokrácia a többség uralma a kisebbség fölött.
A stílus maga a rendszer.
